- 2023-ban újra téma lett Magyarországon az eutanázia kérdése. Karsai Dániel alkotmányjogász, akit ALS-sel diagnosztizáltak, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult abban a reményben, hogy a Bíróság döntése lehetőséget ad neki és sorstársainak a méltó halálról való döntésre.
- A kormány ezt nem engedi meg. Úgy érvel, hogy a gyógyíthatatlan betegek – még ha tudnának is dönteni saját életükről – különleges védelemre szorulnak, a szigorú magyar jogszabályok pedig csupán ezt a védelmet biztosítják számukra.
- Tapasztalataink szerint valójában gondoskodás és védelem helyett a magyar emberek csak egy kivéreztetett, létszámhiánnyal küzdő, sok helyen az alapvető szolgáltatásokat is nehézkesen biztosító egészségügyi és szociális ellátórendszert kapnak. Az élet védelme érdekében a kormánynak megfelelő ellátórendszert kell kialakítania, ugyanakkor az egyén szabadságát, hogy dönthessen a saját halála módjáról és idejéről, érintetlenül kell hagynia.
Az ALS gyógyíthatatlan betegség, ami mindenképpen halálhoz vezet, ám előtte a betegnek akár hónapokat kell mozgásképtelenül, ágyhoz kötve töltenie. Mindezt teljesen tiszta tudattal, hiszen a betegség a mentális képességeket nem érinti. Karsai Dániel saját meggyőződése, életfelfogása alapján élete utolsó tehetetlen, szenvedéssel teli hónapjai helyett az eutanáziát, vagyis az orvosi segítséggel elkövetett öngyilkosságot választaná – ha tehetné.
A magyar egészségügyi törvény azonban csak az életmentő, életfenntartó kezelések – például ilyen a gépi lélegeztetés – visszautasítását engedélyezi, mint életvégi döntést. Az életfenntartó kezelés visszautasítása az ALS-betegek szenvedéseinek enyhítésére alkalmatlan, hiszen a betegség természetéből adódóan ilyen kezelésre nekik csak életük utolsó napjaiban, talán óráiban lehet szükségük. Emiatt számukra az egyetlen járható út a külföldön elvégzett eutanázia, ha az állapotuk már elviselhetetlenné válik számukra. A Büntető Törvénykönyv azonban bünteti mindazokat, akik segítséget nyújtanak külföldi eutanázia vagy asszisztált öngyilkosság megszervezésében és lebonyolításában. Karsai Dánielék szerint a szabályozás az ALS-betegeket hátrányosabb helyzetbe hozza más, más gyógyíthatatlan betegekhez képest.
A hátrányos megkülönböztetés azért következik be, mert bár elméletben az életfenntartó kezelések visszautasításának lehetősége mindenki számára adott, azoknak a betegeknek, akik betegségük természete miatt ilyen kezelést betegségük legvégéig nem kell igénybe venniük, ez nem egy valódi lehetőség a méltóságteljes halálra. Az ALS-betegek számára tehát a méltó halál semmilyen formában nem elérhető Magyarországon, és külföldre sem utazhatnak ennek érdekében. Karsaiék beadványa részletezi azt is, hogy az ilyen mértékű korlátozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt magánszférához való jogát, lelkiismereti és vallásszabadságát, valamint a kínzás tilalmába ütközik, hiszen indokolatlan, a lelkiismereti meggyőződésével összeegyeztethetetlen szenvedéseknek teszi ki őt.
A kormány szerint minden a legnagyobb rendben
A kormány szerint a magyar szabályozás tökéletesen megfelel az európai tendenciáknak. A jog az életmentő, életfenntartó kezelések visszautasítása tekintetében mindenkit egyformán kezel, így hátrányos megkülönböztetésről, diszkriminációról szó sem eshet, az pedig nem magánügy, ha a beteg más segítségét is igénybe veszi halála elősegítéséhez. A kormány szerint a magyar jog megvédi az embereket a korai halál keresésére irányuló nyomástól és azt is megakadályozza, hogy mások segítsék elő a korai halált. Állításuk szerint a magyar társadalom nem bátorítja a betegeket a halál keresésére, hanem gondoskodik róluk és támogatja őket.
Nem hagyjuk annyiban!
Tapasztalataink szerint a kormány által említett gondoskodás és védelem a gyakorlatban súlyos hiányosságokban szenved, ezért Karsai mellett érvelve, az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt lévő ügybe harmadik félként mi is beavatkoztunk.
Beavatkozásra olyan, a felektől független szakértőknek, szakmai szervezeteknek van lehetősége, akik szakértelmükkel hozzájárulhatnak az ügy eldöntéséhez. A Bíróság minket ilyen szervezetnek talált.
