Egyidősek vagyunk Gáborral. Lehetne az a srác a szomszédból, akivel kedvesen egymásra mosolygunk, ha találkozunk. De Gábor 3 éves kora óta intézetekben él, a közösségtől elzártan. S míg más fiatal 19 éves korában az érettségijét ünnepli és a felnőtt évekre készül,
Gábort gondnokság alá helyezte a bíróság. Ettől kezdve élete minden kérdésében hivatásos gondnoka döntött… de Gábor nem hagyta annyiban!
Gábor bizonyos dolgokra másképpen képes, mint a többség: elektromos székkel közlekedik és számítógép segítségével kommunikál, vagy egy ú.n. Bliss táblán az ujjával mutatja a betűket.
Mégsem a mozgáskorlátozottság vagy a kommunikációs nehézségek azok, amik különlegessé teszik. Gábornak olyan jó a humora, hogy bárkit könnyedén megnevettet (ezt a TASZ munkatársai is gyakran tapasztalták). Bátran és őszintén ír az érzéseiről, az általa megtapasztalt nehéz élethelyzetekről, melyeket kitartással kezel.
19 éves korában egy igazságügyi orvosszakértő rámondta, hogy súlyos értelmi fogyatékossággal él és nem képes tájékozódni a világ dolgaiban. Anélkül mondta ezt, hogy érdemben megvizsgálta volna.
30 éves korában találkozott először olyan szakértővel, aki nem a verbalitásra, tehát nem a szóbeliségre alapuló intelligencia tesztet alkalmazott nála. Ez a vizsgálat nemcsak azt erősítette meg, hogy Gábor intelligenciája átlagos, hanem azt is, hogy rendelkezik olyan belátási képességgel, amely az ügyeiről, életének különböző kérdéseiről szóló döntésekhez szükséges.
A gondnokság megszüntetési eljárás 3 évig tartott. Gábor ezidő alatt mindvégig kitartott és ügyvédünk segítségével elérte, hogy 12 év gondnokság után végre élete valamennyi területén ő hozhat döntéseket!
Magyarországon jelenleg 56 000 fogyatékossággal élő ember áll gondnokság alatt. Gábor nekik is azt üzeni: ne várjatok!
Milanovich Dominika