- A szakmai szervezetekkel folytatott érdemi egyeztetés nélkül, javaslataikat figyelmen kívül hagyva fogadták el az egészségügy átalakításáról szóló törvénycsomagot.
- Az indoklás szerint a szabályozás az egészségügy megújítását szolgálja, azonban félő, hogy a módosítás több kárt okoz, mint hasznot.
- Összeszedtük, hogy mik a főbb problémák az elfogadott keretszabályokkal.
Az egészségügy válsághelyzetben van Magyarországon, ezért annak átalakítása elengedhetetlenül szükséges lenne már évek óta. A december 7-én elfogadott törvénymódosítás és az ez alapján tervezett átalakítás azonban semmiképpen sem szolgálja a közérdeket.
Bár a kormány állítja, hogy a régóta meglévő orvoshiányt enyhíteni fogja a reformcsomag, könnyen lehet, hogy a változtatások hatására tovább nehezedik az ellátáshoz való hozzáférés. A kormány gyakorlatilag úgy oldja meg az orvoshiányt, hogy azt mondja, nincs is szükség ennyi orvosra. A háziorvoshiányt ugyanis látszatra talán megoldja a régóta betöltetlen praxisok megszüntetése, összevonása vagy a praxishatárok átrendezése, azonban messzebb kerülhetnek a praxisok a betegektől, és egy orvosra több páciens juthat.
Régóta fennálló probléma a kórházi szakrendelésekhez való nehéz hozzáférés is. A kormány ezt úgy tervezi megoldani, hogy vármegyei és városi kórházakat hoz létre, és a városi kórházakat beszervezi a vármegyei kórházak alá. A városi kórházakkal szemben nem elvárás, hogy sürgősségi osztályt működtessenek, csupán az, hogy 0-24 órában fogadjanak betegeket, és legalább két szakrendelésük legyen. Valószínűleg azok az intézmények kapnak majd ilyen minősítést, ahol ezelőtt sem működött sürgősségi ellátás, és az egészségügyi dolgozók hiánya miatt bizonyos szakellátások sem. A szakrendelésekhez való nehéz hozzáférésre nem jelenthet megoldást az egyes kórházakkal szembeni elvárások csökkentése és az alacsonyabb szintű ellátást nyújtó intézmények beszervezése a magasabb szintű intézmények alá.
A fentiek csak kiragadott példák az összesen hat törvényt módosító csomagból, de ezeken keresztül is kirajzolódik az a tendencia, hogy a módosítások biztosan nem csökkentik, de akár még növelhetik is a fennálló hiányosságokat. Az új rendelkezéseket ráadásul bevallottan úgy vezetik be, hogy csak most fogják az ország egy-egy területén tesztelni őket. A magyar egészségügy jelenlegi állapotában ez elfogadhatatlan.
Amikor az ellátás a teljes összeomlással fenyeget, nem felelős kormányzás az, hogy csak a rendszer átalakítása után kezdik tesztelni a működését. A mentőszolgálat bevonása az ügyeleti ellátásba az egyetlen olyan intézkedés, amelyet Hajdú-Bihar megyében már kipróbáltak, és a kormánytagok állításai szerint jól működik, azonban az ezt alátámasztó statisztikákat vagy hatásvizsgálatokat nem tették közzé.
A reformcsomag az egészségügyi dolgozókra vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. Egyrészt előírja, hogy a központi irányító szervként működő vármegyei kórház az ellátás biztosítása érdekében bármikor, bármely megyei intézményhez kirendelheti az egészségügyi dolgozókat. Elképzelhető tehát, hogy egy orvos hétfőn Debrecenben rendel majd, kedden az onnan 20 km-re található Hajdúszoboszlón, szerdán pedig a 45 km-re lévő Berettyóújfaluban. Ez azért probléma, mert nem várható el – különösen egy idősebb vagy családos – egészségügyi dolgozótól, hogy úgy utazzon akár hetente többször napi két órát, hogy ezt nem önként vállalta. A módosítás ilyen formában további bizonytalanságokhoz vezethet mind az egészségügyi dolgozók, mind a betegek számára. Bevezetik továbbá a régóta pedzegetett illetmény-eltérítési rendszert is, ami gyakorlatilag teljesítményhez köti a bérezést. Az eddigi 20% helyett 40%-kal téríthetik majd el az illetményeket felfelé, 20%-kal pedig lefelé a dolgozók teljesítménye alapján. Ahhoz azonban, hogy ez átláthatóan, objektív szempontok alapján történhessen meg, részletes minősítési rendszer kidolgozására lenne szükség. Ez eddig nem történt meg.
