Fogynak a korlátozások, az utcán már nem kell maszkot viselnünk, az oltás után egyre bátrabban találkozunk barátainkkal, féltett családtagjainkkal, úgy érezhetjük, hogy lassan visszatérünk a normális élethez. De csak illúzió, hogy vége a járványnak. A kormány titkolja a települési, de még a megyei szintű átoltottsági statisztikákat is, de minden jel arra utal, hogy a szegény vidéki településeken lényegesen kisebb az oltottak aránya, mint a nagyvárosokban.
„Hiába fogtuk el azonnal az elkövetőket, ez nem adja vissza az életüket. Tegnap tüntetés volt ezzel kapcsolatban” – ennyivel intézte el Orbán Viktor pénteki rádiószózatában azt a megmozdulást, amit a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom hirdetett meg és több szélsőséges szervezet – pl. a Legio Hungaria – is csatlakozott hozzá.
A Fidesz szerint nem szerencsés a frakcióhoz tartozó képviselő, Pócs János nagy visszhangot keltett videója, még ha viccből is készítették, mert félreértésre adhat okot. Mi ennél jóval erősebb elhatárolódást várunk el a kormányzó párttól.
Az elmúlt három hónapban számtalanszor hallottam ezt a mondatot attól a családtól, akiknek albérletet keresünk szinte végtelennek tűnő hetek óta. Családtagjaiknál húzták meg magukat és mindennél jobban vágynak arra, hogy végre nekik is saját otthonuk legyen.
Kati gyerekeit októberben vitték el, azóta harcol értük minden nap. Végül 4 hónapos küzdelme eredményre vezetett, a három gyerek újra otthon van. Sem ők, sem szüleik nem értik, mi szükség volt erre a „kis kirándulásra”, - ahogyan a gyámhivatal nevezte, amikor nevelőszülőkhöz szállította a gyerekeket.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság december 8-án kihirdetett jogerős ítélete szerint Tiszavasvári jobbikos önkormányzata megsértette a helyi romák emberi méltóságát, amikor 2016-ban lepaktált a Becsület Légiójával és támogatta, hogy telepbejárásokkal zaklassák az ott lakókat.
Megint romákat ítéltek el gyűlölet-bűncselekményért. Az eset újdonsága, hogy a bíróság nemcsak magyarellenes hanem gárdaellenes indítékot is megállapított, vagyis nyíltan alkalmazhatónak találta a rasszizmus ellen védő büntetőjogi szabályt a rasszisták védelmében.
Nagy István évek óta Miskolc egyik számozott utcájában él. Otthonát fiával és sógorával építették még közösen és most 80 tenyész- és versenygalambjával osztozik rajta. Mivel 2014-ben az önkormányzat mindenféle szakmai tervezés, előkészítés és hatástanulmány nélkül nekikezdett a telep felszámolásának és az ottélők kitelepítésének, István otthona is veszélybe került.
Múlt héten forgattunk Miskolcon, a Számozott utcákban. Azóta nyolcvan újabb ház bontását kezdte meg az önkormányzat. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a stadionrekonstrukció csak ürügy volt, a Számozott utcákban valamennyi házat le fogják dózerolni. A városvezetés szerint „a lakosság részéről elsöprő támogatást élvező telepfelszámolási programot nem csupán közbiztonsági, hanem közegészségügyi és gyermekvédelmi szempontok is indokolják.”
Az „útonálló jelleggel”, szervezetten, csoportosan, maszkban, felfegyverkezve, négy védtelen közmunkás ellen elkövetett súlyos testi sértésért a másodfokú bíróság szerint a felfüggesztett szabadságvesztés arányos büntetés.
Nem ültette le a bíróság a roma közmunkások elleni csoportos, felfegyverkezett támadást vezető férfit elsőfokon. A többi elkövetőt a rendőrség nem találta meg.
A magyar egészségügy nehéz helyzetben van. Az öregedő társadalom egyre nagyobb terhet ró az egyre elégtelenebb egészségfinanszírozásra. A pénzhiányból viszont még nem feltétlenül következik a hátrányos megkülönböztetés. Miért okoz óriási károkat a diszkrimináció, és hogy lehetne ezt igazságosan csinálni?
