Blogsorozatunk első és második részében azt néztük meg, hogy milyen tájékoztatást kapnak jelenleg a szülők a kötelező védőoltással kapcsolatban. Ebben a részben amellett érvelünk, hogy miért fontos a tájékoztatás. Adatainkat egyrészt a TASZ számára 2016 májusában végzett reprezentatív kutatásból, másrészt egy közel 3000 válaszadó által kitöltött nem–reprezentatív online kutatásból merítjük. A poszt főbb tanulságai:
- A jó tájékoztatás következménye a tudatos együttműködés.
- A fiatalabb korosztály elvárja az ilyen orvos-beteg viszonyt.
- A tájékoztatási hiányosságok bizalmatlanságot szülhetnek.
- A tájékoztatási hiányosságok veszélyesek lehetnek.
Reprezentatív kutatásunkból az derült ki, hogy a magyarországi szülők közel kétharmada (65%) ha csak lehet elkerüli gyermeke gyógyszerezését. A többség (77%) ennek ellenére támogatja a kötelező védőoltásokat, 14%-uk semleges állásponton van és 9%-uk ellenzi azokat. A kötelező védőoltást ellenzők köre nem csak az úgynevezett „oltásellenesekből” áll, hanem olyanokból is, akik ugyan egyetértenek a védőoltások fontosságával, de helytelenítik, hogy a kötelezőség az átoltottság eszköze Magyarországon. (A kötelezőség kérdésében mi most nem foglalunk állást, a dilemmáról érdemes elolvasni ezt az írást.)
Felvetődhet a kérdés, hogy ha úgyis kötelező az oltás, akkor miért olyan fontos a tájékoztatás?
Minden egészségügyi ellátás során az ellátottnak joga van arra, hogy számára érthető módon tájékoztatást kapjon az ellátás indokáról, módjáról, következményeiről. Általános esetben a tájékoztatás megilleti azért is, hogy eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni az adott egészségügyi ellátást, vagy sem. A védőoltás esetében a visszautasításra jelenleg nincs lehetőség, ennek ellenére rendkívül fontos, hogy megfelelő tájékoztatást kapjunk, hiszen alapvetően az lenne a cél, hogy ne csupán azért oltassunk, mert szimplán nincs más választásunk, hanem azért is mert belátjuk, hogy ez a mi érdekünk is.
Általánosságban is elmondható, hogy nagyon fontos lenne, a „tudatos beteg” hozzáállás, amikor nem csak passzívan alávetjük magunkat az egészségügyi ellátásnak, csináljuk, amit a doktornéni, vagy doktorbácsi mond, hanem felnőtt polgárként igyekeznénk megérteni, hogy mi történik velünk, elvárnánk az alapos tájékoztatást, lennének kérdéseink, mernénk eszmecserét folytatni az orvosunkkal. A kérdések feltevése nem bizalmatlanság az orvossal, az egészségüggyel szemben, hiszen mi egy információs asszimetriában a rosszabbik oldalon állunk, sokkal kevesebbet tudunk az adott betegségről, kockázatokról, mellékhatásokról, szükségünk van alapos tájékoztatásra. Így esélyünk nyílik arra, hogy értsük mi miért történik, tehát tudatosan bízhatunk az orvosban és az ellátásban, nem csak vakon.
A kutatásunkból is az derült ki, hogy a védőoltásokkal kapcsolatos ellenérzések eloszlatásában a bizalom kulcsfontosságú tényezőnek bizonyul. Azok aránya, akik szerint fontos, hogy legyenek kötelező védőoltások, jelentősen magasabb azok körében, akik bíznak a gyermekorvosukban (82% vs 61%). Nem mindegy, hogy a bizalom min alapszik. Jó esetben azon, hogy egy stabil, partneri viszony alakult ki az orvos és a páciens, illetve jelen esetben a szülő, között. Ha a szülők úgy érzik, hogy mindenről megfelelő tájékoztatást kapnak, feltehetik kérdéseiket, időt szán rájuk a gyermekorvos, akkor nagyobb bizalommal fogadják az orvos által előírt (lehetőleg felajánlott) egészségügyi beavatkozásokat, adják be a felírt gyógyszereket és egyetértésben adatják be a kötelező védőoltásokat.
