A drogstratégiához elfogadott egy éves akcióterv ciklusából már bő két hónap eltelt, de a szakmai szervezetek konkrétumok helyett csupán nagyszabású terveket és egy idilli jövőkép felvillantását kapták az EMMI helyettes államtitkárától a prevenció terén, míg az ártalomcsökkentésre sötét jövő vár.
A Nemzeti Drogellenes Stratégia akciótervének – később szakpolitikai programjának – összeállítására és elfogadására 2009 óta várt a szakma, hiszen ebben rögzítik, hogy az adott időszakban mely tevékenységekre mekkora forrást szán az állam. A december 29-én megjelent szakpolitikai program azonban olyan súlyos hiányosságokat tartalmazott, hogy januárban levélben fordultunk az illetékes minisztériumhoz. Egy hónappal később kaptunk választ az Emberi Erőforrások Minisztériumától, mely azonban alkalmatlan volt aggályaink eloszlatására.
Fő kérdésünk volt, hogy miért hiányoznak a dokumentumból a hozzárendelt források, mikor ennek követelményét a Nemzeti Drogellenes Stratégia világosan előírja, és a szakmai szervezek számára egyeztetésre küldött verziókban is szerepelt? Hogyan tervezhetnek így a szolgáltató szervezetek?
Nyitrai Imre helyettes államtitkár válaszában arra hivatkozik, hogy a kormányhatározat világosan rögzíti a források ütemezését. Csak azt nem tudni mennyit: „A forrásokkal kapcsolatos egyeztetések folyamatban vannak, ezek eredményéről a későbbiekben tudunk tájékoztatást adni” – folytatja, ezzel elismerve, hogy a szakpolitikai program nem tett eleget a Nemzeti Drogellenes Stratégia a források meghatározásával kapcsolatos előírásainak. A formai feltételeken túl is könnyen belátható annak képtelensége, hogy a többek között a források koordinálását előíró határozatból hiányozzék a pénzügyi rész. Két hónappal később a szakma még mindig a sötétben tapogatózik.
Nagyravágyó tervekből persze nincs hiány. Állásfoglalásunkban nehezményeztük, hogy a korábbi egyeztetésekkel ellentétben a határozat végső verziójából kikerült a célzott és a javallott prevenció támogatása. A helyettes államtitkár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az előkészítés előtt álló konstrukció terveik szerint a következő két évben kétszer másfélmilliárd forint összegű pályázat meghirdetését teszi lehetővé. Hasonlóan ambiciózus tervek szerepelnek a szakpolitikai programból végül szintén kikerült óvodai és iskolai szociális munka támogatásáról, aminek két éves modellprogramjára „várhatóan 1,7 milliárd forint áll majd rendelkezésre” külön Uniós projektből. Az összeg akár 500 iskolai szociális munkás alkalmazására is elegendő lenne, de jelenleg ez egyelőre pusztán egy újabb ígéret, amivel már tele van a padlás. Legutóbb tavaly júniusban Rétvári Bence államtitkár mondott nagyot, amikor 1 milliárd forint többletforrást ígért a drogprevenció számára 2015 második félévére. A szakma azóta sem látott egy forintot sem belőle. Ezek után nehéz abban bíznunk, hogy a mostani – számon kérhető programban szintén nem rögzített – ígéretek esetében más lesz a helyzet.
Aggasztó választ kaptunk azzal a kérdésünkkel kapcsolatban, hogy az alacsonyküszöbű szolgáltatások, így az ártalomcsökkentés és azon belül a tűcsere programok támogatása a Hepatitis C járványhelyzet ellenére miért kerültek ki a szakpolitikai programból. A magyarázat szerint ezek a szolgáltatások nem képviselnek prioritást, ezért állami forrás csak a fertőzések szűrésére, járványügyi felmérésekre és HIV/AIDS prevencióra lett elkülönítve. Mindemellett az alacsonyküszöbű szolgáltatások tevékenységei közül a helyettes államtitkár fontosnak ítéli a rejtőzködő kliensek felkutatását, a kapcsolat kialakítását és a magasabb küszöbű szolgáltatásokba irányítást, de elfeledkezik arról, hogy a kapcsolat létesítésének első eleme rendszerint a steril tűk biztosítása. Ezzel kezdődik a bizalom kiépítése és ezt követheti a szermentességet célzó programokba irányítás. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy az első lépcső kiiktatásával nem érhető el az intravénás szerhasználók kezelésbe irányítása. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ártalomcsökkentés és az új fertőzések megelőzése steril tűk biztosításával társadalmi érdek és egyben ez a legköltséghatékonyabb megoldása is a járványveszély kezelésének. Beláthatatlan következményei lehetnek, ha a kevés maradék ártalomcsökkentő szolgáltató forrás nélkül marad, vagy ha gátolni fogják a tűcsere szolgáltatásukat.
Végezetül örömmel láttuk, hogy válaszlevelében a helyettes államtitkár úr a konstruktív szakmai párbeszédre való nyitottságának adott hangot. Nagyra értékelnénk, ha elkötelezettségét a válaszában foglaltakon felül azzal is demonstrálná, ha az eddigi gyakorlattól eltérően személyesen elnökölne a Kábítószerügyi Tanács soron következő ülésén.
Kardos Tamás
Photo credit: viZZZual.com via Visual Hunt / CC BY