Egy héten belül két előremutató gyámhivatali döntés is született a hozzánk forduló családok ügyeiben, az érintett gyermekek így hazatérhettek otthonaikba. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy minden alkalommal felhívjuk a figyelmet arra is, amikor lelkiismeretes és helyes döntések születnek ügyfeleink ügyeiben, gyakran érdemi, szakmai beszélgetések eredményeként, jogvédőként ugyanis partnernek, és nem ellenségnek tekintjük a gyermekvédelemben dolgozókat.
Néhány hete a Lyukóvölgyből, az ország egyik legnagyobb szegregátumából fordultak hozzánk szülők azért, mert elvették tőlük négy gyermeküket. Az elmúlt években gyakran jártunk a miskolci szegregátumban, ahol a természet szépsége embertelen körülményekkel párosul – ezt az abszurd kettősséget azóta sem tudjuk megemészteni.
Ez a család is egy alig járható földút végén lakik, ahova a postás sem megy ki, és a családgondozó is csak akkor, ha az feltétlenül szükséges. Ennek ellenére a szülők mindketten dolgoznak, kamasz gyerekeikkel tiszta, rendezett körülmények között élnek. A gyerekek kiemelésére az adott okot, hogy a család egy éve kiköltözött Miskolcról Lyukóba, ahol nem lehet őket elérni.
Amikor környezettanulmány készült náluk, a szülők nem voltak otthon. 23 éves lányuk vigyázott húga kisbabájára, míg a baba gyámja – a nagymamája – Miskolcon dolgozott. A családgondozó arra is gyanakodott, hogy a szülők valójában nem Miskolcon, hanem Pesten dolgoznak – az nem derül ki a határozatból, hogy ez megfelel-e a valóságnak, de az se, hogy ez miért volna "főbenjáró bűn". A szülőkkel egyébként sem lehetett együttműködni – állítja a határozat –, a levelekre nem válaszolnak, idézésre nem jelennek meg, mióta kiköltöztek a városból.
Látogatásunkkor a szülők elmondták: valóban gyakori, hogy nagylányuk vigyáz a kisebbekre, hiszen látástól vakulásig dolgoznak, hogy eltarthassák családjukat, de nem értik, mi ezzel a baj. Az idézésekre azért nem jelentek meg, mert a postás nem megy ki hozzájuk. Ezt jelezték a családgondozók és a hivatal felé is, ha a “címzett ismeretlen“ jelzéssel visszaérkező tértivevény nem lenne elég nekik. Azt mondják, mindig együttműködtek a hatóságokkal, nem értik a döntést és kétségbe vannak esve.
A szülők fellebbezését a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyámhivatal bírálta el, amiben rendelkezett a gyerekek azonnali hazakerüléséről. A példaértékű másodfokú döntés megállapította, hogy a szülők együttműködésére soha nem volt panasz, eltekintve az utóbbi egy évtől, amióta Lyukóban élnek, és sem a postás, sem a gyermekvédelem nem éri el őket. A másodfokú hatóság szerint az sem róható fel a szülőknek, hogy dolgoznak – sőt épp ez a megfelelő szülői magatartás részükről, ráadásul kamasz gyerekeik sem maradtak egyedül otthon, hiszen felnőtt lányuk vigyázott rájuk.
A hivatal hangsúlyozza: a gyermekek családból kiemelésére még az sem adhat okot, ha valamilyen szinten veszélyeztetve vannak. Őket a családjukból kiszakítani kizárólag súlyos veszélyeztetés esetén, végső esetben lehet törvényesen. Az tehát, hogy a gyerekek időnként egyedül vannak, hogy vannak iskolai hiányzások, hogy nem elég jók a lakhatási körülmények, még nem lehet ok arra, hogy elszakítsák őket szüleiktől. Ha a hivatal annyira akart volna beszélni a szülőkkel, odavitethette volna őket elővezetéssel a tárgyalásra, de nem megoldás ezért elvenni a gyerekeiket.
Az ideiglenes hatályú elhelyezésre a gyámhatóságnak kizárólag akkor van lehetősége, ha vagy a gyermek súlyos veszélyeztetettsége, vagy a gyermek felügyelet nélkül maradása áll fenn és emiatt azonnali intézkedés megtétele szükséges. A gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges ellátás biztosítása érdekében a gyámhatóságnak minden esetben a kialakult veszélyeztetettség mértékétől függően kell megtennie a Gyvt. 15.§ (4) bekezdésében felsorolt hatósági intézkedések valamelyikét, figyelembe véve a veszélyeztetettség okát, mértékét, a gyermek családi körülményeit, az intézkedés várható hatásait.
Ugyanezt az érvelést sikerült érvényesítenünk Pest megyében egy járási gyámhivatalnál is, egy másik hozzánk forduló család esetében. A nem vitatott nehézségek (szegénység, iskolai hiányzások, elmaradt orvosi vizsgálatok), mint veszélyeztető tényezők súlyosságáról sikerült érdemi párbeszédet indítanunk a gyámhivatal és a helyi gyermekvédelmi jelzőrendszer szakembereivel, melynek eredményeként az anyuka hazavihette most született babáját a kórházból, és idősebb testvérei körében nevelhetik őt a szülei. A gyámhatóság ugyanis elfogadta azon álláspontunkat, hogy még egy kanapén harmadmagukkal, az őértük harcoló, őket szerető szüleikkel aludni is sokkal jobb egy gyereknek, mint gyermekotthonban tengődni, minden biztonságot jelentő érzelmi köteléket elvesztve. Mint a gyámhatóság megállapította, a szülő “lehetőségeihez mérten megteremtette a csecsemő fogadásának tárgyi feltételeit, készült az újszülött gyermeke fogadására”, tehát “nincs olyan súlyos veszélyeztető tényező, amely azonnali gyámhivatali intézkedést, vagyis ideiglenes hatályú elhelyezést tenne szükségessé, az esetleges fennálló veszélyeztető tényezők védelembe vétel keretében megszüntethetőnek tűnnek.”
A két döntésnek köszönhetően ma öt olyan gyerek hajthatja álomra a fejét saját otthonában, aki könnyen lehetne gyermekotthonban is. És ez nagy szó.
A kiemelt fénykép illusztráció.