A múlt héten több sajtóorgánum is megszólaltatta Pásztor Albertet, a volt miskolci rendőrkapitányt, akinek ilyen minőségében 2009-ben tett nyilvános rasszista megnyilvánulása miatt felháborodást keltett az, hogy az MSZP, a DK és az Együtt helyi szervezetének támogatásával polgármesterjelöltként indul Miskolcon. A baloldali jelölt még mindig nem érti, mi volt a baj akkori mondataival. Helyretesszük.
“Meg kellene értenie mindenkinek, hogy Magyarországon a cigányság problémájának megoldása, de legalábbis a kezelése egyet jelent az ország jövőjével. Ne gondolja senki, hogy a baj meg fog állni a megyehatároknál: záros határidőn belül mindannyiunk ügye lesz. Azoké is, akik most elvi vagy ízlésbeli megfontolásokból homokba dugják a fejüket, esetleg „lerasszistázzák” azt, aki néven nevezi a dolgokat.”
(http://nol.hu/belfold/nem-akartam-altalanositani-1474619)
„(...) na akkor voltak azok a – egyébként azt mondom joggal vitatható kijelentéseim – amelyekkel talán általánosítottam, de a valóságtól olyan nagyon akkor sem rugaszkodtam el.” (http://www.atv.hu/videok/video-20140717-pasztor-albert)
Abban egyetértünk Pásztor Alberttel, hogy a cigányság problémáinak megoldása kulcsfontosságú az ország jövője szempontjából. Aki azonban azt gondolja, hogy azzal bármiféle probléma megoldható, hogy a bűnözést az etnikai származással összefüggésbe hozza, az téved. Rendkívül ártalmas már annak sugalmazása is, hogy a cigányság nagy részének súlyos szociális problémáiért kizárólag vagy elsősorban ők maguk felelősek. Ami az egész ország problémája, abban mindenkinek van felelőssége, ugyanakkor a közhivatalt viselőknek, illetve arra “pályázóknak” kellene a legjózanabbnak maradniuk.
Van és Nincs
A fenti idézetek szerint Pásztor még mindig nem érti, mi volt a baj a 2009-ben rendőrkapitányként nyilvánosan elmondott mondataival. Pedig még bocsánatot is kért értük. De nemcsak ő nem érti, hanem az őt jelölő pártoknak a témában megnyilvánuló képviselői sem – ezért, bár már többen leírták, elmagyarázták, a TASZ blogon is megjelent már vonatkozó írás – megszólalunk újra.
Vannak dolgok, amiket nevükön kell nevezni, a lehető legpontosabban - és vannak dolgok, amik akkor sem léteznek, ha neveket aggatunk rájuk.
A rasszizmus, a kirekesztés és a romák intézményi diszkriminációja egy súlyosan létező társadalmi jelenség Magyarországon, ezt kell a nevén nevezni, mert amíg ez nem történik meg, nem is lehet tenni ellene. „Cigánybűnözés” viszont nem létezik, mert nincs olyan bűnözés, ami az elkövetők etnikai vagy bármilyen más származásától függ. Vannak bűncselekmény típusok (pl. kisértékű lopások, rablások), amiket jó eséllyel követnek el nagyobb százalékban mélyszegénységben élő emberek. Igen, ez van, és ezt senki sem tagadja. Azt sem tagadja senki, hogy a mélyszegénységben élők között a romák messze felülreprezentáltak a teljes lakosságban képviselt számarányukhoz képest.
A rasszizmus az abba vetett hitet jelenti, hogy emberek egy csoportja rasszhoz vagy más meghatározott csoporthoz tartozása miatt bizonyos tulajdonságokkal, képességekkel rendelkezik. Ez a hit pedig, megalapozza azt, hogy az adott csoport alacsonyabb vagy magasabb rendű. Az egyén szintjén a rasszizmus azt jelenti, hogy őt vélt vagy valós csoporthoz tartozása miatt hátrányosabban ítélik meg, negatív tulajdonságokkal ruházzák fel. - Oxford Dictionary
Az Index.hu-n megjelent összefoglaló szerint a Political Capital felmérése megállapította, hogy a lakosság közel hattizede egyetért azzal az állítással, hogy „a cigányok vérében van a bűnözési hajlam”. A Political Capital 2011-es, illetve 2014-es tanulmánya alapján elmondható, hogy össztársadalmilag nem igazán változott az elmúlt években a cigányellenesség mértéke, de hozzáteszik, hogy a cigányokkal kapcsolatos negatív vélemények viszont „nyíltabbá váltak azon politikai erők szavazóinak a körében is, amelyekre korábban ez kevésbé volt jellemző”.
“Pedig csak kulturális és szocializációs különbségeket fogalmaztam meg konkrét eseteket megemlítve.” – mondta Pásztor Albert. Bár nem genetikailag hordozott különbségekről beszél Pásztor, de a kirekesztés miatt káros a szocio-kulturális különbségek túlhangsúlyzása is, vagyis annak vázolása, hogy ezek alapvetően és megváltoztathatatlanul meghatározzák az adott ember tulajdonságait, képességeit.