Köztudott, hogy Magyarországon hatalmas különbségek vannak az egészségügyi mutatókban aszerint, hogy ki hol lakik. Míg például Budapest második kerületében a születéskor várható élettartam megegyezik Ausztriáéval, addig Borsodban a férfiak várható élettartama a kambodzsai és az azerbajdzsáni férfiakéval azonos. Egy rózsadombi nő átlagosan 13 évvel él tovább, mint egy borsodi férfi. Ha pedig csak a férfiakat nézzük, akkor több mint 7 évvel él tovább valaki, ha a második kerületbe születik, mintha Borsodba. Blogsorozatunk első részében ezen aránytalanságok okainak jártunk utána.
Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.”A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Kati ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra./A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./
Blogsorozatunk tárgya a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéletek összehasoníltása. Az első részből kiderült, hogy míg az Egri Törvényszék alapjogi megközelítéssel eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a rendőrség mulasztásai az etnikai megfélemlítéssel szemben a helyi romák egyenlő emberi méltósághoz való jogát sértette, addig a másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla teljességgel mellőzve az alapjogi megközelítést éppen az ellenkező következtetésre jutott. A második részben azt mutattuk be, hogy hogyan fordította ki az alapjogvédelmet a másodfokú bíróság, és hogyan feledkezett meg az ügyben kardinális precedensnek számító Gárda-ítéletről. A sorozat jelenlegi, utolsó részében a rendőrség romákkal szemben kirívóan aránytalan bírságolási gyakorlatával kapcsolatos két egymásnak ellentmondó bírósági álláspontot mutatjuk be.
Blogsorozatunk tárgya a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéletek összehasonlítása. Az előző részből kiderült, hogy míg az Egri Törvényszék alapjogi megközelítéssel eljutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a rendőrség mulasztásai az etnikai megfélemlítéssel szemben a helyi romák egyenlő emberi méltósághoz való jogát sértette, addig a másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla teljességgel mellőzve az alapjogi megközelítést éppen az ellenkező következtetésre jutott. A mostani részből kiderül, hogy hogyan fordította ki az alapjogvédelmet a debreceni bíróság, és hogyan feledkezett meg az ügyben kardinális precedensnek számító Gárda-ítéletről.
Blogsorozatunkban a 2011-es gyöngyöspatai események kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság ellen megindított közérdekű perünkben született első- és másodfokú bírósági ítéleteket hasonlítjuk össze. A két ítélet az alapjogi bíráskodás szempontjából szöges ellentétben áll egymással. Nagy a tétje a Kúria felülvizsgálati eljárásának: eldől, hogy kitart-e a magyar igazságszolgáltatás a Gárda-ítélettel megalapozott irány mellett, vagy teljesen letér a rasszista megfélemlítéssel szembeni jogvédelem útjáról.
Az Egri Törvényszék mai ítéletében kimondta, hogy a rendőrség 2011-ben Gyöngyöspatán nem védte meg a szélsőségesektől megfélemlített roma lakosságot, és ezzel megsértette egyenlő bánásmódhoz való jogukat. Először mondta ki magyar bíróság azt is, hogy a rendőrség bírságolási gyakorlata is lehet diszkriminatív.
Történnek ma Magyarországon nagyobb horderejű és tragikusabb események is, mint az alant elmesélt. Ám mielőtt hozzászokunk a véres polgárháborúk és az elképzelhetetlen erőszak elől menekülő családokat érő embertelenség és jogtiprás mindennaposságához, érdemes tudatosítani a krízishelyzetektől független, évtizedek óta fennálló „bagatell” hatósági gyakorlatot.
„Holland” – ez az utcai neve a kannabisznak Mátraverebélyen. A helyi fiatalok elég ritkán férnek hozzá. A leginkább ugyanis a „biofűnek” nevezett drogot szívják, aminek annyi köze van a bio-hoz és a fűhöz, mint a szőlőt sosem látott tablettás bornak a Nyakas irsai olivérhez. Ázsiai laboratóriumokban előállított szintetikus drogokat áztatnak be különféle gyógynövényekbe, és ezt árulják „biofűként”. A helyesebb elnevezés inkább szintifű. A szintifüvek eddig elsősorban a nagyvárosi fiatalok körében terjedtek. Bár átfogó kutatás nem létezik erről, de egyre több beszámolót hallunk helyi pedagógusoktól arról, hogy néhány éve már egyre szélesebb körben elérhetőek a falusi fiatalok körében is. A TASZ Drogriporter filmes csapata Mátraverebélyen forgatott, hogy utánajárjon ennek a jelenségnek.
