- Sokan gondolkodnak most azon az országban, hogy a köztársasági elnök körül kialakult botrány elég-e ahhoz, hogy változás legyen. Az egyik legnagyobb tekintélyű elemző, Tölgyessy Péter alig két hónapja még azt mondta a Partizánon, hogy változást nagy valószínűséggel csak a globális rend átalakulása hozhat Magyarországon. Szerintünk a változás belülről is előmozdítható, csak módszeres, stratégikus civil építkezés kell hozzá.
Helyzet van
Természetesen Magyarországnak vannak olyan determinációi, amelyek nehezen hihetővé teszik, hogy önerőnkből tudunk változtatni, de ezek a struktúrák nem mozdíthatatlanok. Még ha el is fogadjuk, hogy külső erők is szükségesek ahhoz, hogy demokratikus változás történjen Magyarországon, abban biztosak vagyunk, hogy ez a változás tartós csak akkor lehet, ha a belső változás is megtörténik. Most már egyébként Tölgyessy Péter is arról beszél, hogy mindez a polgárokon is múlik.
A politikatörténet kutatói is tudnak arra példát, amikor ez a társadalom a mostanihoz nagyon hasonló körülményekben mozdult és ért el politikai változást: Tisza Kálmán miniszterelnök hatalma megrendíthetetlennek tűnt 1889-ben. Aztán éppen tizennégy év után egy politikai hiba akkora közfelháborodást váltott ki, hogy a rendszer még a gyenge ellenzéke mellett is szétesett.
Ráadásul számtalan olyan társadalmi folyamat zajlik, zajlott, ami miatt, még az évtizedes stagnálás mellett is nagyobb lehet a cselekvési potenciál, mint akármikor az elmúlt másfél évszázadban. Az EU részeként bekötöttek vagyunk a nyugati világba, az iskolázottságban 2010-ig olyan nagyot léptünk előre, ami sokat segíthet a tájékozódásban, a gazdasági felzárkózásban pedig ugyan lemaradtunk a régiós országokhoz képest, de mégis közelebb vagyunk a mag-Európához, mint az első világháború óta bármikor. A passzív felszín alatt tehát kell lennie cselekvési potenciálnak, mert ezek a tényezők pozitívan hatnak az érdekérvényesítési képességre még az olyan társadalmakban is, mint a magyar, ahol hagyományosan alacsony a politikai részvétel.
2024 választási év. Nem véletlen, hogy a kormánypárt minél hamarabb, akár vezéráldozatok révén is, szeretne szabadulni a kegyelmi botránytól és annak tovagyűrűző hatásaitól. Nem tudjuk, hogy ez sikerülni fog-e neki, de mi azt gondoljuk, hogy nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ez a botrány segíthet a kormányzat monolit hatalmával szemben álló civileknek és ellenzékieknek abban, hogy megmozduljanak, szerveződjenek és értékalapon cselekedjenek. A botrány ugyanis önmagában kevés: pontosabban az egyéni felháborodásból egyéni és közösségi cselekvés szükséges az érdemi változáshoz.
Az ezzel kapcsolatos gondolkodás nem most kezdődött. Miklósi Zoltán már tavaly májusban rendszerellenzéki fordulat szükségességéről írt. Miklósinak igaza van: egy olyan hegemón rendszerben élünk, ami nem ad arra lehetőséget, hogy a rendszerrel szemben állók sokszínűsége elegendő teret nyerjen. Nem ad arra sem lehetőséget, hogy a jogvédő szervezetek úgy működjenek, ahogyan azt mondjuk Nyugat-Európában teszik, mert nem az állam egyes intézkedéseivel és nem egyes cselekedeteivel van probléma, hanem a rendszer által elfoglalt állam egészével. Ez pedig komoly akadálya a civil szerveződésnek. Ebben a környezetben helyes a megállapítás: “a parlamenti politizálás kereteit messze meghaladó, széleskörű társadalmi mobilizálódás szükséges feltétele annak, hogy az Orbán-rendszer leváltására lehetőség nyíljék.”
A rendszerváltásról szóló gondolkodási folyamban mára már világos, hogy különleges helyzet van és különleges társadalmi mobilizálásra van ahhoz szükség, hogy egy olyan rendszer váltsa fel a mostanit, amelyben van tere és súlya az eltérő véleményeknek, van társadalmi egyeztetés, szabadok a választások, a közmédia objektíven tájékoztat, az oktatási rendszer korszerű tudást ad, az állam segíti a leginkább rászorulók előrébb jutását is, nem kelt gyűlöletet az emberek között, a kultúra pedig európai értékeket közvetít.
Mi a teendő?
