Magyarország Alaptörvénye a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja, a család pedig házasságon vagy szülő-gyermek viszonyon alapul a jogszabály szerint. A Polgári Törvénykönyv is hasonlóan rendelkezik, így hátrányosan megkülönbözteti azokat a családokat, akik ettől a modelltől eltérnek. Ez a törvénykezés teljesen figyelmen kívül hagyja azt a sokszínűséget, ami ma a családokat jelképezi. Legalább annyiféle család van ahány színe a szivárványnak. Ez a bejegyzés azonban csak az egyik „színnel” fog foglalkozni, mégpedig ahogy a cím is mutatja, az LMBT+ családokkal.
Mik azok a szivárványcsaládok? Hogyan lehet a melegeknek gyerekük?
A szivárványcsaládok olyan családok, amelyben a szülők azonos neműek és együtt nevelnek gyermekeket, biológiai és fogadott gyermekeket egyaránt. Rögtön fel is merül a kérdés, hogyan lehetnek a melegeknek gyerekeik. Azonos nemű pároknak ugyanúgy lehet gyermekük, mint a különnemű pároknak, akiknek hagyományos úton nem lehet gyerekük. Ilyen megoldás lehet az örökbefogadás, a sperma- illetve petesejtdonor és/vagy a béranyaság. Leszbikus pároknál gyakori, hogy spermadonorral termékenyítik meg a pár egyik tagját, míg meleg párok béranya és petesejtdonor segítségével hoznak új életet a világra. Emellett vannak olyan LMBT+ családok, akiknek gyermekei az egyik fél előző, különnemű házasságából született és, amennyiben erre törvényi lehetőség van, a másik fél örökbe fogadta.
Természetellenes, abnormális?
Gyakori ellenérv, amit a homoszexualitással és LMBT+ családokkal szemben megfogalmaznak, hogy természetellenes viselkedés. Talán már elcsépelt közhely, hogy a homoszexualitás megfigyelhető közel 400 állatfajnál, sőt megfigyeltek olyan azonos nemű pingvinpárokat, akik közösen neveltek fel fiókákat. Emellett számos kutatás bizonyítja a homoszexualitás lehetséges genetikai, illetve hormonális okait és vannak elméletek az evolúciós eredetéről is. A gyermekvállalást pedig az egyik legtermészetesebb emberi feladatként tartjuk számon.
Az abnormalitás kérdése is igencsak nehezen megfogható. Tény, hogy többségben vannak azok a kétszülős családok, amelyeket különnemű párok alakítanak, de talán érdemesebb úgy fogalmazni, hogy ez a gyakori és nem pedig úgy, hogy ez a normális. Hiszen például a 2011-es népszámlálás is azt mutatja, hogy milyen sokféle magyar család van, ami eltér, az Alaptörvény által deklarált mintától. A házasságban élő és gyermeket nevelő kétszülős családok száma Magyarországon csökkent és nőtt a nemházasok és élettársi kapcsolatban élők aránya az előző népszámlálásokhoz képest. Emellett átlagosan több gyerek jut az egyszülős családokra, mint a kétszülősekre (145 – 97). Ezek a számok is mutatják, hogy az Alaptörvény és Polgári Törvénykönyv család fogalma meglehetősen szűk.
Az Alaptörvényben lévő házasság fogalom visszalépést jelent az előző Alkotmányhoz képest. Az Alaptörvény nevesítette a házasság fogalmában, hogy az csak egy férfi és egy nő között létrejött kapcsolatot jelent, ezzel egyelőre megakadályozva, hogy Magyarországon is egyenlő jogokat élvezhessen minden állampolgár, szexuális orientációtól függetlenül.
Emellett érdemes megjegyezni, hogy LMBT+ családok már régóta léteznek. Hivatalos kutatásokat ugyan még nem végeztek Magyarországon szivárványcsaládokról, így pontos adatok sincsenek róluk, ellenben több olyan program is indult, amely már meglévő szivárványcsaládokat segít illetve a leendő szülőknek nyújt eligazítást. Bejegyezett élettársi kapcsolatban 2011-es adatok szerint 192 pár él. Emellett olyan párok is vannak, akiknek gyermekük született előző heteroszexuális kapcsolatukból és a jelenlegi párjukkal nevelik közösen a gyermeket.