Azt hinnénk, nem lehet vitatni a tényt, hogy a gyermekek legalapvetőbb szükséglete szüleik, testvéreik körében felnőni. Amióta gyermeklélektan létezik, a kisgyermekek egészséges pszichéjének fejlődésében központi szerepet kap az édesanyával kialakított korai kötődés minősége. Vannak gyerekek, akik laptopon játszanak kicsi koruktól kezdve, és vannak olyanok is, akik – drága játékok híján - testvéreikkel fogócskáznak az udvaron. Annyi bizonyos, hogy utóbbiakat sem szereti kevésbé a családjuk, mint tehetősebb kortársaikat.A kép forrása: abcug.hu
Helyi önkormányzatok licitálják egymást felül olyan jogszabályok megalkotásával, amelyek valódi és néhol bevallott célja is a cigány származású állampolgároktól való megszabadulás vagy az ő távoltartásuk. A nyilvánvaló kirekesztés mellett külön figyelmet érdemel az a cinizmus, amivel elintézik a törvényességet: a hanyagul összecsapott, diszkriminatív szabályt majd úgyis csak évek múlva helyezik hatályon kívül.
A múlt héten több sajtóorgánum is megszólaltatta Pásztor Albertet, a volt miskolci rendőrkapitányt, akinek ilyen minőségében 2009-ben tett nyilvános rasszista megnyilvánulása miatt felháborodást keltett az, hogy az MSZP, a DK és az Együtt helyi szervezetének támogatásával polgármesterjelöltként indul Miskolcon. A baloldali jelölt még mindig nem érti, mi volt a baj akkori mondataival. Helyretesszük.
Kedden írtuk meg, hogy a NEKI-vel közösen az alapvető jogok biztosához fordultunk arra kérve őt, hogy vizsgálja meg a miskolci “jóléti razziák” néven elhíresült hatósági ellenőrzési gyakorlatot, mert az szerintünk több alapjogot is sért. Mind a Miskolci Önkormányzat, mind pedig a helyi Rendészet sietve reagált a sajtóban, azonban egymásnak ellentmondó érvekkel próbálják igazolni, hogy miért vegzálják a szegregátumokban élő embereket.
Egy roma gyerek két és félszer nagyobb eséllyel kerülhet gyermekvédelmi szakellátásba, mint nem roma társai. Az értelmi fogyatékos gyereket nevelő családok több, mint kétharmada a létminimum alatt él. Csak két megállapítás arról, milyen esélyekkel indulnak a fogyatékos és roma gyerekek ma Magyarországon. Február 5-én az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága öt év után ismét meghallgatta a magyarországi civil szervezeteket – az UNICEF Magyar Bizottsága, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány és a TASZ Fogyatékosügyi programja képviselői számoltak be a hazai gyermekjogi helyzet visszásságairól.
„Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket.” - Martin Luther King beszédének 50. évfordulója kapcsán a 444.hu hírportál azt vizsgálta, milyen napjainkban fekete bőrű amerikaiként élni az Egyesült Államokban. Mi pedig arra vállalkoztunk, hogy nemzetközi és hazai kutatások, tanulmányok eredményei és statisztikai adatok segítségével megmutassuk, milyen a roma emberek élete napjainkban Magyarországon.
Máté élete első tíz hónapjában négy különböző helyen élt, mire a gyermekvédelem gondoskodásából visszakerülhetett saját családjához. A másodfokon eljáró hatóság megállapította, hogy a családot megfelelő indokok nélkül tették ki traumák sorozatának. Egyedi esetről van szó, vagy rendszerszerű hibáról? Esetleg azért történhetett meg mindez, mert Máté cigánynak született?
Kedden a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosságról szóló perben kihirdetett ítélet határozottan elítélte az elkövetők rasszista motivációját. Ezt üdvözöltük és hatékonyabb állami fellépést sürgettünk a hasonló motivációjú bűncselekmények ellen. Azonban a kiszabott büntetést, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélküli, életfogytig tartó szabadságvesztést alkotmányos alapelvekbe ütközőnek tartjuk, aminek eltörlése Magyarország nemzetközi kötelezettsége.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság mai határozatával bűnösnek mondta ki Polgár „Tomcat” Tamást közösség elleni izgatás elkövetése miatt, és egy év két hónap szabadságvesztésre ítélte, aminek végrehajtását öt évre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős, de megfelelő pályára állíthatja a hazai szólásszabadság-ítélkezést.
„A lakosság szolgálatában” végzett megfigyelő tevékenység leple alatt etnikai, nemzeti hovatartozás alapján félemlítenek meg gyerekeket, zaklatnak felnőtteket egyenruhások Magyarbánhegyesen. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, mintha a rendőrség nem védené meg a helybélieket.
