A vita lehetőségétől is megfosztották az átalakítást elszenvedő egyetemeket

  • Egy akkora jelentőségű döntéshez, mint a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetem fenntartói modellváltása, sok ezer ember bevonására és legalább egy évig tartó vitára lett volna szükség.
  • Ami enélkül történik, az nem demokratikus.

„Ezek legalább tudnak kormányozni” – rengetegszer halljuk ezt az érvet, amelynek hangoztatói valamiféle megkerülhetetlen szükségszerűségként tekintenek a regnáló kormány kizárólagos uralmára. A kormányzás azonban hosszú évek óta rendre azt jelenti szinte minden döntés során, hogy az érintetteket kész tények elé állítva, a fejük felett hoznak meg döntéseket, amiknek legfeljebb elszenvedői lehetnek – részesei semmiképpen. Így tud ez a hatalom kormányozni, és ezt látjuk a debreceni, pécsi és szegedi egyetemek erőltetett modellváltása kapcsán is: több ezren tiltakoznak ellene petícióban, de eldöntöttnek látszik, hogy ez lesz és kész, a döntésbe pedig nem vonták be az egyetemi polgárokat, oktatókat, doktoranduszokat, sem más munkatársakat. A bevonásukat nem lehet annyival letudni, hogy valamiféle tájékoztató anyagokkal traktálják, vagy tét nélküli egyeztetésekre hívják őket. A bevonásnak arra is ki kell terjednie, hogy lehetőség van nyilvános és komoly ellenvélemény kifejtésére az érintettek részéről, azt a közhatalom komolyan megfontolja és adekvát módon, nem lekezelően reagál rá.

A minisztériumnak időben kellett volna tájékoztatnia minden részletkérdésről az érintetteket – az nem járja, hogy egy éve még fel sem merült a modellváltás, ma pedig már dönteni kell róla. A tájékoztatásnak ki kellett volna térnie a változás mellett és ellene szóló érvekre is – igen, a változás várható veszteseit is meg kellett volna hallgatni. Ahelyett, hogy erőből lenyomják az egyetemek torkán a döntést, azt széles tömegek bevonásával, észérvekre alapozva kellett volna fontolóra venni, de ez nem is történhetett meg, hiszen egy ilyen mértékű és mélységű vitához legalább egy évre és sok száz, sőt sok ezer ember bevonására lett volna szükség.

Ami enélkül történik, az nem demokratikus.A demokratikus folyamatok mindig komoly vitákkal terheltek, de ezt nem lehet és nem is kell kikerülni.

A hatalom hozzáállásáról meggyőződhettünk a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása során. Ott azonban – talán a kisebb létszámú és a szervezetet magáénak érző egyetemi polgárságnak is köszönhetően – valódi társadalmi vita alakult ki már a folyamat elején. Tiltakozások, nyilvános megszólalások, egyeztető fórumok követték egymást. Az ellenállás talán sikertelen volt, de nem múlik el nyom nélkül.

A debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemek esetében esély sem nyílt erre olyan mértékben, mint az SZFE-n láthattuk. Ennek több oka is lehet. Ezek nagyon nagy, több tízezres egyetemi polgársággal rendelkező intézmények, nehezebb bennük közösséget teremteni. Talán az érintett városok helyi politikai élete is nehezebben fogadja be az eltérő véleményeket. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ne mernék az érintettek megfogalmazni a véleményüket, hanem azt is, hogy a kommunikációs tér nem ösztönöz a véleményalkotásra, a közügyekbe való beleszólásra.

Mi, civilek ez utóbbin szeretnénk, és tudunk is változtatni. 2020 nyara óta fokozott ütemben építjük ki Budapesten kívüli jogsegély-szolgálatunkat. Véletlen, hogy éppen az érintett városokban, Pécsen, Debrecenben és Szegeden vagyunk már személyesen elérhetők, de hiszünk abban, hogy a jogérvényesítésen keresztül a jogtudatosság mind több városban – és vonzáskörzetükben – erősödik, és néhány év múlva már olyan lesz a kommunikációs tér az ország nagy részében, amiben nem az a furcsa, ha valaki kiáll magáért és érvényesíti az érdekeit, hanem az, ha ezt nem teszi meg. Amiben az lesz a magától értetődő, hogy sokan szeretnének beleszólni, és bele is tudnak szólni a helyi közösséget érintő kérdésekbe, nem vonulnak ki a közügyek alakításából.

Ne legyen kétség bennünk: nemcsak azért alacsony a bevonódás az egyetemek átalakításával kapcsolatban, mert a változást erővel keresztülvivő minisztérium alig tett valamit érte, hanem azért is, mert a jelenlegi rendszer mindenkit arra késztet, hogy ne szóljon bele azokba az ügyekbe, amelyek őt és közösségét érintik.

A hazánkból már részben elüldözött Közép-Európai Egyetemen éppen tíz évvel ezelőtt, 2011. január 27-én adott elő a világhírű jogfilozófus, Ronald Dworkin. Előadása végén tanárát, Learned Hand bírót idézte, aki a II. világháború legrosszabb napjaiban, a Central Parkban összegyűlt tömeg előtt azt mondta: „Ha a szabadság szelleme kihal az emberek szívéből, akkor nincs az a törvény, nincs az a bíróság, és nincs az az alkotmány, mely visszahozná.” Dworkin ehhez azt tette hozzá, hogy a jog, a bíróságok és az alkotmány jelentik az oxigént, ami lehetővé teszi, hogy a szabadság tüze tovább lobogjon az emberek szívében. Ezt az oxigént akarjuk eljuttatni azokba a közösségekbe, melyek tagjai meg vannak fosztva a közügyekbe való beleszólástól.

Lehet, hogy az egyetemek privatizációja most demokratikus vita nélkül történik meg, de nem szükségszerű, hogy Magyarország örökre olyan hely maradjon, ahol nincsenek ilyen viták.(Kiemelt fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs)