Ki mit tud – rólad? Adatvédelem a GDPR tükrében

Az adatvédelem egy mindenkit érintő és mindenkinek az életét befolyásoló nagyon fontos kérdés. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a GDPR életbe lépését követően milyen sok helyről kaptunk adategyeztető értesítést, olyan helyekről is, amikre már nem is emlékeztünk, hogy az adatainkat kezelik.

Bár a  GDPR hatályba lépésének kapcsán érkezett üzenetek többségével tennivalónk nem volt, érdekes élmény volt, ahogy azt kerekasztal beszélgetésünk egy résztvevője, Dóczy Péter privacy és security szakértő megfogalmazta,  "belelátni a feketedobozba" és szembesülni azzal, hogy milyen sokféle adatgyűjtő tárol adatokat rólunk.

A téma kapcsán felmerülő talán egyik legfontosabb kérdés, hogy ki mennyire használja a közösségi oldalakat és mennyire benső élményeket oszt meg. Domonkos Katalin, az ELTE PPK oktatója például leszögezte, hogy ő soha nem oszt meg képeket a gyermeiről, mert úgy gondolja, hogy a gyermeinek joguk lesz eldönteni felnőtt korukban, hogy saját magukról mit osztanak meg és nem szeretné, hogy azzal szembesüljenek, hogy életük születésük pillanatától visszakövethető. Nagy Zsófia, az ELTE TáTK oktatója kevésbé tartja magát technopesszimistának és bár hangsúlyozza, hogy a közösségi oldalak számos veszélyt rejtenek magukban ( főképpen állami és kereskedelmi célú megfigyelések veszélyét), de fontos előnyük például a közösségépítés. Ezért szerinte törekedni kell arra, hogy ne zárkózzunk el tőlük, de ne is nyíljunk meg teljesen.

Dóczi hangsúlyozta, hogy emellett fontos a biztonsági beállítások rendszeres ellenőrzése és felülvizsgálata, ő például 3-4 havonta megteszi ezt és mindig a legszigorúbb beállításokat választja. Magánszféraprojektünk vezetője, Asbóth Márton hozzátette, hogy bár a szülőnek joga van a gyermekről bármilyen képet megosztania, érdemes a közösségi oldalokon ismeretségi köröket beállítani, hogy 1-1 családi képet csak a közelebbi ismerősök lássanak. Érdemes továbbá tudatosítani, hogy minden posztolással egy amerikai szerverre töltjük fel a képeinket. Domonkos hozzátette, hogy ezen oldalak használata jó alkalom lehet arra, hogy megismerjük saját határainkat, gyermeinket pedig arra tanítsuk, hogy ők is megtanulják tisztelni a saját és mások határait.

Sokszor felmerül bennünk, a kérdés, hogy mit tudunk tenni, ha nem akarunk a részesei lenni "ennek az egésznek". Pethő András, a Direkt36 alapító szerkesztője saját munkásságából említett egy példát, amikor újságíróként anélkül sikerült megtudnia valakinek a magánéletéről nagyon sok információt egy közösségi oldalon,  hogy az illető egyáltalán regisztrált volna az adott oldalon. Sok közösségi oldal pedig úgy is regisztrál bennünket valamilyen azonosítóval, ha csak meglátogatjuk az oldalt anélkül, hogy regisztrált felhasználók lennénk. Tehát kijelenthetjük, hogy teljesen "elrejtőzni" gyakorlatilag lehetetlen. Ugyanakkor Nagy hozzátette, hogy egy-egy adat megjelenése sokszor összetettebb kérdés egy pusztán jogi problémánál és ha széles körben elterjed valamilyen információ rólunk, az nem mindig a technológia hibája, hanem sokkal inkább a normatudatosság  hiányossága.

Ehhez kapcsolódva megkérdeztük a közönséget, hogy hajlandóak lennének-e fizetni egy szolgáltatónak azért, hogy adataikat garantáltan ne adja ki senkinek, melyre nagy többséggel "Igen"-nel válaszoltak. Ezt követően az árról kérdeztük a résztvevőket, itt azonban a havi 5000 forintos összegnél már csak szűk többséggel nyertek az "Igen"-ek, havi 10000 forintnál pedig már kisebbségbe kerültek.