A november 22-én, Hatvanban történtekkel kapcsolatban a TASZ az igazság minél teljesebb feltárására és a rendőri bántalmazások sértettjei jogainak érvényesítésére törekszik. Úgy gondoljuk, sem a rendőrség írásos közleménye, sem kiadott videófelvételük nem tartalmazza az események összességét. November 26-án videós stábunkkal a helyszínre utaztunk, hogy érintettek és szemtanúk beszámolóiból próbáljuk rekonstruálni a csütörtök délutánt.
Elindult a SozialMarie közönségszavazása! Szavazzon Ön is! A díjat olyan szociálisan innovatív kezdeményezések nyerhetik meg, amelyek innovációs erejét és kreativitását a gyakorlat is visszaigazolta. A bécsi Unruhe Magánalapítvány így szeretné szorosabbra szőni az innovatív szociális kezdeményezések közötti kapcsolatot, és hangsúlyosabban megjeleníteni a szociális innováció témáját a közbeszédben.
„A roma kisebbség tagjai ma nem egyenlőek a törvény előtt, a megkülönböztetésük mindennapos, nem egyenlőek a munkaerőpiacon, az oktatásban, az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, a rendőrök szemében” – sorolta Dénes Balázs, hogy mit jelent a gyakorlatban, hogy ma Magyarországon az egyes számú emberi jogi probléma a cigányság helyzete. „Ha valaki ma Magyarországon szegény roma családba születik, rá nem vonatkoznak azok a cikkelyek, melyeket 63 évvel ezelőtt lefektettek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában.”
„A jobbikos képviselőtársak mindjárt nem fognak mosolyogni” – kezdte egyik hozzászólását a fideszes Berényi László a Gyöngyöspata-bizottság szerdai ülésén. „Vajon mindenki örül annak, amit önök csinálnak? – célozta a kérdést Juhász Oszkárnak – Ön polgármesteri esküt tett, és azokért nem vállal felelősséget, akik csak simán élni szeretnék az életüket. Úgy gondolják, hogy büntetlenül meg lehet úszni, hogy ilyen eszközökkel akarnak rendet teremteni?” Szavai hallatán a hallgatóság soraiban helyet foglaló jobbikos országgyűlési képviselők, ahogy azt már korábban is tették, hőbörögni kezdtek. Amikor Berényi László párhuzamot vont a hitleri Németország és a Jobbik több településen alkalmazott rendteremtési eszközei között, a masírozástól kezdve a megfélemlítés számos módjáig, a jobbikos kórus egyszerre kezdett hangosan köhögni.
„Amellett, hogy a Gyöngyöspata-bizottság határozatban foglalt feladatainak legalább a felét rendkívül aggályosnak tartjuk, súlyos hiányosságként tekintünk arra is, hogy ezek között nem szerepel a kormányzat, illetve a rendvédelmi szervek felelősségének vizsgálata” – mondta Jovánovics Eszter, a TASZ Romaprogram vezetője a szerdai meghallgatáson. A Gyöngyöspata-bizottság (teljes nevén Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság) szerdai ülésének napirendjén civil szervezetek meghallgatása szerepelt.
A Fidesz és a Jobbik csatározása fémjelezte a Gyöngyöspata-bizottság keddi, négy óra hosszúra nyúlt ülését, a két párt képviselői közti vita részleteibe azonban szándékosan nem megyünk bele. Összességében az ülés arról szólt, hogy a kormányt milyen rosszul érintette a tavaszi gyöngyöspatai események nemzetközi visszhangja, különösen úgy, hogy épp az EU-elnökségünk idejére esett, illetve hogy vajon mi volt a szerepe Richald Fieldnek, kivel, mikor, miről és miért egyeztetett. Legalább félóránként elhangzott az is, hogy a történtekért nagyban a médiát terheli a felelősség.A bizottság előtt megjelent Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, aki szerint nem is kérdéses, hogy Gyöngyöspatán provokáció történt, melynek voltak jó- és rosszhiszemű résztvevői. „A titkosszolgálatoknak lesz itt még feladatuk” – vélekedett, ezt azonban Harangozó Tamás, a bizottság szocialista alelnöke azonnal lecsapta, hiányolta ugyanis, hogy az államtitkár nem tájékozódott a bizottság első ülésén elhangzottakról.
