Egyetlen méret sem felel meg mindenkinek - helyi szintű megoldásokra van szükség! Ez volt az egyik fő tanulsága a 2010 októberében Prágában rendezett „Városi drogpolitikák egy globalizált világban” konferenciának. Bő öt év elteltével ideje volt áttekinteni, hogy milyen jó példák, vagy épp aggasztó tendenciák figyelhetők meg az európai városokban és megerősíteni a korábbi elköteleződést a helyi megközelítések alkalmazására. Ez hívta életre az esemény folytatását februárban, melynek ezúttal Varsó adott otthont.
A 2. Városi Drogpolitikák konferenciát a szervezők azzal a céllal hozták létre, hogy elősegítsék a tudás és a tapasztalatok megosztását az európai városok között, ezen keresztül motiválják a helyi igényekhez illeszkedő megközelítések kidolgozását, az érintett szektorok együttműködését, valamint a tudományos alapú drogpolitikák népszerűsítését.
Az előadások alapján mélyült a szakadék a keleti és a nyugati megközelítések között. Míg Nyugat-Európából leginkább komplex, a kliensek igényeihez illeszkedő, a civilekkel szorosan együttműködő programokról hallhattunk, addig Kelet-Európát a csökkenő támogatások, a terület magára hagyása, rosszabb esetben kifejezetten ellenséges közeg és represszió jellemzi, ami minden esetben a HCV/HIV fertőzöttségi mutatók növekedéséhez és az emberi jogok súlyos sérelmeihez vezet. Ezt a helyzetet szemléltette a TASZ és a Drogriporter Room for Change - Adj Helyet a Változásnak kampányáról tartott előadás, amely a VIII. kerületi tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, illetve az ennek keretében készült "Élet a tűcsere bezárása után" filmünk vetítése is.
A varsói polgármesterasszony megnyitóját követően a lengyel Drogprevenció Nemzeti Irodájának vezetője kapott szót. Elmondásából és a későbbi lengyel vonatkozású előadásokból az a kép rajzolódott ki, hogy Lengyelország jelenleg a két világ között egyensúlyoz. Bár a prevenciós, az ártalomcsökkentő és a rehabilitációs tevékenységek túlnyomó többségét a civilek elvégzik, az állam az utóbbi években egyre kevesebbet költ ezekre a beavatkozásokra, az új kormány kommunikációja és intézkedései pedig a magyarországi, az ellátórendszer és a civil szféra számára áldatlan körülményeket vetítik előre. Ezért is tűnt a helyszín ideális választásnak az új deklaráció kidolgozásához, amely még idejében reflektálhat a negatív tendenciákra.
Az ártalomcsökkentés és a droghasználók emberi jogai különleges hangsúlyt kaptak az egész konferencián. A szakértőktől számos példát hallhattunk a tűcserékről, a drogfogyasztói szobákról, illetve a komplex beavatkozásoktól, a rekreációs közegben egészségügyi és mentálhigiénés segítségnyújtáson át a jogi ártalomcsökkentésig. Ez utóbbi elemeként a lengyel ombudsman kiemelte a lengyel Helsinki Bizottsággal való együttműködést – lám, szemben hazánkkal, Lengyelországban még nem tabu, hogy az ombudsman kivizsgálja a civilek panaszait és eljárjon ügyükben! Az együttműködés keretében a lengyel ombudsman monitorozza az emberi jogok megvalósulását, összhangjukat az ENSZ ajánlásokkal, különös tekintettel az ártalomcsökkentés helyzetére, a csekély mennyiségű kábítószer birtoklásának szankcionálására, de az egészséghez való jog biztosítására hivatkozva felmerült a gyógyászati kannabisz helyzetének jogi rendezése is.
Kiemelt szerepet kapott a dizájner drogok témája is, melyek Európában Magyarország mellett épp Lengyelországban terjedtek el leginkább. A tapasztalatok hasonlóak, mint nálunk: az állandó tiltólistára helyezés miatt folyamatosan változik a terjesztett dizájner drogok összetétele, a masszív használók pedig fél év alatt rosszabb mentális állapotba kerülnek, mint a heroint 8-10 éve használók, miközben motiválatlanabbak is a terápiára. Ezzel kontrasztban egy svájci, zenei színtéren prevenciót és ártalomcsökkentést végző előadó elmondta, hogy Zürichben szinte ismeretlen a dizájner drogok használata és meglátása szerint a szigorú törvények azok, melyek a használókat e kockázatos, ismeretlen hatású szerek fogyasztása felé terelik. A szigorú büntetések alternatívájaként hallhattunk az olyan modernebb megközelítésről, mely a fogyasztókra kiszabott szankciók helyett a feketepiac okozta ártalmak enyhítésére koncentrál, többet áldoz a korai beavatkozásokra és a hiteles informálásra.
A panelek közötti workshopok alatt néhány fős csoportokban a vendégek is reflektálhattak a Prágai Deklaráció pontjaira és segítettek az új, Varsói Deklaráció kialakításában, amelynek végleges formáját február 22-én tették közzé. A Deklarációt az ENSZ magas szintű ülésén, az áprilisi UNGASS-on is be fogják mutatni.
A dokumentum röviden a következő pontokat tartalmazza:
Kardos Tamás
Fotók: TASZ, Urban Drug Policies