Mi azt gondoljuk, hogy igazán változást a polgárok szerveződése, közös közösségi célok megvalósítása érdekében való összehangolt cselekvése hozhat, ezért szeretnénk konkrét és megvalósítható ötleteket adni a cselekvésre. A legnagyobb felháborodást most a gyermekvédelmi rendszer rossz működése keltette, ezen belül is az állami gondozott gyerekek kiszolgáltatottsága, de a leírt ötletek más témákban is alkalmazhatóak.
Az egyéni cselekvés önmagában érték, mert olyan állampolgári magatartás, ami nélkül nincs tartósan demokratikus berendezkedés, és ezek élményére építhető közösségi cselekvés. Egy tüntetésen való részvétel nagyon fontos lépcső, közösségi demokratikus élmény, amire építeni lehet. Ugyanakkor ritka történelmi pillanatokat leszámítva, nem fogunk folyamatosan tüntetni, ezért az egyéni és közösségi véleménykifejezés és cselekvés alternatíváit is érdemes a magyar társadalomban megerősíteni.
Fontos cselekvési lehetőség az adományozás, amellyel erősen és hangosan fejezhetik ki a polgárok a véleményüket. Felemelő látni, hogy a február 16-i tüntetést követően több mint 200 millió forint gyűlt össze az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) számára, akik hiánypótló munkát végeznek, kipótolják az állam hiányzó szolgáltatásait. Amikor kiválasztjuk, kinek gyűjtünk, vagy adományozunk, szempont lehet az is, hogy az adott szervezet fellép-e rendszerszintű változásért. A Lakhatási Koalíció, aminek más szervezetek mellett az ULE és a TASZ is tagja ajánlásokat fogalmaztak meg a választáson induló jelölteknek.
A tüntetésen részvétel és az adományozás mellett a szavazás olyan eszköz, ami rendszeresen előkerül cselekvési lehetőségként. A szavazás rendkívül fontos aktus még akkor is, ha nem tudunk jó szívvel választani a felhozatalból. Mi úgy véljük, hogy ilyen esetben is jobb opció érvénytelenül szavazni, mint távol maradni. Ugyanakkor az iksz behúzásán túl is vannak eszközeink, hiszen a demokrácia és a választási kampány nem csak egy nap. Ne adjuk könnyen a szavazatunkat, a választási kampányban dolgoztassuk meg a jelölteket! Feltehetünk nekik írásban kérdéseket, például azt a hármat, ami a tartalomgyártók tüntetésén elhangzott, és megtalálható a haromkerdes.hu oldalon. Mit fog tenni Európai Parlamenti vagy önkormányzati képviselőként azért, hogy az állami gondozott gyerekek méltó körülmények között nőjenek fel?
A választási kampányban a jelöltek szerveznek aláírásgyűjtést, fórumokat, elérhetők személyesen. Ezeket a helyzeteket érdemes felhasználni arra, hogy a kérdéseinket feltegyük, vagyis választópolgárként megfogalmazzuk az igényeinket. Ne elégedjünk meg annyival, hogy egyszer már feltettük a kérdést! Az egyéni cselekvésből úgy lehet közösségi, ha például a barátainkkal, családtagjainkkal, lakótársainkkal megállapodunk, hogy elmegyünk közösen vagy felváltva ezekre a személyes találkozási pontokra, és mindig feltesszük a minket érdeklő kérdéseket.
Nem csak négy-ötévente van lehetőségünk arra, hogy kifejezzük a véleményünket a választott képviselők teljesítményéről. Az országgyűlési és önkormányzati képviselők minket képviselnek, írásban és a fogadóóráikat kihasználva bármikor feltehetjük nekik a kérdéseinket, elmondhatjuk, hogy mivel kellene foglalkozniuk. Nyilvánvaló, de ki kell mondani: a képviselőknek a mi szavazatunk kell, így ha megmutatjuk, hogy elég sokan vagyunk, azzal hatásunk lesz a munkavégzésükre. Éppen ezért az egyéni cselekvésnél a közös fellépésnek még nagyobb ereje van. Történhet ez kizárólag online szerveződve: egy-egy téma iránt érdeklődő emberek összehangoltan jelzik a véleményüket a képviselőknek, de történhet ez lakóhely vagy más érdeklődési kör szerint is szerveződve. Például, ha az egy területen élőknek van egy közös problémájuk, akkor a közös panaszkodás mellett összeállhatnak cselekvésre, hogy megmutassák, szavazatokban mérhető az elégedetlenségük.
Ha egy-egy önkormányzati képviselő körül kialakul az őt cselekvésre késztető, számonkérő, elismerő kör, akkor mi magunk leszünk a hatalmi kontroll.