A tartalmi kérdéseket félretéve az is óriási probléma, hogy a jogszabály-módosítások előkészítése tizenkét év semmittevés után, erőltetett tempóban és gyakorlatilag titokban zajlott. Az Országgyűlés a nyár folyamán módosította a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényt, hogy megfeleljen az Európai Unió által támasztott követelményeknek, és hozzájussunk a Helyreállítási Alap pénzeihez. A probléma azonban korábban sem a törvényi szabályozásban rejlett, hanem annak végrehajtásában, hiszen valós társadalmi egyeztetésre évek óta nem volt példa.
A társadalmi részvételről szóló törvény a jogszabályok megalkotása során kétféle egyeztetési formát szabályoz: az általános és a közvetlen egyeztetést. Általános egyeztetés keretében bárki véleményt nyilváníthat egy jogszabály-tervezetről. Ennél jóval komplexebb, ezáltal hatékonyabb forma a közvetlen egyeztetés, amikor a jogszabály előkészítője civil, szakmai vagy érdekképviseleti szervezetekkel működik együtt. Bár Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár november 10-én egyeztetett a javaslatról a Magyar Orvosi Kamara elnökségével, a Magyar Kórházszövetséggel és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával, az egyeztetés után mindössze öt napot biztosított a szakmai szervezeteknek a reformcsomag véleményezésére. Öt nap rettenetesen kevés idő arra, hogy a szakma áttekinthesse és érdemi véleményt alakíthasson ki egy olyan átfogó módosításról, amely jelentősen átszervezi az alapellátást (azaz a háziorvosi, házi gyermekorvosi és a védőnői ellátást), az ügyeleti ellátást, valamint a kórházak és rendelőintézetek közötti feladatmegosztást. Egy ilyen mértékű módosítás csak akkor lehet elfogadható és megnyugtató, ha az hosszútávú, hatástanulmányokkal alátámasztott koncepció alapján, a szakmai szervezetek érdemi bevonásával készül el. A hosszútávú koncepcióról és a hatástanulmányokról azonban sem a társadalom, sem a szakma nem szerezhetett tudomást, az egyeztetésre pedig csak az utolsó pillanatban, tessék-lássék módon került sor, ráadásul a szakmai szervezetek javaslatait nem is vették figyelembe.
Az orvostársadalom felháborodását a reformcsomaggal kapcsolatban mi sem példázza jobban, mint hogy a Magyar Orvosi Kamara Közleménye szerint 4500 orvos hajlandó letétbe helyezni a felmondását a módosítások miatt, 6800-an pedig az önként vállalt túlmunka szerződéseiket mondanák fel. Ez olyan csapást mérne az egészségügyre, amelyet az már nemigen tudna kiheverni.
Mindezek alapján fennáll annak a veszélye, hogy a koncepciótlan módosítás tovább csökkenti majd az ellátás színvonalát. Ez már önmagában nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Folyamatosan monitorozni fogjuk a törvénycsomag módosítását, az egészségügyi ellátórendszer változásait és a részletszabályok megalkotását. Ahogy eddig, úgy ezután is ingyenes jogi segítséget fogunk biztosítani az érintett orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak, és tájékoztatókat készítünk majd, hogy az új szabályok átláthatók legyenek. Továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy mindenki számára kikényszerítsük a magasabb szintű ellátást, miközben védelmet nyújtunk az orvosok, egészségügyi dolgozók jogsérelmeivel szemben is.
Lebedi Réka