Ennek némileg ellentmond az online kutatásunk egy érdekes eredménye. A megkérdezetteknek egész nagy hányada tulajdonképpen nem bánja, hogy nem kap megfelelő tájékoztatást. 15%-uk válaszolt úgy, hogy ugyan nem kapott megfelelő tájékoztatást, de erre nem is volt szüksége, hiszen bízik a védőnőben/háziorvosban. A bizalomnak azonban nem kell együtt járnia a tájékozatlanságba való beletörődéssel. Nem szerencsés, ha az orvoslásba vetett hit alapja a vak bizalom, hiszen mindig történhet valami váratlan esemény, szövődmény, nem várt reakció, ami ezt a vak bizalmat rögtön kikezdi. A kutatásból az is kiderül, hogy ez a vak bizalom inkább az idősebb korosztályhoz tartozókra jellemző. Az idősebbek nagyobb arányban érzik úgy, hogy nincs is szükségük a védőnőtől, orvostól kapott tájékoztatásra, ezzel szemben a fiatalabbak egyre inkább elvárják a teljeskörű tájékoztatást. A fiatalabb korosztály elvárása, hogy a paternalista orvoslást egyre inkább felváltsa az együttműködésen alapuló orvos-beteg viszony, ahol ismeretek tükrében vetjük alá magunkat az orvosi beavatkozásoknak, szedjük be a gyógyszereket, tájékoztatunk és tájékozódunk.
Amikor viszont a jogszabályi előírás ellenére nem, vagy alig tájékoztatnak az oltások esetleges szövődményeiről, beadásának ellenjavallatairól, csak bizalmatlanságot lehet előidézni. Vannak jónéhányan akik szeretnének pontos tájékoztatást kapni és ha ezt nem kapják meg, esetleg könnyebb őket meggyőzni arról, hogy nyilván valami rejtegetni való van az oltásokkal kapcsolatban. Éppen ezért olyan részletesen és érthetően kell a kötelező oltásokról beszélni, hogy mindenki meggyőződhessen, hogy az oltás előnyei felülírják annak hátrányait. A hátrányokról is beszélni kell, hiszen ellenkező esetben, ha valaki például szövődményeket tapasztal (vagy hall valakiről, aki szövődményeket tapasztalt), akkor joggal érezheti úgy, hogy félrevezették és esetleg felmerül benne, hogy, amit a védőoltás előnyéről mondanak az sem fedi a valóságot. Arról is nélkülözhetetlen a tájékoztatás, hogy milyen esetben kell valakit felmenteni a kötelező oltás alól. Szükségszerű elmagyarázni, hogy előfordul olyan eset is, hogy valakit nem lehet oltatni. Nagyon fontos, hogy mindannyian megismerhessük ennek kritériumait és megérthessük, hogy mindaz aki viszont oltható, a beoltottság által védi azon keveseket, akik valóban nem olthatóak.
Fontos továbbá az is, hogy az oltási rend, tehát hogy pontosan milyen oltásokat és mely életkorban kell megkapni, valóban a legnaprakészebb tudományos bizonyítékokon alapuljon. A népegészségügyi és járványügyi változások befolyásolhatják, hogy egy adott oltás kikerülhet-e a kötelező védőoltások köréből, vagy éppen szükséges-e bevezetni egy új oltást. A reprezentatív kutatásunk minden ötödik megkérdezettje véli úgy, hogy van olyan kötelező oltás, ami fölösleges. Ha a lakosság megismerhetné az egyes oltásokra vonatkozó tudományos eredményeket, akkor beláthatná, hogy valóban szükség van-e rájuk, vagy sem. Ezen kívül az oltási rendben meghatározott beadási időpontok is felülvizsgálhatóak az újabb adatok, újabb tudományos bizonyítékok tükrében. Rendkívül fontos az érintettek tájékoztatása ezekkel kapcsolatban is, hiszen az ilyen jellegű információhiány is könnyen a tudatos együttműködés rovására megy, míg az átfogó, érthető tájékoztatás hozzájárulhat a széleskörű együttműködéshez.
Összefoglalva tehát, meggyőződésünk, hogy nem szabad megúszni az alapos és egyénre szabott tájékoztatást, azzal az ürüggyel, hogy úgyis kötelező az oltás, úgyis más eszközzel érik el az átoltottságot, nincs szükség erre energiát, időt, esetleg pénzt fordítani. Nagyon is van! Mert egy működő demokrácia nem parancsra menetelő birkákból, hanem tudatos, együttműködő állampolgárokból áll. Megfelelő, alapos, egyénesített tájékoztatással, naprakész oltási renddel, valóban működő mentesítési eljárással elérhető lenne, hogy a szülők ne csak alávessék magukat a kötelező védőoltás kényszerének, hanem maguk is egyetértésben adattassák be azokat és így az oltásbiztonság is nagyobb lenne.
Fernezelyi Borbála