Szerdán tartja első érdemi ülését az Országgyűlés gyöngyöspatai események vizsgálatára létrehozott eseti bizottsága, melyet a kétharmados kormánypárti többséggel működő parlament június 7-én közzétett határozatával állított fel. A TASZ a bizottság munkájának kezdetére időzítve teszi közzé a gyöngyöspatai eseményekről szóló árnyékjelentését (pdf) és dokumentumfilmjét.Olvassa el az árnyékjelentés rövid összefoglalóját (pdf)!A TASZ a történtek tényszerű dokumentálását azért tartja indokoltnak, mert annak ellenére, hogy a határozat címe és preambuluma alapján a bizottság rendeltetése az egyenruhás bűnözés hátterének feltárása és felszámolásának elősegítése, a határozatban meghatározott kilenc bizottsági feladatból öt (!) a romák Vöröskereszt általi “utaztatásának” és Richard Field szerepének firtatására vonatkozik. A határozat az ötvenes évek koncepciós pereinek irataira emlékeztető módon prejudikál, amikor többek között kimondja: “A bizottság feladata annak megállapítása, hogy ki és miért állította valótlanul azt a Vöröskereszt által hosszú ideje szervezett akcióról, hogy a gyöngyöspatai romák helyszínről történő evakuálása zajlik, mi volt ezen pánikkeltés oka és célja”.
A TASZ hétfőn kapta meg az Országgyűlés Gyöngyöspata-bizottságának (hivatalos nevén Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság) levelét, melyben Kocsis Máté, a bizottság elnöke arról tájékoztatja Dénes Balázst, hogy lehetőséget szeretnének biztosítani a TASZ-nak, hogy „a májusban megküldött állásfoglaláson túl a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban teljes körű megállapításaikat kifejthessék”.
A díjeső június 18-án, szombaton kezdődött, amikor a IV. Roma Dokumentumfilm Fesztiválon a TASZ egy filmjét díjazták. A beérkező 60 alkotás közül ötöt díjazott a zsűri, köztük a TASZ Kilakoltatás című filmjét. A TASZ Romaprogramja számos videót készített az elmúlt egy évben, és a program folyamatosan bővül.
Az 50-es évek koncepciós pereinek iratait idézi annak a parlamenti eseti bizottságnak a létrehozásáról szóló országgyűlési határozat, amelyet a Fideszes Kocsis Máté javaslatára hoztak létre – állítólag a gyöngyöspatai események kivizsgálására. A cél azonban valójában semmi más, mint hogy a kormány lesöpörje a külső és belső ellenséget a színpadról és a haza megmentőjének szerepében tetszelegjen. A koncepciós perek mintájára létrehozott koncepciós bizottság nem a Fidesz találmánya – de ennyire tendenciózus példánnyal még nem találkoztunk a fiatal magyar demokrácia első két évtizedében.
Kedden éjjel a munkatársaimtól kaptam a hírt: Gyöngyöspatán áll a bál, tömegverekedés tört ki, súlyos sérültek vannak. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Hetek, sőt, hónapok óta számítottunk valami hasonlóra. Nem lehet, hogy a magukat polgárőrnek nevező csoportok következmény nélkül szekálják, vegzálják Észak-Magyarország amúgy is nyomorba döntött roma közösségeit: csak idő kérdése, mikor ütnek egyszer oda a megfélemlített, megalázott romák a provokátoroknak, ezzel kompromittálva magukat. Véleményem szerint az egész rendcsináló-játéknak ez volt a valódi célja, nem a közbiztonság javítása. Kíváncsi lennék, egy budapesti Jobbik-aktivista vajon meddig viselné el pofozkodás nélkül, ha folyamatosan szúrós szemű egyenruhások követnék a sarki kisboltba vagy a gyerekét az iskolába, a rendőrök pedig tétlenül szemlélnék az egészet.
Spiró György regényében, a Feleségversenyben a jövő Magyarországa több értelemben is végleg kettészakad: politikailag, szociálisan és kulturálisan. Leszakadnak a szegények, kiszakadnak a romák és az egész ország elszakad Európától és annak értékrendjétől. Bár a regény sok szempontból egy olyan negatív utópiát vázol fel, amelynek a megvalósulására ebben a formában hál’Istennek nem sok esély van, a széttöredezettség csírái már itt vannak velünk, és sehol sem látszik ez ennyire nyilvánvalóan, mint amikor ellátogatunk egy romák által (is) lakott borsodi faluba, ahol a szegregáció nem valami homályos, absztrakt terminus, hanem szemmel látható és kézzel fogható valóság.