Kutatási eredmények
Az amerikai gyermekorvosi akadémia - amely 30 éve kutatja, hogy az LMBT+ családok gyermekei hogyan teljesítenek - legújabb kutatásának eredménye szerint, az, hogy a gyerek hogyan illeszkedik be társadalomba és hogyan teljesít az iskolában független a szülők szexuális orientációjától. A meleg és leszbikus szülők gyermekei ugyanolyanok és ugyanúgy teljesítenek, mint a heteroszexuális szülők gyermekei. Azt azonban a tanulmány is kimutatta, hogy a szülők és a család kétes jogi helyzete (például az, hogy nem ismerik el családként őket vagy nem házasodhatnak össze) negatívan befolyásolja a család minden tagjának pszichés állapotát. A tanulmány ajánlásai közt szerepel, hogy a szülők nemi orientációja helyett a szülői képességeket vizsgálják például örökbefogadásnál, illetve hogy teremtsék meg a jogi lehetőségeket az LMBT+ családok elismeréséhez, a jogegyenlőségéhez.
Más tanulmányok is megerősítették, hogy nem a szülők neme vagy szexuális orientációja a fontos a gyermek lelki- és szociális fejlődéséhez, hanem a szülők kapcsolata és interakciója a családi egységen belül.
Sokszor felmerül az a kérdés, hogy nem jó egy gyermeknek, ha nincs apa és anya minta előtte. A Journal of Marriage and Family tudományos szaklap tanulmánya szerint, amely azonos nemű és különnemű párokat és gyermekeiket hasonlította össze, a gyermek pszichológiai beilleszkedésére és szociális sikereire nincs hatással a szülők neme. Az eddigi amerikai kutatások meta-analízise is megerősítette, hogy az azonos nemű párok gyermekei ugyanolyanok, mint a különbözőneműek gyermekei. Nem különböznek sem kognitív és pszichológiai fejlődésük, nemi szerepek szerinti viselkedésük, nemi identitásuk, vagy szexuális preferenciájuk szempontjából.
A kutatások és további tanulmányok - angol nyelven - itt érhetők el.
LMBT+ családok jogi helyzete
A fentiekből is látszik, hogy egy LMBT+ család nem sokban különbözik egy nem-LMBT+ családtól. A fenti kutatások fényében kijelenthető, hogy a legfontosabb különbség az LMBT+ családok jogi helyzetében keresendő Magyarországon.
Ma Magyarországon azonos nemű párok nem házasodhatnak össze, bejegyzett élettársi kapcsolatot viszont köthetnek. Ez a jogi intézmény azonban a családalapítás és a közös gyerekvállalás szempontjából nem biztosít egyenlő jogokat a házasságban élőkkel. Azonos nemű párok közös gyermekvállalása, szemben a házasságban élőkkel, jogilag ma nem lehetséges Magyarországon. Sem közösen nem fogadhatnak örökbe gyermeket, sem a pár egyik tagjának biológiai gyermekét nem fogadhatja örökbe a másik fél. Párként mesterséges megtermékenyítésen sem vehetnek részt.
Az új Polgári Törvénykönyv diszkriminálja a nem hagyományos családokat. Azonban kulcsfontosságú lenne, hogy a család és a házasság törvényi védelme ne az elvont intézményt, hanem a húsvér családokat és a tartós, érzelmi, gazdasági közösségben élő párokat védje.
A jogi lehetőség a gyermekvállaláshoz nem pusztán azért fontos, hogy az azonos nemű párok közösen tudjanak gyermeket nevelni. Erre fizikailag korábban is volt lehetőség, ma is sok azonos nemű pár közösen nevel gyermeket. A jogilag családként való elismerésnek a tényleges egyenlőség felé tett gesztus mellett azonban nagyon fontos gyakorlati indokai is vannak. Ezek bizonyos esetekben akár életmentőek is lehetnek. A szülői jogok ilyen jellegű megadásával az azonos nemű pároknak nem kell meghatalmazásokat írniuk és magukkal hordaniuk, ha például a pár egyik tagja vagy a a gyermekük orvosi ellátásra szorul és a pár másik tagjának, aki a jelenlegi törvények szerint nem fogadhatja örökbe a gyermeket, kell döntenie. Az öröklés is sokkal biztosabb és egyszerűbb lenne. Egy olyan egyszerű feladat, mint az iskolai ellenőrző aláírása sem vetne fel jogi kérdéseket és vezetne felesleges procedúrákhoz.
Bár tény, hogy az LMBT+ családok a családokon belül kisebbséget alkotnak, de a jog előtti egyenlőség mindenkire ki kell, hogy terjedjen. LMBT+ családok tehát léteznek és egyre többen vannak olyan azonos nemű párok, akik gyermeket szeretnének vállalni. A kutatások pedig azt bizonyítják, hogy az LMBT+ családok gyermekei nem különböznek a különbözőnemű párok gyermekeitől, a szülők szexuális orientációja nem hat negatívan a gyermek pszichológiai és szociális fejlődésére. A jogi helyzetük bizonytalanságának illetve a jog előtti egyenlőség hiányának viszont lehetnek negatív hatásai mind a gyerekekre, mind az őt nevelő párra.
Gellai Dániel Béla - a TASZ gyakornoka
A TASZ álláspontját a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényről szóló itt olvashatja.