A kormány Európai Uniós forrásból 1,9 milliárd forintot készül költeni arra, hogy a gyermekotthonok lakóit elrettentse a droghasználattól, miközben az iskolai drogprevenció az utóbbi időszakban országos szinten ennek huszadából tengődik. Az aránytalanság mellett az államtitkár kifejezte, hogy „nem hisz az ártalomcsökkentésben”. Mintha ez hit kérdése lenne. Ez történik, ha a drogpolitikát a tudományos bizonyítékok helyett politikai víziók alakítják.
Rétvári Bence parlamenti államtitkár május 24-én jelentette be, hogy 1,9 milliárd forint EU-s pályázati pénzt fordítanak a gyermekotthonban élő fiatalok droghasználatának megelőzésére. Az RTL Klub beszámolója szerint az államtitkár úgy fogalmazott, hogy az összeggel a szermentes élet melletti elköteleződést szeretnék megerősíteni a gyermekotthonokban, valamint „tájékoztató vagy elrettentő kampányokkal fogják felhívni a figyelmüket arra, hogy milyen óriási veszélyt jelent az, ha valaki kábítószerhez nyúl.”
Az 1,9 milliárd forint hatalmas összeg ahhoz képest, hogy az utóbbi években körülbelül 60-100 millió forintot költött az állam országos szinten (!) az iskolai drogprevencióra, ami ennek megfelelően el is sorvadt és az iskolák többségéből ki is szorult.
Közel 2 milliárd forintból rengeteget lehetne tenni azért, hogy a drogprevenció országos szinten megerősödjön és minél több tanulóhoz eljusson.
A másik probléma az a szakmaiatlanság, mely süt az államtitkár tájékoztatásából. Az elrettentésről egy jó évtizede tudjuk, hogy a kockázatkereső kamaszok esetében nem hatékony – márpedig éppen ők azok, akik leginkább érdeklődnek a tudatmódosítás lehetőségei iránt.
Azok a fiatalok pedig, akik már valamennyi személyes tapasztalattal is rendelkeznek ezen a téren, nem tartják hitelesnek a negatív hatásokra kiélezett tájékoztatókat. A jelentős összeget puszta tájékoztatás és elrettentés helyett szakmai igényű egészségfejlesztő programokra is lehetne fordítani, ami nem pusztán az egyes drogok hatásait szajkózza, hanem általában segíti a fiatalokat abban, hogy döntéseik az egészséges életmódot célozzák.
Az államtitkár azt is elmondta, hogy a „liberális kormányzatokkal szemben ők nem az ártalomcsökkentésben hisznek, hanem a felépülés-központú megközelítésben, a szermentes életben”. A Fidesz ezek szerint 2000-ben még liberális kormányzat volt, hiszen ekkor fogadták el teljes parlamenti konszenzussal az általuk kijelölt szakértők munkáját, Magyarország első drogstratégiáját, melyben fontos szerepet kapott az ártalomcsökkentés. A TASZ tavaly decemberi ártalomcsökkentő konferenciáján épp azt fejtettük ki, hogy az ártalomcsökkentés a felépülés-központú megközelítés alapja és a kliensek számára a gyógyulás első lépcsőfoka. „A felépülés olyan szervezeti attitűd, ami a maximális pozitív eredményeket hozza ki az ártalomcsökkentésből” – foglalja össze a felépülés-központú modell egyik kulcsfigurája, Stephen Bamber.
Az RTL Klub beszámolójából kiderül, hogy Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár úgy nyilatkozott, a dizájnerdrogokkal még nem foglalkoznak külön, mert ez egy új jelenség, amit még vizsgálnak. Ehhez képest ugyanő tavaly júniusban már sürgette az átfogó vizsgálat indítását és stratégia kidolgozását szegregátumokban „iszonyatos ütemben terjedő” dizájnerdrog-használat megértésére és kezelésére, különben „nemzedékek fognak a semmibe hullani”.
Továbbra is égető szükség lenne erre és a gyermekotthonok világán túl az elszegényedett településekhez is el kellene jutni. És nem riogatással, hanem valós megoldásokkal arra, hogy orvosoljuk a fiatalok dizájnerdrog használatának elsőszámú mozgatórugóját: az egész életüket átszövő kilátástalanságot.
Kardos Tamás