Megalakulásunk óta foglalkozunk az életvégi döntések sokakat feszítő kérdéseivel, és azért dolgozunk, hogy az embereknek legyen lehetősége saját életük végéről dönteni Magyarországon, és tájékozott döntést hozhassanak, ha erre sor kerülne. Az elmúlt években tájékoztatót készítettünk a Magyarországon elérhető életvégi döntésekről, a kezelés előzetes és helyben történő visszautasításáról. Egészségügyi dolgozóknak tartottunk képzéseket, és készítettünk tájékoztató füzetet a jogi szabályozásról. Tagjai vagyunk egy életvégi döntésekkel foglalkozó, szakmaközi munkacsoportnak is, melynek célja, hogy az emberek életmeghosszabbító kezelésekkel kapcsolatos rendelkezései a gyakorlatban is érvényesülhessenek. Végül, a magyar valóság sem ismeretlen számunkra, ingyenes jogsegélyszolgálatunkra havi rendszerességgel érkeznek olyan kérdések, történetek, amelyek felvetik az életvégi ellátás és a döntési lehetőségek problémáját.
Mindezt a tapasztalatot szerettük volna arra is felhasználni, hogy Karsai Dánielt támogassuk az ügyében. Beavatkozásunkban kiálltunk amellett, hogy azoknak is joga van a méltó halálra, akik ezt a kezelések visszautasítása révén nem gyakorolhatják. Az emberi méltóság az Alaptörvény szerint is sérthetetlen. A méltósághoz való jog pedig kikezdhetetlenül magában foglalja az önrendelkezéshez való jogot, melynek része, hogy mindenki saját maga dönthesse el, számára meddig van értelme a saját életének. Az élet oldaláról szemlélve a kérdést: az élethez való jog része az is, hogy – ha képesek vagyunk tájékozott, befolyástól mentes döntések meghozatalára – dönthetünk az életünk végéről, és nem kötelezhetnek arra, hogy egy számunkra már értelmetlen, méltóságtól megfosztott életet éljünk. Ez a döntés pedig az ember egyik legszemélyesebb döntése, amely a magánszféra része akkor is, ha a végrehajtáshoz más segítségét is igénybe kell venni.
Természetesen az államnak fontos feladata az élet védelme, és olyan intézkedések meghozatala, amelyek garantálják, hogy az eutanáziát vagy az asszisztált öngyilkosságot ne lehessen visszaélésszerűen gyakorolni, az életvégi döntések valóban a beteg saját meggyőződéséből fakadjanak és megfelelő információ birtokában, felelősséggel hozza meg őket. Az állam feladata továbbá, hogy megfelelő alternatívát kínáljon a halálról való döntéssel szemben. A jól felépített életvégi (hospice-palliatív) ellátás lehetőséget ad a gyógyíthatatlan betegeknek arra, hogy életüket méltóságteljesen, az indokolatlan fájdalmaktól és szenvedéstől megkímélve, szakemberek értő kezei között fejezzék be.
A magyar állam azonban az erre vonatkozó kötelezettségeit nem teljesíti. A kormány észrevételeiben hosszasan sorolta, hogy egy ALS-beteg számára a társadalombiztosítás milyen kezeléseket és terápiákat fedez, ezért utánanéztünk, mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban. A hospice-palliatív ellátás Magyarországon nehezen hozzáférhető, a minőségében óriási különbségek vannak az ország egyes részei között, a szakemberek hiánya pedig hozzájárul az ellátottak számának folyamatos csökkenéséhez. Egy ALS-beteg szakszerű ellátása komplex terápiát, több szakember közös munkáját igényli, ami a magyar viszonyok között jelenleg kivitelezhetetlen.
A kormánynak abban igazat adunk, hogy az államnak gondoskodnia kell az állampolgárairól, de Magyarországon az állami gondoskodás alig-alig érzékelhető. Az élet védelme érdekében a magyar kormánynak megfelelő ellátórendszert kell kialakítania, ugyanakkor az egyén szabadságát, hogy dönthessen a saját halála módjáról és idejéről, érintetlenül kell hagynia.
Beavatkozásunk teljes szövege innen érhető el.
Mi a TASZ-nál, azért dolgozunk, hogy a kórházban is tiszteletben tartsák a jogaiad, önállóan és méltóságteljesen dönthess a legnehezebb helyzetekben is. Évente több mint félmillió embernek segítünk jogtudatosító anyagainkkal és jogsegélyszolgálatunkon keresztül, de ez nélküled nem megy. Támogass minket adód 1%-ával, hogy jövőre is folytathassuk.
Lebedi Réka, a TASZ jogásza