Továbbá olyan is van, hogy cigány származású állampolgár bűncselekményt követ el. De az elkövetés ténye szempontjából teljesen irreleváns, hogy ő cigány. (Kivéve talán azt, amikor megrajzolják az elkövető arcképét, a nyomozó hatóság számára a konkrét ügyben lehet informatív valamilyen szemmel látható tulajdonság). Mikor hallottunk már olyat, hogy „nem cigány bűnözés”? Elfogadható lenne az MSZP-nek vagy a DK-nak, ha „zsidóbűnözésről” beszélnénk? Vagy netán „kereszténybűnözésről”? Mi másra jók az ilyen szavak, mint emberek megbélyegzésére és kirekesztésére? Ezek a szavak ugyanis nem nevén nevezését jelentik a problémának, hanem azt az elképzelést erősítik, hogy aki cigány, az jó eséllyel bűnelkövető, hogy az etnikai hovatartozás releváns körülmény a bűnelkövetés szempontjából. Persze minden rasszista vagy kirekesztő nézeteket valló ismer „rendes cigányt” is. Ahogy fent kifejtettük, a „cigánybűnözés” fogalmának elutasítása, rasszista megbélyegzésnek tartása nem a valóság eltagadása, hanem nem létező összefüggésekre, és a szélsőséges gondolkodásmód társadalmi veszélyeire történő figyelemfelhívás.
Netán nem vették még észre ezek a baloldali pártok, hogy a Jobbik és paramilitáris szervezetei éppen a „cigánybűnözés”-sel kampányoltak évekig? Dehogynem, észrevették, de most már a politikai siker reményében elmegy, ha baloldali, magukat demokratának gondoló politikusok is a cigányokat emlegetik, amikor a bűnözés problémája szóbakerül. A TASZ ezt a stratégiát jogállamban elfogadhatatlannak tartja és elutasítja, függetlenül attól, hogy melyik párt követi.
A cigányok és mi
„– Mit ért a „cigányság problémáján”?
– Hogy jelentős részüknek nincs módja integrálódni, munkát kapni, mert képzetlenek, sok helyen szegregálódtak, és javarészben sajnos kriminalizálódtak is.”
Más kontextusban azonban kellene beszélni a cigányságról, ráadásul sokkal többet, és nemcsak nekünk és más civileknek, hanem a politikusoknak és leginkább az országot kormányzóknak. Mert van olyan kontextus, amelyben legitim, sőt indokolt és szükséges a csoportról mint egészről beszélni. Ugyanis ma Magyarországon magyar állampolgárok tömegeinek, csak azért, mert romának születtek, egy csomó területen sokkal kisebbek a boldogulási esélyeik. Amikor emberek egy csoportját hátrányos megkülönböztetés éri már a szülőszobától kezdve az oktatási rendszeren keresztül a munka világáig számtalan területen, vagy amikor embereket csak azért ér erőszak, mert egy kisebbségi csoporthoz tartoznak, akkor erről igenis beszélni kell, ezt mi a magunk részéről rendszeresen megtesszük. A fent idézett mondat Pásztortól megint tartalmaz igazságmagot, a romáknak valóban jelentős része él kirekesztettségben, szegregálva, tartós munkanélküliségben. Azonban a megfogalmazás, miszerint „ők szegregálódtak”, „ők kriminalizálódtak”, azt sejteti, hogy erről egyedül ők maguk tehetnek.
Ugyanígy a szolidaritás hiányát és saját rossz sorsukért önmaguk hibáztatását sugallja a magyar kormány romastratégiájának és a romaügyekért felelős államtitkárságnak az elnevezése is azzal, hogy felzárkóztatás helyett a felzárkózás fogalmat használják.
Pontosan azt vitatja el a polgármesteri pozícióra pályázó Pásztor, ami az integráció kulcsa lenne: hogy a cigányokat is tekintsük végre magyar állampolgároknak, akik részei a nemzetnek, akiket ugyanolyan jogok illetnek és kötelezettségek terhelnek, mint mindenki mást.
Ezt a kirekesztést sugallja a minden politikai oldalon népszerű vajdarendszer visszaállításának ötlete is.
“Kövezzenek meg érte: szerintem a vajdarendszer évszázadokon át jól működött. Ha egy közülük való ember mondja meg a sajátjainak, mit kellene csinálni. Sokkal erősebb, ha egy olyan ember mondja meg, mi legyen a tennivaló, akit ők választanak, elfogadnak és messzemenően tisztelnek. Ez többet ér, mint szankciókkal kényszeríteni, fenyegetni őket. És igen: a többségi társadalomnak is tolerálnia kell egy bizonyos pontig az úgynevezett „cigánytörvényeket”, ha azok jól működtetnek egy-egy közösséget.”
Ez két nagyon negatív álláspontot is magában foglal. Egyrészt, a romák primitívebbek, ezért egy középkori intézményrendszert kell számukra visszaállítani, ami majd kordában tartja őket. Másrészt, a vajdarendszer ötlete egy alternatív jog- és szankciórendszer felállítását is feltételezi, tehát végleg lemond a cigányok integrációjáról, a kirekesztettséget állandósítja. Ez is a megkülönböztetést előfeltételezi: vagyunk mi, akik maguktól is betartják a szabályokat, meg vannak a cigányok, akikkel egy "fajtájukbelinek" kell betartatnia ugyanezt.
A kirekesztettség állandósítása ráadásul haszontalan és káros is, mert éppenhogy növeli a feszültséget és az előítéletességet azáltal, hogy elzárja egymástól a társadalom csoportjait. Így az ismeretek helyett a sztereotípiák és a félelmek lesznek meghatározók. Erre erősít rá a baloldali pártok által támogatott polgármesterjelölt ahelyett, hogy a súlyos szociális problémák megoldásán dolgozna, sürgetné a toleranciát és az integrációt. Éppenséggel Miskolcon lenne min dolgoznia, ehhez képest egy 23 perces interjú során sem talált alkalmat arra, hogy a jelenlegi városvezetés nyíltan cigányellenes intézkedéseit kritizálja.
Jovánovics Eszter - TASZ romaprogram vezető
Kapronczay Stefánia - TASZ ügyvezető igazgató
foto: compfight.com