Judit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pszichológiai tudományokban doktori (PhD) fokozatot szerzett, így döntött az egyetem Doktori Tanácsa. Mégsem vehette át a doktori fokozat megszerzését igazoló oklevelét, mert az egyetemi doktori szabályzata szerinti esküt lelkiismereti okból nem tette le.
Az egyetem képviselői az egyetemi doktori szabályzatára hivatkozva megtagadták tőle a doktori oklevél átadását, amely szerint a doktori fokozatot elnyert személyeket ünnepi ülés keretében avatják doktorrá, a doktori avatáson az avatandóknak személyesen meg kell jelenni, és doktori avatás részeként esküt kell letenni; a doktori fokozat elnyerését tanúsító cím viselésére csak az esküt tett személyek jogosultak.
Az ELTÉ-n doktori fokozatot szerző magyar állampolgárok a következő esküt kell, hogy letegyék:
„Én, …………………………, esküszöm, hogy Magyarország Alaptörvényéhez és a magyar néphez mindenkor hű leszek, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem iránt, annak Rector Magnificusa és Szenátusa iránt mindenkor illő tiszteletet tanúsítok. Ebben az ünnepi órában a tudomány és az igazság szolgálatára szentelem magamat, és arra törekszem, hogy tudományomat az Eötvös Loránd Tudományegyetem tisztességére, embertársaim javára, népem és hazám dicsőségére előbbre vigyem.”
Judit fontos döntést hozott: a TASZ jogsegélyszolgálatának segítségével megpróbálja elérni, hogy az ELTE doktori szabályzatát változtassák meg, más ne kerülhessen hozzá hasonló helyzetbe. És persze azt is el szeretné érni, hogy a neki ítélt doktori fokozatot igazoló oklevelet az egyetem a részére eskütétel nélkül átadja. Első lépésként egy levelet írt erről az egyetem rektorának.
A szabályzat ellentétes a felsőoktatási törvénnyel, amely meghatározza, mi kell a fokozatszerzéshez, és a törvénynek nincs olyan szabálya, amely szerint az egyetem a törvényben fel nem sorolt feltételeken túl továbbiak teljesítésétől tehetné függővé a fokozatszerzést.
De a fokozatszerzést a szabályzat szerinti doktori eskü letételéhez kötni akkor sem lenne jogszerű, ha egy ilyen feltétel előírását a felsőoktatási törvény lehetővé tenné. Az ilyen szabály ugyanis alkotmányosan nem megengedhető módon korlátozná az érintettek lelkiismereti szabadságát.
Az eskütétel lelkiismereti kérdés. Ismeretes, hogy bizonyos vallási meggyőződések, például a nazarénusoké, kifejezetten tiltják az eskütételt, önmagában az „esküszöm” szó elmondását is. Bizonyos vallási közösségek hitvallása szerint a Biblia tiltja az eskütételt, ezért a támadott rendelkezések lehetetlenné teszik, hogy tagjaik eskütételhez kötött tisztségeket betöltsenek. Az eskü azonban nemcsak vallási meggyőződést fejez ki. Az eskü intézménye „a szolgálat erkölcsi szentesítését jelenti”, az Alkotmánybíróság szerint a „közfeladat ellátására irányuló tisztségek betöltése előtti ünnepélyes nyilatkozatok az államhoz való hűség és az alkotmányos rend tiszteletben tartásának követelményét juttatják érvényre”. [47/2009. (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009, 411, 414] Az „erkölcsi szentesítés”, valamint az állam iránti lojalitást, általánosságban a hűséget kifejező aktus szorosan kötődik az ember személyiségéhez, világnézetéhez, valamint lelkiismereti és vallási meggyőződéséhez. Az eskü nem más, mint „ígéretet tartalmazó nyilatkozat”, és egy ilyen nyilatkozat megtétele és annak megtartása elválaszthatatlan az ember erkölcsi alapállásától. Az egyén lojalitása az állam iránt ugyanis nem azonos az állampolgári kötelezettségek teljesítésével, hanem az állam iránti politikai, erkölcsi többlet-elkötelezettséget jelent. „A lojalitás nem jogi kötelezettség, hanem a jog által nem szabályozható erkölcsi viszony […] A közhivatal ellátásával járó kötelezettségek, feladatok teljesítéséhez az állampolgár személyes, belső többlet-elkötelezettségére is szükség van.” [52/2009. (IV. 30. ) AB határozat, ABK 2009, 436, 439.]
Ám míg az állampolgárság megszerzése vagy bizonyos állami tisztségek betöltése esetén indokolt lehet az állam közjogi berendezkedését szabályozó alapdokumentumhoz való lojalitás kinyilvánítása (erről, a köztisztviselői esküről szól a fentebb elsőként hivatkozott Alkotmánybírósági határozat is), még akkor is, ha ezzel egy lelkiismereti kérdésben az érintettnek nehéz döntést kell hoznia (ennyiben vitatható is az, amire az alkotmánybírósági határozat jutott), addig az államhoz való lojalitástól teljesen független helyzetekben, mint amilyen a doktorrá avatás is, ez a korlátozás illegitim, nem megengedhető, a lelkiismereti meggyőződés szükségtelen korlátozását valósítja meg.
