- A rendőrség már negyedik éve rutinszerűen megtiltja a Várba bejelentett kitörésnapi demonstrációkat, pedig egy gyűlés tiltása gondos mérlegelést igényelne.
- Önmagában az, hogy egy tüntetés provokatív, felháborító, sokaknak nem tetszik, még nem ok a tiltásra. A kitörésnapi megemlékezés tiltása nem tünteti el a náci eszméket, csak alternatív keretek közé szorítja a rendezvényt.
- Ha a szélsőséges csoportok a megemlékezésüket nem tudják a gyülekezési törvény szerint nyilvánosan megtartani, akkor az ellentüntetések lényege is megkérdőjeleződik.
Bár a kitörésnapi megemlékezés nevű gyűlést a rendőrség immáron évek óta következetesen megtiltja, a neonáci csoportok így is összegyűlhetnek a Várban, mivel innen indul a kitörésnapi túra. A túra – legalábbis a szervezői szerint – nem egy közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott összejövetel; szabadidős rendezvényként így nem is jelentik be a rendőrségnek. A neonácik tehát más jogi keretek között, de ugyanúgy találkozhatnak egymással.
Ebben nem csak az a probléma, hogy a Vár tele van neonácikkal a tiltás ellenére is, hanem hogy így az erdő is tele van velük, és nemcsak a túrázókkal. Tavaly a megtiltott gyűlést a Pilisi Parkerdőben tartották meg, és bár a hatósági tiltás ellenére gyűlést szervezni bűncselekmény, a szervező ez esetben megúszta egy szabálysértéssel.
Nem mindenki számára meggyőző érv az, hogy minden egyes ember szólás- és gyülekezési szabadsága egyformán fontos, így a neonáciké is. Sokan gondolhatják, hogy egy kis hatósági önkény nem túl nagy ár azért, hogy legalább nincsenek szem előtt, de a tiltás azt sem eredményezi, amit ők várnak tőle. Sem az esemény nem hiúsul meg, sem pedig a nácik és a náci eszmék nem tűnnek el tőle. De ennél is nagyobb baj, hogy mindannyian magas árat fizetünk azért, hogy az állam rendőrségével “megvéd” bennünket a kitörésnapi megemlékezésektől, mert a tartalmon alapuló tiltást már nem csak neonáci csoportokkal szemben alkalmazza a rendőrség.
Rendőrállami döntéseknek bármilyen tüntetés az áldozatává válhat, nemcsak a szélsőségesek. Az utóbbi hónapokban a gázai konfliktushoz kötődő béketüntetéseket tiltotta meg sorozatban a rendőrség feltételezésekre és önkényesen szelektált tényekre alapozva, amivel teljesen ellehetetlenítette a megemlékezést a konfliktus civil áldozatairól. Hasonlóan a kitörésnapi megemlékezések megtiltásához, a rendőrség itt sem bizonyította azt, hogy a gyűlés megtartása komolyan felvetné az erőszak és a jogsérelem veszélyét, hanem már e veszély lehetőségnek felsejlése miatt tiltott. Afölött is túl nagyvonalúan siklott át a rendőrség, hogy a gyűlések törvényes, békés jellegének biztosítása, az egyik elsőrendű kötelezettsége volna, különösen, ha azok hordoznak bizonyos közbiztonsági kockázatot.
A tiltássorozat ráadásul ebben az esetben sem érte el a célját. A palesztin áldozatokért demonstrálók végül a rendőrség elé szerveztek egy demonstrációk tiltása elleni tiltakozást, ami hamar át is változott békés palesztinpárti gyűléssé, ahol kifejezhették azt a véleményüket, amire alapozva korábban megtiltották a gyűléseket. A kitörésnapi megemlékezés tiltása ugyanígy nem akadálya annak, hogy a szélsőségesek megtalálják a módját a nácizmus eszméi dicsőítésének.
A gyülekezési jog nemcsak szabályozott formát biztosít az eszmék, ügyek melletti kiállásra, hanem láthatóságot is ad. A nyilvánosan vállalt vélemény pedig nyilvános ellenvéleményt generál, így alakulhat ki nyílt társadalmi vita. Ez egy hatás-ellenhatás mechanizmus: a nyilvános szélsőjobboldali vonulás aktivizálhatja a társadalomnak azt a részét, amelyik elutasítja a szélsőséges eszméket és azok dicsőítését, kifejezhetik a véleményüket, megmutathatják, hogy többen vannak, akik nem értenek egyet. Erre való az ellentüntetés, amikor kifejezetten egy tüntetésen kinyilvánított vélemény ellen tiltakozunk. Ha tehát felháborodunk azon, hogy egyenruhás neonácik grasszálnak a Várban, akkor ugyancsak a gyülekezési törvény szabályai teszik lehetővé, hogy kifejezzük, hogy ezt inkább “a négy fal között tegyék”.
Abban az esetben azonban, ha a rendőrség megtiltja a neonáci gyűlést, az ellentüntetés értelme is megkérdőjeleződik. Hogyan lehet érdemben tiltakozni egy vélemény ellen, amit nem nyilvánítanak ki, ami nem látszik, nem kerül nyilvánosságra? Hogyan tájékozódhat arról a magyar társadalom, hogy kik a szélsőjobboldali és neonáci csoportok, mit gondolnak, hányan vannak, és kik a velük egyet nem értők, ők mit gondolnak, hányan vannak?
A tiltás jogi értelemben azt jelenti, hogy nincs nyilvános gyűlés, és ugyan nem jelenti, hogy ne lehetne ellentüntetést tartani, viszont így csak egy maroknyi elkötelezett, jól tájékozott antifasiszta fogja hazazavarni a nácikat, nem demokraták széles tömege. Kétségtelen, hogy a rendőrségnek kényelmesebb, ha csak egy maroknyi ellentüntető gyűlését kell biztosítania, távol attól a csoporttól, akik ellen tiltakoznak, és kényelmesebb, ha a nyílt törvénysértést - a megtiltott gyűlés csakazértis megszervezését - nem üldözi, hanem elnézi. Álláspontunk szerint nem tiltásokkal kell felvenni a harcot a népszerűtlen, felháborító véleményekkel vagy a kirekesztő ideológiákkal szemben, hanem az ellenvélemény artikulálásával, a nyilvánosság erejével. A nyilvános kiállás tudja megmutatni, hogy egy társadalom nem kér kirekesztő eszmékből. A tiltástól a vélemények, álláspontok, eszmék nem tűnnek el. A tiltás csak a legvégső eszköz lehet, és csak akkor, ha tényleg mások jogait sértővé, vagy akár erőszakossá válik egy nézet képviselete. Ez lenne a helyzet például akkor, ha a szélsőségesek egy zsinagóga előtt vagy egy romák lakta településrészen masíroznának, amivel megfélemlítenék a szertartás résztvevőit vagy a helyi lakosokat.
Ha nem értünk egyet valamivel, akkor tiltakozni lehet és kell ellene a nyilvánosság fórumain, akár az utcán és a tereken!
Ha a kitörésnapi megemlékezéssel szemben tüntetni mész, előtte tájékozódj a https://tasz.hu/tiltakozz oldalunkon. Az ellentüntetésen részt vesznek a TASZ jogi megfigyelői, és a tüntetés idején be lesz kapcsolva a forródrótunk is, amin azonnali jogi segítséget kérhetsz, ha atrocitás ér, vagy a rendőrség megsérti vagy nem védi meg a tüntetők jogait: +36 30 722 3356
Hegyi Szabolcs, a TASZ gyülekezési jogi szakértője
