December 1-je minden évben az AIDS világnapja, ezen a napon számotvetünk azzal, hogy az elmúlt egy év során mit értünk el a HIV vírussal kapcsolatban kitűzött célok közül. Sajnálatos, de az egyik legfontosabb tanulsága az eltelt időszaknak, hogy a politikai akart hiányosságai és a vírussal kapcsolatos stigma jelentősen megnehezíthetik a megelőzést és korlátozzák a HIV-vel élők joggyakorlását.
Először jöjjenek a számok: 2014-ben 271 új HIV/AIDS diagnózis született Magyarországon, ami 13 %-os emelkedést jelent az előző évhez képest. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ adatai szerint – a régiós trendeknek megfelelően – 2005 óta megkétszereződött a HIV diagnózisok száma Magyarországon. Pozitív olvasata is lehetne akár a fenti adatoknak, ha azt gondoljuk, hogy ennek hátterében az áll, hogy többen tesztelik le magukat. Ez azonban alaptalan következtetés lenne, ugyanis sajnos az adatgyűjtés összehangoltságának hiánya miatt nem tudjuk pontosan, hogy hány embert tesztelnek egy év alatt. A Magyarországra is érvényes tudományos becslések alapján csak azt tudjuk, hogy sokan nincsenek tisztában a HIV-státuszukkal.
A tesztelés javítása azért is kiemelt célja valamennyi HIV/AIDS témában aktív szervezetnek, mert ténykérdés, hogy ma már a HIV egy krónikus, de jól kezelhető betegség. Megfelelő tudással és eszközökkel felvértezve a HIV-vel élő ember teljes és hosszú életet élhet. Ezért is súlyos probléma a csak már AIDS stádiumban kiszűrtek magas száma. Bár az Európai Unióban csökkenő a trend, pár országban, köztük Magyarországon nő az AIDS stádiumban kiszűrtek száma: 2014-ben kétszer annyian haltak meg AIDS következtében, mint az előző évben.
A szűrés és a megelőzés nehézségei a már említett problémákkal, a politikai akarat hiányával és a még mindig erőteljes stigmával magyarázhatóak. A politikai akaratot jól jelzi, hogy a HIV/AIDS-szel foglalkozó munkacsoportot mindössze évente egyszer hívják össze, a 2011-ben lejárt stratégia helyébe pedig nem lépett új. Részben a TASZ sikere is az, hogy már Budapesten kívül is három helyen működnek speciálisan HIV-vel összefüggő kezelést nyújtó ún. gondozó központok. Önmagában azonban ez csak fél siker, a következő feladat, hogy ezeket a központokat valóban használják az érintettek. A kihasználatlanságban pedig biztosan nagy szerepe van a megbélyegzéstől való félelemnek.
A stigmát és a tudatlanságot jól jelzi, hogy a TASZ jogsegély szolgálatához még mindig érkeznek olyan megkeresések, amelyekben HIV-vel élők számolnak be arról, hogy az egészségügyi dolgozók elutasították a HIV-vel nem összefüggő kezelésüket vagy kizárólag nap végén hajlandóak ellátni őket.
A stigma lebontásán pedig nem segített a kormányzati kommunikáció, amely először a menekültekkel és bevándorlókkal kapcsolatban épített ki előítéles gondolatokat. Emlékezhetünk, hogy egy törvénymódosítással is megtámogatva sugallták, hogy a Magyarországra érkezők komoly betegségeket, így HIV-et is hordoznak. Ezzel hiába álltak szemben az Országos Tisztifőorvosi Hivatal józan nyilatkozatai, valamint a számok, miszerint Magyarország azon uniós országok közé tartozik, ahol 5 %-nál kevesebb azoknak az aránya, akiket itthon regisztrálnak HIV fertőzöttként és nem magyarok.
Az elmúlt egy évet a vírus terjedésének visszaszorításáért vívott küzdelemben nehéz lenne sikertörténetként elkönyvelni. Van mit tennünk azonban addig is, amíg a politika képes lesz felfogni a probléma súlyát. Teszteljük minél többen a HIV státuszunkat, és bátorítsuk erre a környezetünkben élőket is. Emellett segítsük azok munkáját, akik ebben a támogatónak egyáltalán nem nehezhető közegben kénytelenek dolgozni.
Ma a jótékonykodásra rögtön két helyen is lesz lehetőségünk: meglátogathatjuk a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének egész napos AIDS világnapi programját, ahol a tombolából befolyó összeget a Szent László Kórháznak ajánlják fel, illetve az Alternatíva Alapítvány nagyszabású gálaestjét, melynek bevételeit egy mobil szűrőbuszra kívánják fordítani.
Ne feledjük, nem a HIV öl, hanem a stigma!
Kapronczay Stefánia
A kép forrása: http://compfight.com/