Rengeteg civil szervezet működik az országban, amelyek jelentős része helyi szinten szerveződik, helyben fontos kérdésekkel foglalkozik, mint például az adott település élhetősége. Cselekvési lehetőség az is, hogy utána nézel milyen szervezetek dolgoznak a lakóhelyeden, és részt veszel a számodra fontos értéket képviselők munkájában. A TASZ-ban számos olyan helyi civil kezdeményezést látunk, amely azért tudott sikereket elérni, mert sokféle szakértelemmel rendelkező ember dolgozott össze. A helyi ügyekért rengeteget lehet tenni önkéntes munkával, legyen szó akár szórólapok kiosztásáról, a szakmai anyagok, vélemények kidolgozásáról vagy rendezvényeken való részvételről.
Fontos lépés, hogy szakemberként ne fordítsuk el a fejünket, ha problémát látunk. Az egyéni cselekvés ott kezdődik, hogy a szakmánk etikai normáinak megfelelően lépünk fel, nem vagyunk megalkuvók, és hallatjuk a hangunkat. Egyedül harcolni mindig nehezebb, emiatt és a hatás növelése miatt is fontos, hogy a cselekvés közösségi legyen. Aki szeretne egy szabadabb és egyenlőbb országban élni, annak fontos képviselni a véleményét és részt venni szakmai érdekérvényesítő szervezetekben, szakszervezetekben, kamarákban és más egyesületekben.
Ezt nem csak a klasszikusan megszervezett szakmákban lehet megtenni, szerveződni lehet az IT, a pénzügy, a reklám szektorokban, az autóiparban vagy más, nemzetközileg is bekötött szektorokban, mivel sok szempontból éppen a nemzetközi vérkeringésbe jobban bekötött szakmáknak van nagyobb lehetősége arra, hogy változást kényszerítsenek ki.
Ha a már létező szakmai szervezetet nem találjuk alkalmasnak a véleményünk képviseletére, és vannak hasonlóan gondolkodó kollégáink, akkor közösen alapíthatunk új szervezetet. Az aktív részvételünkkel hatást tudunk gyakorolni nem csak a szűkebb területünkre, de az állam működésére is.
Gyakran halljuk a polgároktól, hogy tartanak a cselekvés, a kiállás következményeitől, pedig az esetek döntő többségében meg lehet találni a cselekvésnek az a módját, ami alkalmas véleménykifejezésre mégsem kell súlyos következményektől tartani.
A hatalomnak éppen az a célja, hogy elriassza az embereket a véleménynyilvánítástól, pláne a közös cselekvéstől. Viszont a szervezett és közösségi fellépés valójában védőhálót jelent, emiatt is érdemes az egyéni cselekvésen túl gondolkozni.
A változás kulcsa
A változás kulcsa szerintünk az egyéni fellépésre épülő közösségi cselekvés. Egy olyan rendszerváltozáshoz, ami demokratikus értékeken és az emberek egyenlőségén és szabadságán alapszik széles társadalmi konszenzusra van szükség, és ehhez fontos lenne a különböző szűk érdekcsoportoknak nyitni egymás felé. A keresztény szervezeteknek, a jogvédő civileknek, a szakszervezeteknek, a társadalmi egyenlőségért küzdő mozgalmaknak, a szakmai szervezeteknek és kamaráknak mind meglehet a maga helye, az ellenzéki pártokkal egyetemben.
A kegyelmi botrány sokat segít abban, hogy tisztán láthatóvá váljanak azok a közös értékeink, amelyek alapvetőek ahhoz, hogy közösen tehessünk. Nem lehet része az a szélesebb társadalmi konszenzusnak, aki képmutató az értékek melletti kiállásban. Nem lehetnek részesei azok, akik a legsérülékenyebb polgártársaink mellett nem hajlandóak kiállni. Nem lehetnek részesei azok, akik visszaéltek a hatalmukkal és nem lehetnek részesei olyanok, akik ellenőrizetlen, átláthatatlan hatalmi rendszereket tartanak fenn.
Ezt a széles társadalmi konszenzust csak a polgárok tudják felépíteni. Polgárok tudják rávenni cselekvéssel a civil szereplőket, a kamarákat, a szakmai szervezeteket, az önkormányzatokat, a szakszervezeteket, az egyházakat és a pártokat, hogy egy irányba, egy szabadabb, bátrabb, egyenlőbb Magyarország irányába összpontosítsák az energiáikat. Mivel a mostani hatalom a megalkuvásra, a kliensi viszonyokra és az egyenlőtlenségre épít, ezért szükségszerűen vele szembe irányulnak az energiák, amik ha koordináltan összeadódnának, akkor nem csak kívülről várhatnánk a változást. A változás kulcsa ott van a polgárokban, a kérdés az, hogy erre most ébrednek rá, vagy egy következő olyan botrány alkalmával, amikor felsejlik a változás lehetősége.
Kapronczay Stefánia, Szabó Attila