Továbbá, az Alaptörvénynek hűséget esküdni a tartalma miatt az előzőeken túlmenően is lelkiismereti kérdés. Az ELTÉ-n a magyar állampolgárok arra tesznek esküt, hogy Magyarország Alaptörvényéhez mindenkor hűek lesznek. Az előzőek szerint egy államrendhez való lojalitás kifejezése is erkölcsi kérdés, ismerve azonban Magyarország Alaptörvényét, az ahhoz való hűségeskü a fentieken túl is különös lelkiismereti kérdéseket vet fel.
Magyarország Alaptörvénye – hívei által sem tagadottan – világnézetileg nem semleges alkotmány. Ennyiben jelentősen különbözik az általa hatályon kívül helyezett köztársasági alkotmánytól, amely világnézetileg semleges volta nem volt kérdéses. Kollektivista ideológiát képvisel, a preambuluma, a Nemzeti Hitvallás világnézetileg elkötelezett, egyes rendelkezései kifejezetten ellentétesek az alkotmányossággal, így nem lehet az egész ország közös értékeinek foglalata, nem lehet a különböző hiten lévő, eltérő politikai meggyőződésű csoportokból álló társadalom egésze számára elfogadható.
Állami vezetők nyilatkozatai is megerősítették azt, hogy az Alaptörvény egyfajta – külsőségekben is megnyilvánuló – életfelfogást, életformát preferál, az Alaptörvény hitet, világnézetet hirdet. Akik a megkívánt értékek szerint élnek, azok számíthatnak az Alaptörvény védelmére. Az Alaptörvény magánerkölcsi kérdésekben is állást foglal: az egyedülállók életmódjánál számára értékesebb a család. Ugyanakkor nem bármilyen család, mert az Alaptörvény azt is megmondja, milyen család számíthat jogi elismerésre és védelemre. Az Alaptörvény továbbá gátját állja az emberi jogi jogfejlődésnek. Olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek nem egyeztethetők össze az alapjogok általános felfogásával, többet kifejezetten azzal a szándékkal alkottak meg, hogy felülírják az embert ember volta alapján megillető, az Alkotmánybíróság gyakorlatában élő jogot, vagy elejét vegyék a társadalmi változásokat követő fejlődésnek. Az Alaptörvény például lehetővé teszi azt, hogy egyedi bírósági döntés révén fogyatékosságukra hivatkozva a választójogból embereket kizárjanak, annak ellenére, hogy ezzel a magyar állam a vállalt nemzetközi kötelezettségeit is megsérti.
Az Alaptörvényt lehet szeretni vagy nem szeretni, az is elfogadható, ha valaki szerint helyes, hogy az Alaptörvény ilyen szellemiségű és ilyen rendelkezéseket tartalmaz, azonban ennek kinyilvánítása ugyanolyan lelkiismereti kérdés, mint az, hogy valaki ezt helyteleníti.
Nem kérdéses, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenki számára kötelezőek, az eskütételt megtagadó Judit sem vitatja, hogy a lelkiismereti meggyőződése számára elfogadhatatlan Alaptörvény szabályai őt is kötelezik. Az eskü megtagadása ehelyett arról szól, hogy a lelkiismereti szempontból számára elfogadhatatlan Alaptörvényhez való személyes hűség vállalására nem hajlandó. Az eskütétellel azt vállalná, hogy feladja kritikai viszonyulását az Alaptörvényhez, pedig a tudósok és különösen a társadalomtósok lételeme, hogy társadalmi kérdésekhez és a fennálló államrendhez kritikusan viszonyulhassanak. Mivel pedig nem ért egyet az Alaptörvény által választott világnézettel, sőt általában azzal, hogy az Alaptörvény egy fajta világnézetet preferál, Judit éppen abban érdekelt, hogy a magyar közjogi berendezkedésnek újra semleges alkotmánya legyen. Ilyen körülmények között nem vállalhat esküben lojalitást a szerinte elvetendő Alaptörvényhez.
Az egyetem doktori szabályzata mégis erre kényszeríti: a doktori tanács által neki ítélt doktori fokozatot csak akkor engedi használni, ha ezt a hűségesküt megteszi. Az egyetem pedig akkor adja át neki a doktori oklevelét, ha esküt tesz. A tudományos fokozatnak viszont semmi köze az államhoz, annak alapdokumentumához való lojalitáshoz, nem közjogi megbízatás betöltését, hanem esetemben a pszichológiai tudományok doktori fokozatának a használatát teszi függővé a hűségeskütől. Ha egyáltalán szükséges volna valamilyen eskü, akkor a tudomány művelőinek a legkevésbé sem egy állam közjogi berendezkedését lefektető alapdokumentumára lehet indokolt felesküdnie, hanem egy olyan értékekre, aminek a tudomány a szolgálatában áll: az igazság keresésére és az emberiség javának az előmozdítására.
Az egyetemnek ezért változtatnia kell a szabályzatán.
Szabó Máté