"Fiamat egy körülbelül 10 négyzetméteres kórterembe helyezték el, amiben 4 gyerekágy volt és mindegyik foglalt, anyának tehát nem nagyon maradt hely, csak a széken. Kedvesem megoldása az volt, hogy egy laticelt tett a gyerekágy alá és ott aludt összekuporodva. Egy-két anya követte is a példáját.
A fiam állapotáról, kezeléséről eddig negyedannyi szó sem esett, mint a kórház házirendjéről. Úgy tűnik, hogy a legeslegfontosabb információ, hogy csak 1 szülő tartózkodhat vele (kivéve a táblán is látható 16:00-tól 17:30-ig terjedő időszakot), ezért most azonnal döntsük el, hogy ki menjen, ki maradjon!
Szerencsére a táblán látható súlyosan diszkriminatív szabályt, mely szerint csak nőnemű hozzátartozó maradhat bent, nem tartják be, tehát lehettem én egy fél napot a kisfiammal." (egy édesapa leveléből)
Annak ellenére, hogy a magyar betegjogi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is kimondja, hogy a szülőknek biztosítani kell, hogy gyermekükkel maradhassanak a kórházban is, a valóságban ez sajnos nagyon sok esetben nem valósul meg. Még felnőttként is szorongást keltő egy-egy kórházi tartózkodás, hiszen nem csak a betegséggel kapcsolatos fájdalmakkal és félelmekkel kell megküzdeni, hanem azzal a kiszolgáltatott állapottal is, amit az idegen hely, ismeretlen emberek és szabályok jelentenek. Gyermekként még inkább traumatikus egy ilyen élmény. A TASZ által elvégzett reprezentatív felméréséből kiderült, hogy tíz gyereket nevelő szülő közül kilenc fontosnak tartaná, hogy gyermekével maradhasson ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Ezzel szemben az általunk vizsgált gyermekosztályoknak és szülészeteknek csupán felében evidens, hogy a szülő a gyermekével maradhat a nap 24 órájában. A többi intézményben vagy külön engedélyhez kötik a benttartózkodást, vagy csak bizonyos kor alatti gyermek esetén teszik lehetővé.
2015 áprilisában végeztük el előszőr azt a felmérést, amelynek során 64 szülészetet, illetve gyermekosztályt működtető állami fentartású egészségügyi intézményt kerestünk meg közérdekű adatigényléssel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen feltételekkel valósul meg a kapcsolattartás a gyermekek és hozzátartozóik között. Ezt az adatigénylést ismételtük meg 2016 elején, eddigre már 59 kórház küldte meg válaszát. Ezeket összegezve és elemezve készítettük el a kórházak önbevallásán alapuló felmérésünket.
Pedig a szülői jelenlét nem csak azért fontos, hogy a gyermek ne féljen. A kevésbé szorongó gyermek jobban gyógyul, együttműködőbb, a jelenlévő szülő pedig valamelyest tehermentesítheti az amúgy is túlterhelt ápolószemélyzetet, sőt az otthoni ápolásra is jobban felkészül, ha már a kórházban, értő iránymutatás mellett kitanulja a teendőket.
A Magyarország által is elfogadott ENSZ egyezmény szerint a kórháznak kötelessége lenne megfelelő helyet, infrastruktúrát biztosítani ahhoz, hogy a szülő beteg gyermeke mellett maradhasson. Sajnos ebből a szempontból még rosszabb ma a helyzet. Ahogy a fenti idézetből sokak számára ismerős lehet, ha engedik is az édesanyának, vagy édesapának, hogy gyermeke mellett maradhasson, akkor is a legtöbb esetben nincs megoldva a szülő elhelyezése. Elképzelhető, hogy egy hosszan tartó kórházi tartózkodás esetén milyen embertelen elvárás a szülőktől, hogy mindamellett, hogy halálra aggódják magukat a gyermekük miatt, még csak aludni se tudjanak, hiszen egy széken kucorogva jobb esetben is csak el-elbóbiskol az ember. Az alvásmegvonást máshol kínzóeszközként alkalmazzák, nálunk a kórházba került gyerekek szüleinek privilégiuma.
Több olyan intézmény is van, ahol ráadásul szintén él a fenti idézetben is megjelenő szabály, mely szerint csak édesanya, vagy női rokon maradhat a gyermekkel. Ott, ahol ezt komolyan betartják, lehetetlen helyzetbe hozzák az olyan édesanyákat, akiknek egyszerre kellene a kórházban levő és az otthon maradt gyermekekkel (esetleg még anyatejes kistestvérrel) lenni.
A kórházak lehetőségei nyilvánvalóan korlátozottak, tehát sajnos nem várható el, hogy olyan komfortos körülmények között lehessenek a szülők a benntartózkodás alatt, mint ami ideális lenne. Ennek ellenére nagyon fontos volna, hogy minden gyermekeket ellátó intézmény a körülményekhez képest a lehető legjobban megoldja ezt a kérdést. Hiszen a felmérés tapasztalatai is azt mutatják, hogy meg lehet csinálni. Már ma is vannak olyan kórházak, ahol példásan megoldott a szülők és gyermekek kapcsolattartása és ez nem feltétlenül azon múlik, hogy mennyire jól felszerelt intézményről van szó. Amikor pedig kórházfejlesztésre kerül a sor, akkor elengedhetetlen, hogy már a tervezés során számoljanak a gyermekükkel maradó szülőkkel!
Gyermekeddel kórházban voltál?
Nehézségbe ütköztél, amikor vele szerettél volna maradni? Vagy épp megkönnyítették, támogatták a benttartózkodást?
Kérünk, értékeld az általad megismert kórházat weboldalunkon!
Vagy írd meg történetedet a tasz@tasz.hu címre!
Fernezelyi Borbála