- Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, különleges jogosítványokat kaphat, de az intézkedéseknek csak a járványhelyzet megoldása lehet a célja.
- Ehelyett a választási törvényt és az Alaptörvényt is úgy módosítanák, ami még a veszélyhelyzettől függetlenül is visszaélés a hatalommal.
- Az ellenzéki összefogás ellehetetlenítése, a közalapítványok vagyoni viszonyainak átalakítása és ezzel párhuzamosan a közpénzköltés átláthatóságának korlátozása csak a kormány politikai céljait szolgálja.
- A gyülekezésre vonatkozó szabályokkal még a tiltakozás lehetőségét is elvették a polgároktól.
Képviseleti demokráciában a közhatalom gyakorlása a választópolgárok szabad akaratára vezethető vissza, a megválasztott képviselők pedig a választópolgárok érdekében, őket képviselve gyakorolják hatalmukat. A járványhelyzet lényegében egy próba: próbája az egészségügyi rendszernek, a gazdaság teherbíróképességének, de próbája annak is, hogy választott képviselők mit gondolnak a demokráciáról és arról, hogy nekik abban mi a dolguk. Most annak vagyunk tanúi, hogy a hatalom korábban sosem látott egyértelműséggel fedi fel valódi természetét.
Mi lenne a kormány dolga a járványhelyzetben?
Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, a kormány különleges jogosítványokat kap, a veszélyhelyzet így magában hordozza az alapjogok a szokásosnál nagyobb korlátozásának lehetőségét is. Ezt egyetlen egy dolog igazolja: a járvány kordában tartása, egy olyan cél, ami miatt a személyes alapjogainkat érintő korlátozásokat a közösség érdekében átmenetileg tűrnünk kell. Ennek a felhatalmazásnak az a bizalom az alapja, hogy a kormány - saját hatalmi érdekeit félretéve - a járványhelyzet megoldása érdekében fog fellépni. Amikor azonban ehelyett azt próbálják elérni, hogy az ellenzéki összefogás a 2022-es választásokon ne jöhessen létre, vagy azért módosítják az Alaptörvényt, hogy minél kevésbé legyen ellenőrizhető a közpénzekkel való gazdálkodás, nem a közösség, hanem kizárólag saját céljaik érdekében cselekednek. Ez járványtól függetlenül is a hatalommal való visszaélést jelent, most viszont nagyon látványos, hogy mi az igazán fontos a kormánynak. Ha a polgárokat, és nem csak a saját érdekeiket képviselnék, a járvány ellen küzdenének, ehelyett a járványt saját érdekeik szolgálatába állítva visszaélnek a hatalommal.
Még tiltakozni sem lehet az önkény ellen
A politikai szabadságjogok funkciója kettős. Túl azon, hogy lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, gyakorlásuk a mindenkori közhatalmat legitimálja. Ez akkor is igaz, sőt leginkább akkor igaz, ha a megszólaló éppen a kormányt kritizálja. Minél leválthatatlanabbá teszi magát egy kormány, hatalmának legitimitása annál gyengébb. Azt a hatalmat, amelyet nem szabad bírálni, jogosan nevezzük önkényesnek. A demokrácia fogalmához hozzátartozik, hogy a kritikus hangok is érvényesülhetnek. Ehhez képest a magyar kormány tudatosan egy olyan pillanatot választott a demokrácia alapját jelentő választási rendszer átalakítására, amikor a polgárok kénytelenek hallgatni, amikor nincs törvényes lehetőség együttesen fellépni az önkény ellen. Nem véletlen, hogy a választási törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tíz perccel azt megelőzően került fel a parlament honlapjára, hogy hatályba lépett a totális gyülekezési tilalom.
Ami az alapítványokhoz kerül, az ott is marad
Az antidemokratikus törekvéseket egyértelműsíti, hogy a kormány beláthatatlan időre bebetonozná, kétharmados többségtől tenné függővé az általa alapított közalapítványok vagyoni viszonyait. Már eddig is közalapítványokba szervezték ki az állam vagyonának jelentős részét, és csak a tegnapi Alaptörvény-módosítási javaslat óta két újabb közalapítvány létrehozására tettek javaslatot. Demokráciában a folytonosan változó társadalmi igények fényében a többségnek lehetősége van újragondolni, milyen célokra kellene a nemzet vagyonát felhasználni. Magyarországon nem, hiszen a javaslat elvenné a következő generációktól ezt a lehetőséget. A kormány tehát vagy saját maga örökös kétharmados többségét feltételezve írja át az Alaptörvényt, vagy politikai céljainak átmentéséhez ragaszkodik a mindenkori többség akaratával szemben is. Egy demokratikus alkotmány egyik célt sem szolgálhatná.
A közpénz elveszíti közpénz jellegét
Mindeközben a kormány tovább korlátozná az állam működésének átláthatóságát azzal, hogy a közpénz fogalmát az Alaptörvényben határozná meg, meglehetősen leszűkítve azt. A tervezett módosítás szerint közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Az, hogy mi számít közpénznek, nagyon is jelentős az állami vagyon átlátható elköltése szempontjából, hiszen a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok, vagyis bárki által szabadon hozzáférhetőek. Az alaptörvényi szintű rögzítéssel a kormány valójában azt szabná meg, hogy meddig terjed az állami vagyon átláthatósága. Ugyanis ami nem számít közpénznek, ezáltal nem is minősül közérdekű adatnak. Az új szabály alaptörvényi szintre helyezi azt, hogy a közpénz elveszítheti közpénz jellegét, és gátat szabhat annak az egységes bírósági gyakorlatnak, hogy a közpénz közpénz marad akkor is, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, hanem pl. egy alapítvány, amely állami bevételekkel rendelkezik, vagy egy magáncég, amely állami vagyonból és állami megrendelésből végez feladatokat. Ezzel a kormány valójában magának ad menekülési útvonalat a közpénzekkel való elszámolás elől.
A kormány tehát a tegnap felfedett javaslatokkal elismerte: még elvi szinten sem tart igényt arra, hogy a hatalma egy tisztességes versenyt jelentő választáson alapuljon, hogy a kritika lehetősége a demokratikus jelleg látszatát kölcsönözze a döntéseinek, és átlátható legyen, hogyan gazdálkodik az állami vagyonnal.
Pásztor Emese
Kiemelt fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs