Blogsorozatunk előző részében elmondtuk, miért nem sérti a választójog egyenlőségét, ha a választókerületek kialakítása egy adott párt győzelmének kedvez. De akkor mit mondhat az alkotmányjog a választókerületek kialakításának alkotmányosságáról? Tud-e egyáltalán bármit is mondani arról, hogy mi a baj a választókerületek ilyen vagy olyan kialakításával? Ebből a részből kiderül.
A választókerületek alkotmányossága nem azon múlik, hogy kialakításuk kedvez-e bármely pártnak, és ha igen, mennyire. A kérdés inkább az: valamelyik párt vagy pártok képviselői egyoldalúan alakították-e ki úgy a rendszert kifejezetten azzal a céllal, hogy az saját maguknak kedvezzen. A választókerületek kialakításának lehet az a hatása, hogy megnöveli egy párt jelöltjeinek nyerési esélyét anélkül, hogy ezt a párt kifejezetten így alakította volna. Például a népesség öregedése vagy a városiasodás, esetleg a ki- és bevándorlás összhatásai idővel azt eredményezhetik, hogy a választókerületek adott, változatlan beosztása egyre inkább az egyik vagy a másik pártnak kedvez akkor is, ha sem a választókerületek földrajzi kiterjedése, sem pedig választójogosult lakóinak száma, s ezzel az ő szavazatuk súlya nem változik. Ezekben az esetekben azonban a jog nem talál kivetni valót. Idővel szinte bármilyen választókerület-kialakítás bármely párt jelöltjeinek kedvezhet különféle társadalmi változások eredményeképp, de önmagában ez a hatás gyakran nem róható fel senkinek.
A jogállamiság elvével azonban nem fér össze, ha a közhatalmat gyakorló képviselők, illetve egy-egy párt, pártszövegség képviselői saját maguk alakíthatják ki egyoldalúan a választókerületeket. Egyetlen párt sem élhet vissza hatalmával, hogy a választási rendszert manipulálva saját magának kedvezzen. A magyarországi országgyűlési választásokon alkalmazott választókerületekkel épp ez a probléma: nem puszta véletlen, hogy kialakításuk a 2014-es országgyűlési választáson hatásában történetesen a kormánypártoknak kedvezett. Az országgyűlési választások választókerületeit a jelenleg hatályos szabályozás szerint az Országgyűlés maga alakítja ki, kétharmados törvényben. A 2014-es választások előtt tehát kétharmados többséget élvező kormánypárti képviselőknek adatott meg, hogy meghúzzák a választókerületek határait. Ez a lehetőség pedig – jobb magyarázat híján – arra enged következtetni: a választókerületek kialakításának kifejezett célja volt a választási győzelem biztosítása.
Mi tehát a megoldás?
A választókerületek kialakításának alkotmányossága csak úgy garantálható, ha kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a határokat a politikai verseny valamely szereplője saját választási érdekeit követve húzza meg. Ennek a követelménynek két következménye van. Egyfelől: az alkotmányosság követelményeivel összeegyeztethetetlen, ha bármely párt – akármekkora többséggel bír is – egyoldalúan lehetőséget kap a választókerületek kialakítására. A választókerület-kialakítás csak akkor jogszerű, ha többpárti konszenzus eredménye. A Velencei Bizottság és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája már a 2011. évi választójogi törvényről szóló közös véleményben[1] arra figyelmeztetett, hogy csak a széleskörű konszenzuson és a nyílt, átlátható és minden érdekelt fél részvételével zajló vitán alapuló választójogi szabályozás felelhet meg az európai alkotmányosság követelményeinek.
Másfelől: a választókerületek kialakítását célszerű egyáltalán nem az országgyűlési képviselőkre bízni. Akármelyik párthoz tartoznak is, mindannyiuknak elemi érdekük, hogy újraválasszák őket. Ezért valószínű, hogy alkuk árán még többpárti konszenzus esetén is saját érdekükben osztják fel az országot újra megnyerhető választókerületekre. Ennek elkerülésére több megoldás is lehetséges. A választókerületek kialakítása eldőlhet sorsolással is. De az országgyűléstől független, többpárti testületek is kialakíthatnák a választókerületeket. (Így történik például még a választókerület-kialakítási botrányokról hírhedt Egyesült Államok Arizona, California, Washington, Idaho és New Jersey tagállamaiban is. Egy 60 országot vizsgáló 2008-as tanulmány szerint a vizsgált országok mindössze 14%-a engedi, hogy egy törvényhozó testület alakítsa ki a választókerületeket). E testületek akkor töltik be szerepüket, ha tagjaik önként választhatják a kerületek határainak meghúzásában való részvételt, de nem vehetnek részt jelöltként az általuk kialakított választókerületekben az elkövetkező néhány választáson, és nem fogadhatnak el anyagi támogatást egyetlen párttól sem. Így legalább az önérdek-vezérelt választókerület-kialakítás közvetlenebb formái kivédhetők.
Összességében tehát a magyarországi országgyűlési választások egyéni képviselői választókerületeinek kialakítása nem azért alkotmányellenes, mert a kormánypártnak kedvez, hanem azért, mert egyetlen pártszövetség, és annak is már a törvényhozói hatalmat birtokló, annak megtartására törekvő tagjai húzták meg a választókerületek határait. A választási rendszer csak akkor tekinthető legitimnek, ha a választókerületek kialakítását független, többpárti testület veszi át.
Mráz Attila
[1] Joint Opinion on the Act on the Elections of Members of Parliament of Hungary. Adopted by the Council for Democratic Elections at its 41st meeting (Venice, 14 June 2012) and the Venice Commission at its 91st Plenary Session (Venice, 15-16 June 2012), CDL-AD(2012)012, Opinion No. 662 / 2012, 13., 52.