Múlt héten Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke elismerte, hogy Magyarország vásárolt a Pegasus nevű, izraeli katonai kémszoftverből, amelynek a nyomait a közelmúltban több magyar újságíró, ellenzéki politikus és ügyvéd telefonján is megtalálták.
Most először tett ilyet kormánypárti politikus, miután ezt hónapokig sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandók. Mi a gyakorlati következménye mindennek, főként a megfigyeltek szempontjából?
A megfigyeltek még mindig nem tudják közvetlenül bizonyítani, hogy a magyar állam figyelte meg őket Pegasussal, de az adatmegismerési perekben, akár az adatvédelmi hatóság jelenleg is zajló vizsgálatában egyre nehezebben háríthatják majd a titkosszolgálatok a nyilvánvalót. A tornyosuló bizonyítékok mind arra mutatnak, hogy illegálisan, tisztán politikai okokból figyeltek meg magyar állampolgárokat.
Az esetleges perekben persze annak kell bizonyítania, hogy egy adott titkosszolgálat jogellenesen kutakodott utána, aki ezt állítja – ami lényegében teljesíthetetlen feltétel, hiszen ezek a megfigyelések a jellegüknél fogva titkosan történnek. Aki pedig maguktól a szolgálatoktól próbálja megtudni, hogy megfigyelték-e – esetleg pert is indít, hogy erről tájékoztassák – annak azt mondják, hogy ezt a kérdést nem válaszolhatják meg, mert ezzel átvilágíthatóvá válna a tevékenységük. Ez persze jogos érv, ha a nemzetbiztonság védelméről van szó, de nem akkor, amikor a szolgálatok – illetve az őket irányítók – egyszerűen visszaélnek azzal, hogy a rendelkezésükre álló technológia, jogi védelem és titkos eljárások folytán sokszoros hatalmi fölényben vannak az állampolgárokkal szemben.
Úgy gondoljuk, hogy a bíróságok ezek után nehezen kerülhetik majd meg, hogy a Pegasus-ügyben indult perekben ne rendeljék el azoknak a tájékoztatását, akikről tudni, hogy megfigyelés alatt álltak. A súlyos visszaélésre utaló bizonyítékok hatására pedig az adatvédelmi hatóság sem tudja majd elkenni a folyamatban lévő vizsgálatát.
Érdekes fejlemény, hogy szombaton a Pegasust fejlesztő izraeli NSO Group a 24.hu kérdésére – a konkrét ügyfelekre való utalás nélkül – azt közölte: szerződést bontanak minden olyan kormánnyal, amely visszaélésszerűen használja a szoftvert. Salev Hulió, az NSO vezérigazgatója kifejtette: „Ellentétben egy fegyverrel, amelynek értékesítését követően nem lehet ellenőrizni a használatát, nekünk vannak olyan mechanizmusaink, amelyek észlelik, ha egy kormány megvásárol egy rendszert, majd visszaél vele, újságírókat, emberi jogi aktivistákat, a rezsim ellenzőit követi.”
A közlemény alapján joggal merül fel a kérdés: az NSO ezek szerint rálát a szoftvereit használó államok nemzetbiztonsági tevékenységeire? Ha ugyanis a cég valóban olyan mélységben ismeri a Pegasust használók működését, hogy ez alapján dönteni tudjon a szerződésbontásról, az azt jelenti, hogy akár tucatnyi kormány nemzetbiztonsági tevékenységére van közvetlen rálátása – ami nyilvánvaló nemzetbiztonsági kockázat az érintett államok (így Magyarország) számára. Másfelől mégiscsak észszerűnek tűnhet, hogy a kémfegyvert gyártó vállalat fel tudjon lépni, ha jogellenes felhasználást észlel.
A problémával nyilvánvalóan az NSO is tisztában van, ugyanis teljesen ellentmondásosan kommunikál a kérdésben. Hol azt állítják, hogy képesek ellenőrizni, hogy a partnereik szerződésszerűen járnak-e el – vagyis csak terrorveszély esetén vagy súlyos bűncselekmények megelőzésére, felderítésére használják-e a Pegasust – máskor viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy nem látnak rá más államok ilyen tevékenységeire, így azt sem tudják megítélni, hogy azok visszaélnek-e a technológiájukkal. A júliusban kipattant megfigyelési botrány kapcsán is mondták már azt, hogy egyáltalán nem látnak rá a felhasználók működésére, éles ellentétben a 24.hu-nak adott mostani nyilatkozattal.
Bár a hírekben gyakran merült fel az NSO Group felelőssége, szeretnénk világossá tenni: nem a gyártó feladata egy állam titkosszolgálatainak működését ellenőrizni. Nagy baj, ha egy külföldi magáncégtől várjuk el, hogy biztosítsa a magyar szolgálatok jogszerű működését. Ezt ugyanis csak a magyar alkotmányos berendezkedés keretein belül lehetne megoldani. Olyan jogi garanciákra, a titkosszolgálatok feletti érdemi, független kontrollra lenne szükség, amely alkalmas megakadályozni a visszaéléseket és amelyek mellett nem lesz minden megfigyelés szinte automatikusan jogszerű. India példája mutatja, hogy ez lehetséges – Magyarországnak pedig mielőbb meg kell teremtenie a titkosszolgálatok működésének jogállami kereteit, hogy ne országgyűlési képviselők bakijain és külföldi cégek nyilatkozatain múljon, hogy a jogsértéseknek van-e következményük.
A TASZ megalakulása óta küzd azért, hogy a titkosszolgálatok felett érdemi kontroll érvényesüljön. A Pegasus-ügyet ezért kiemelt figyelemmel követjük, és több megfigyeltet is képviselünk. A jogérvényesítés minden lehetséges eszközét fel fogjuk használni, hogy fényt derítsünk az illegális megfigyelésekre, ha pedig a teljes magyar jogrendszer alkalmatlannak bizonyulna erre, akkor Strasbourg elé visszük a rendszerszintű problémát.