Elszabadultak az indulatok egy hétvégi rendezvényen – hogyan rendezi az esetet a magyar gyülekezési jog? Az indulatokat az ellenzék legutóbbi választási ötlete szabadította el – hogyan rendezi ezt az esetet a demokratikus morál?
Az első pofon
A hétvégi DK-tüntetésen Gulyás Márton tiltakozott az ellen, hogy Miskolcon a magát még mindig baloldalinak nevező ellenzék a cigányozó volt városi főrendőr polgármester-jelöltet támogatja, mire a rendezvény résztvevői megverték őt. Az ügy gyülekezési jogi vonatkozásai nem bonyolultak. Ha a tüntetők számára provokatív véleményt fejtett is ki, Gulyás törvényesen volt ott és nyilvánított véleményt: provokatív véleményét csak ott és akkor hozhatta az érintettek tudomására. A szervezők szintén törvényesen tessékelték őt ki a saját rendezvényükről: a gyülekezési jog a közösen kialakított vélemény kinyilvánítását védi, arra pedig senkinek nincs joga, hogy ellenvéleménye kifejtésére mások a saját tüntetésükön adjanak teret. A gyülekezési jog az egyet nem értés szabadságát védi.
A pofonok, amiket a résztvevőktől kapott, jogtalanok. Mást megütni agresszió, jogot sért: a méltósághoz való jogot, méghozzá a legalapvetőbb, fizikai szinten. Hozzá kell persze tenni azt is, hogy legfeljebb könnyű testi sértés, és a magyar büntetőjog a sértett feljelentésétől teszi függővé a büntetőeljárás megindítását. Miért kell akkor ezzel a kis pofozkodással foglalkozni? Azért, mert ezek a pofonok különböznek a többi hétköznapi pofontól: ezek egy politikai gyűlésen, kizárólag az ellenvélemény kifejtése miatt csattantak el. Egyfelől tehát az alapjog-gyakorlás háborításáról szól a történet, másfelől pedig ugyanazon alapjog gyakorlásának határairól. A véleménynyilvánítás szabadsága nagyon erősen védett jogosítvány – de csak a békés joggyakorlás védett. Márpedig ahol fizikai inzultus történik, ott kétségessé válik a rendezvény békés jellege.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azonnali rendőri beavatkozásra lett volna szükség. A helyszínt biztosító rendőrök vagy látták, mi történt, vagy nem. Ha látták, helyesen tették, hogy nem avatkoztak be, hiszen a pofozkodás lokális volt, és a szervezők biztosították a rendezvény rendjét: kivezették az ellentüntetőt, egyúttal megelőzték a további agressziót. Azt, hogy a kitessékelt ellentüntetőt igazoltatták a rendőrök, csak azzal magyarázható, hogy nem látták, hogy valójában ő volt a sértettje az agressziónak. Akár így, akár úgy, ellene eljárásnak nincs helye: nem sért jogot az, aki csak véleményt nyilvánít, ha mégoly provokatívan teszi is. (Btw, az „Ellenállás napját” provokálni szerintem adekvát kritika.)
A második pofon
Az ügy, amiről Gulyás véleménye szól, szintén pofon. Olyan pofon, ami minden demokrata arcán csattan, nemcsak Gulyásén. Pásztor Albert jelölése mindenekelőtt arról árulkodik, hogy a sem a helyi, miskolci, sem az országos "baloldali" ellenzéket nem a közjó érdekli, kizárólag szavazatmaximalizálási, tehát hatalmi érdek motiválja. Sem nekik, sem jelöltjüknek nincs más mondanivalója a cigányozáson kívül. Munkanélküliség? elvándorlás? városfejlesztés? közszolgáltatások? bármi más? a jelölt még csak most dolgozik a programján!
Az, hogy a helyi baloldal maga is cigánygyűlölő, már akkor kiderült, amikor a mostani polgármester-jelölt még rendőrkapitányként kirekesztő kijelentést tett („kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés”), az akkori emeszpés városvezetés pedig kiállt mellette és részt vett a Jobbik szimpátiatüntetésén. Mit sem változtak azóta: a jelölt, akit támogatnak, ma sem kevésbé burkoltan hirdeti rasszista nézeteit („muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés romáknak tekint” – kiemelés tőlem). Ismét, és most már hosszú távra helyezkedtek egy platformra a fasiszta párttal.
A rasszizmus és az etnicizmus, a kisebbség kirekesztése és üldözése azonban nem fér össze a jogegyenlőség melletti elkötelezettséggel. Az egyenlő emberi méltóságra épülő jogállam elvei kizárják a jogi felelősség köréből a bűnözés és az akaratlan, szándékolatlan tulajdonságok, így a nem vagy a származás vagy a bőrszín közötti összefüggést. Az ilyen összefüggés feltételezése ugyanis mindazokat megbélyegzik, akik az adott tulajdonsággal rendelkeznek, függetlenül a személyüktől és a tetteiktől. „Cigánybűnözést” állítani ugyanakkor nem törvénytelen, csak éppen erkölcstelen és ostoba. Attól azonban, hogy nem törvénytelen, az a politikus vagy párt, amelyik állítja a "cigánybűnözést", csak hazugság árán vallhatja magát demokratának is.
(Bővebben itt.)
A szerecsenmosdatás azonban nemcsak azért hazug, mert a polgármester-jelölt támogatói a feketéről bizonygatják, hogy fehér („tisztességes demokrata”). Hanem azért is, mert elhallgatják a legfontosabb szempontot: azt, ami a véleménynyilvánítás tekintetében jelöltjüket megkülönbözteti minden más állampolgártól. Alkotmányos demokráciában bármely polgár lehet rasszista, bárki gyűlölheti a cigányokat, és e véleményének akár hangot is adhat: ezt is jelenti a gondolat- és véleményszabadság. (Legfeljebb nem fog mindenki szóba állni vele.) A demokratikus jogállamot megtestesítő hivatalos személy, illetve a helyi politikai közösséget reprezentáló tisztségviselő, mint a rendőrkapitány, illetve a polgármester, azonban nem mondhat ki bármit, amit gondol: ő azt a közhatalmat képviseli, amelyet mindenekelőtt a jogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség erkölcsi elvei igazolnak. A politikai intézmények megnyilvánulásaikban csak azokat az elveket vallhatják, amelyeken a felhatalmazásuk is alapul. Ezek következetes képviselete egyben kötelesség is. Pásztor hajdani felmentése helyes kormányzati reakció volt. Visszahelyezése, illetve mostani jelölése azonban tagadja a demokratikus jogállam erkölcsi elveit.
Talán ezért is válthatott ki olyan heves indulatokat a polgári egyenlőség ún. híveiből Gulyás tiltakozási akciója.
Hegyi Szabolcs
a TASZ gyülekezési jogi szakértője