Saját magát leplezi le a kormány a védőoltásokról szóló rendeleteivel, mert azok egymásnak ellentmondó helyzeteket szabályoznak.
Egyszerre nem lehet igaz, hogy teljes, mindenkire kiterjedő védőoltási kötelezettséget kell bevezetni – mint az állami szektorban –, és hogy szelektálni lehet a munkakörök között.
A kormány kötelező védőoltást lehetővé tévő rendeletei valójában nem a járványkezelésről, hanem a felelősség áthárításáról szólnak, és biztosan rengeteg jogvitát fognak szülni.
Mi sem jellemzőbb a kormány járványkezelésére a koronavírus negyedik hullámában, mint az alábbi, két nap különbséggel keletkezett képpár:
Nem, ezzel most nem a propagandamédiát akarjuk jellemezni, annál inkább felhívni a figyelmet arra, hogy a kormánynak szemlátomást mennyire nem fűlik a foga a felelős járványkezeléshez. Eddig is azt az elvet követte, hogy inkább haljon meg egy Szekszárd méretű város teljes lakossága covidban, csak be ne kelljen vezetni a népszerűtlen korlátozó intézkedéseket, és mára jól látszik, hogy a negyedik hullámban sem fog a kormány változtatni ezen a hozzáállásán.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy úgy rendelte el az oltási kötelezettséget, hogy valójában nem rendelte el – ehelyett a döntés felelősségét a munkáltatókra hárította.
De jogszerű-e most egyáltalán bevezetni a kötelező oltást? Ez az a kérdés, amire valójában senki nem tudja a választ. Persze elméletben fel lehet állítani azt a feltételrendszert, ami alapján meg lehet ítélni, hogy mikor lehet kötelezővé tenni egy oltást – ezt mi is megtettük, itt olvasható az erről szóló állásfoglalásunk. Mindezt azonban megelőzi annak ismerete, hogy mi a helyzet aktuálisan a járvánnyal. Az oltás kötelezővé tételét szerintünk csak akkor lehet bevezetni, ha a járvány olyan súlyos, hogy az ennél enyhébb eszközök már nem elegendőek. De mennyire súlyos pontosan a járvány fenyegetése?
Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, ismernünk kellene a járványra vonatkozó adatokat. Azokat, amiket a kormány másfél éve következetesen és gondosan titkol – és amik más országokban, így például Szlovákiában is, maguktól értetődően elérhetők. Ezért is igyekszünk megszerezni őket, most már jogerős ítéletünk is van róla, hogy a kormánynak ki kell őket adnia.
A járványadatok hiányában tehát lehetetlen megmondani, hogy alkotmányosan megindokolható-e a kötelező védőoltás bevezetése. Ugyanígy lehetetlen helyzetben vannak a munkáltatók, akiknek úgy kellene felelős döntést hozniuk, hogy nincsenek információik, amikre a döntésüket alapozhatnák. A kockázatuk viszont óriási: ha jogellenesen rendelik el a korlátozást, a munkavállalóik bíróságon léphetnek fel ellenük, miközben az is könnyen elképzelhető, hogy egyszerűen átvándorolnak a konkurens céghez, ahol nem kötelező az oltás. A munkáltatóknak tehát leginkább az áll érdekükben, hogy ne csináljanak semmit.
Közben az állami szektorban megkülönböztetés nélkül mindenkinek elrendelték a kötelező oltást, amiből logikusan az következik, hogy már most nagy a baj a járvánnyal. De akkor miért nem kötelező az állami szektoron kívül is? Persze, ez egészségügyi dolgozók oltása könnyebben indokolható, ahogy a tanárok, szociális dolgozók kiemelt szerepéhez sem fér kétség. Akkor viszont az érthetetlen, hogy a nem állami (egyházi, alapítványi) iskolákban dolgozó tanárok, szociális dolgozók miért nem kötelesek az oltásra? Ez a különbségtétel olyannyira nem indokolt, hogy szerintünk egyenesen diszkriminációt valósít meg. Akárhogy is próbálnánk tehát értelmet keresni a szabályozásnak, újra és újra ellentmondásba botlunk.
Ezen kívül még több más probléma is van a rendeletekkel (hogy csak egyet mondjunk: miért kötelező beoltatnia magát annak, aki átesett a betegségen és emiatt védett?), de a fő baj mindenképpen ez: a kormány odáig ment a felelősségmegúszásban, hogy egy sor jogi problémát generált, viszont a járvány letörése érdekében egyetlen hatékony lépést sem tett.
Ebben az állásfoglalásunkban részletesen kifejtjük a fenti érveket és értékeljük a rendeleteket jogi szempontból, itt pedig részletesen elemezzük, hogy hogyan értelmezhetők a rendeletek szabályai.