Az adatvédelmet elbagatellizálók sokszor hozzák fel érvként, hogy úgysincs mit titkolniuk. Nagy azonban hangsúlyozta, hogy ez a hozzáállás hamis előfeltevésre épül, ugyanis védendő adat alatt nemcsak magánéleti "szennyes"-t értünk, hanem sokkal inkább az a kérdés, hogy mi az adatgyűjtő valódi célja, hátsó szándéka. Asbóth hozzátette azt is, hogy változó, hogy egy-egy adat vagy információ mikor válik titkolandó szégyenfolttá. Példaként hozta fel, hogy néhány évtizede a besúgók és ügynökök nagy részét is zsarolással szervezték be. Érdekes belegondolni abba is, hogy vélhetően csak a töredékét feltétetlezzük annak az adatmennyiségnek, amely egy adott szolgáltató számára rólunk rendelkezése állhat. Dóczi ezt az állítást támasztotta alá azzal, hogy az amerikai elnökválasztást követően mintegy másfél év kellett ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessék, hogy Oroszország beavatkozott abba. Bár az adatgyűjtés hatása egyéni szinten nem nagy, társadalmi szinten már más a helyzet. Ahhoz, hogy magunkat ennek hatásaitól óvjuk, érdemes fejleszteni digitális írástudásunkat és kritikai gondolkodásunkat, vagyis hogy a hírek vagy információk valóságtartalmát több forrásból is leellenőrizzük.

Annak vizsgálatát, hogy a társadalmi működéshez mi az egészséges adathasználat szintje, egy közönségkérdéssel indítottuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenlévők mennyire érzik, hogy főleg a saját véleményükkel találkoznak a közösségi oldalakon, a kérdésre pedig egyértelműen "Igen"-nel válaszoltak többen. Ez az úgynevezett "buborékjelenség"  a digitális világ előtt is létezett ugyan, hiszen mindig is hozzánk hasonlóan gondolkodó barátokkal és ismerősökkel töltöttük szabadidőnket, ám részben a keresési előzményeink figyelésével, részben algoritmusok használatával a közösségi oldalak ezt felerősítik. Az idei választások után sokan szembesültek a "politikai buborék" jelenségével, de Nagy szerint csupán a sajátunkkal ellentétes vélemény meghallgatása még önmagában nem segíti elő a véleménypolarozációt és a buborékból való kilépés még nem jelent megoldást a mélyen gyökerező társadalmi problémákra.

Az egyik hozzászóló felvetette, hogy eddig is gyűjtöttek rólunk adatokat és ez nem újdonság az online szolgáltatók és közözsségi oldalak megjelenésével, Nagy azonban válaszában kifejtette, hogy a mai adatgyűjtés annyiban más, hogy nem tudjuk, hogy azt milyen céllal teszik, továbbá, hogy az adataink hol kötnek ki és sok esetben torzíthatják azokat. Emellett bizonyos társadalmi csoportok lényegesen kitettebbek és eszköztelenebbek, mint mások. Domonkos ehhez hozzátette, hogy annak ellenére, hogy az adatgyűjtés elkerülhetetlen, nagyon fontos a saját adataink feletti kontroll megtartása, és az, hogy ismerjük a saját magunk és mások határait. Pethő pedig saját munkájából hozott példával illusztrálta, hogy az adatok gyűjtése és felhasználása önmagában egy pozitív és hasznos jelenség, amennyiben az etikai elveket szem előtt tartva történik.

Saját adataink védelme érdekében pedig érdemes ellátogatni a Nopara nevű oldalra, amit azért hoztunk létre, hogy segítsük a biztonságos kommunikációs eszközök elterjedését és számos olyan applikáció tölthető le róla, amely könnyebben védhetjük meg adatainkat netezés közben.

 Wojuteczky Csaba, TASZ önkéntes