- A gyermekotthonokban évek, ha nem évtizedek óta bizonyítottan jelen van az erőszak.
- Ez ellen a gyermekvédelmi rendszer vezetői nemhogy nem lépnek fel, de az erről beszámoló kollégákat, gyerekeket és újságírókat is megfélemlítik, beperelik.
X bá’ egyfolytában ütöget, lefog, ordibál velem, és üti a fejemet– mesélte idén tavasszal egy gyermek a Kalocsai Speciális Gyermekotthonban már harmadik alkalommal vizsgálódó ombudsmannak. Évek óta folyamatosan jönnek a hírek a zárt intézetből: elviselhetetlen az élet bent, mindennapos a megalázás és a bántalmazás.
Egy fiút nemrég véresre pofozott az agresszív nevelő. Ezek az esetek leginkább ebédlőben, irodában történnek, mert ott nincs kamera– osztotta meg ősszel egy nevelő a 24.hu újságírójával tapasztalatait. Bátorság kellett hozzá, hogy megszólaljon, mert rögtön hozzá is tette, hogy azonnal utánanyúlnak annak a kollégának vagy gyereknek, aki a bántalmazásokról beszámol. A nevelők az ombudsmannal folytatott négyszemközti beszélgetéseken is megerősítették: nem mernek beszélni. A tapasztalatok szerint a zárt intézetben zajló bántalmazást lehetetlen bizonyítani, hiszen gondosan figyelnek arra, hogy ne készülhessen felvétel, az áldozatok pedig megfélemlített, és egyébként is agyontraumatizált, sok esetben fogyatékos gyerekek, akik jogi eljárást kezdeményezni nem tudnak. A legelkeserítőbb, hogy olyan szinten megszokták a folyamatos abúzust, hogy fel sem merül bennük: ami velük történik, az súlyosan jogsértő.
A gyermekvédelem vezetői pontosan tudják, hogy megengedhetetlen a rájuk bízott traumatizált gyerekek bántalmazása. 2016-os kalocsai jelentésében az ombudsman konkrét feladatokat adott az intézményvezetőnek, a fenntartónak és az EMMI-nek is, hogy a rendszerszintű bántalmazásnak gátat szabjanak, és a védelemre szoruló pszichésen labilis, fogyatékos, traumatizált gyerekeknek a törvény szerint járó ellátásokat biztosítsák.
A 2020 őszén megjelent sajtóhírek újabb intézményi erőszakról szóltak. A gyermekvédelem feje erre kemény fellépést ígért – joggal feltételezhetnénk, hogy az intézményeiben zajló gyermekbántalmazás ellen, ehelyett viszont épp a botrányos állapotokról hírt adó portált perelte be Fülöp Attila államtitkár és az EMMI.
Az ombudsman újabb vizsgálatot indított az intézményben, a májusban megjelent jelentése pedig azt látszik igazolni, hogy minimális javulás történt, az előírt személyi létszámot épp teljesíteni tudja az intézmény, de érdemi előrelépés nincs. A fiatalok emberhez méltatlan környezetben, takarítatlan szobákban, a közeli börtönből leselejtezett vaságyakon alszanak. A drogfüggőség miatt intézetbe került, pszichés problémákkal küzdő gyerekek számára továbbra sincs drogrehabilitációs ellátás, a legközelebbi pszichiátriáról is terápiás beavatkozás nélkül dobják ki őket. Oktatásuk lényegében nincs, az agresszió folyamatosan jelen van.
A bekerülő gyerekek megfélemlítő és megalázó „beavatási szertartáson” esnek át: az új gyereknek egy erősebb, régebben bent lakó fiúval kell megverekednie. Mindez a nevelők támogató jelenlétében történik, akik ezzel a családon belüli bántalmazás áldozatait újabb erőszaknak teszik ki. Az ombudsman szerint ez megengedhetetlen:
Álláspontom szerint a rendszerbántalmazás kategóriájába tartozik, ha a szakdolgozók nem védik meg a gyereket, indirekten legalizálják az egymás közötti agresszió bármely formáját. Mindemellett a bokszolás kívülről is traumatizáló lehet az eseményeket néző gyerekek számára. A „kvázi legálissá” tett egymás közötti agresszió azt is magával vonja, hogy nem lehet panaszkodni, illetve segítséget kérni bántalmazás esetén, miközben sok esetben eleve traumatizáló környezetből érkeznek a gyermekek. A szakellátás célja végső soron a védelem és a rehabilitáció.A minisztériumnak és a gyermekvédelemnek
a saját jó hírnevénél jobban kellene figyelni arra,hogy az állam gondjaira bízott gyermekekkel szemben elkövetett egyetlen bántalmazás, abúzus se maradjon rejtve. Ha valaki valóban a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, az minden egyes bántalmazásról szóló információt alaposan megvizsgál ahelyett, hogy perekkel igyekezne eltántorítani azokat, akik az ilyen esetek – egyébként is nehéz – feltárásával foglalkoznak. Ezzel ugyanis azt kockáztatják, hogy a későbbi esetek rejtve maradnak, noha a rendszerszintű bántalmazás még mindig megoldásra váró, súlyos probléma.
Bármennyire is nehéz kiállni ezekben a helyzetekben, mi segítünk! Fordulj hozzánk bizalommal, ha bántalmazást ért vagy tanúja voltál ilyen esetnek, és nem szeretnéd, hogy rejtve maradjon.
(Kiemelt fotó: Pexels / cottonbro)