Karsai Dániel meghalt, de sok mindent hagyott ránk.
Többek között a reményt, hogy lehet és érdemes Magyarországon érzékeny témákról közbeszédet kezdeményezni. Kitartása és küzdeni akarása nem csak az utolsó nehéz éveiben volt példaértékű: jogvédőként hálásak lehetünk neki, hogy tragikusan rövid, ám szakmailag rendkívül eredményes életében igazán jelentős sikereket ért el az Emberi Jogok Európai Bíróságán.
Különösen jól ismerte a strasbourgi gyakorlatot, így sok jelentős ügyben tudta meggyőzni a bíróságot, hogy az általa előadott, a releváns precedensekre hivatkozásokkal megalapozott jogi érvelését fogadja el a magyar kormányéval szemben.
De Karsai Dániel hagyatéka nem csupán abban áll, hogy sok fontos ügyet megnyert ügyfeleinek. Az általa képviselt esetek sok későbbi, tőle független eljárásban is megkerülhetetlen, alapvető fontosságú hivatkozási alapokká váltak, a bíróságon keresztül az emberi jogok értelmezését az ő jogászi érvelése is alakította.
Olyan ügyekben győzte meg a bíróságot arról, hogy az ő jogi érvelését fogadja el, amelyekben aztán a bíróság egy-egy szabadságjoggal összefüggésben mérföldkőnek számító ítéleteket hozott, és amikre mi jogvédők rendre hivatkozhatunk:
- A Z.H. v. Hungary ügyben születettre hivatkozunk, amikor fogyatékkal élő, kommunikációban akadályozott személyek jogát kell megvédeni a hatóságok embertelen, megalázó bánásmódjával szemben, és ha amellett kell érvelnünk, hogy a különösen sérülékeny helyzetben lévők fogvatartása csak akkor lehet jogszerű, ha a hatóságok kellő intézkedéseket tesznek a speciális helyzetükre tekintettel lévő, megfelelő bánásmód biztosítására.
- A Karácsony and Others v. Hungary ügyre hivatkozunk, amikor a parlamenti képviselők szólásszabadsága témájában amellett érvelünk, hogy a parlamenti munka rendjének fenntartása és a parlamenti autonómia nem adhat alapot arra, hogy a többség az ellenzék jogait csorbítsa. Az arányosság követelménye és a minimális eljárási garanciák biztosítása nélkül a házelnöki önkény érvényesül, és az ellenzéki képviselők szólásszabadsága nem garantált.
- Az L.B. v. Hungary ügyre hivatkozunk, ha arról akarunk valakit meggyőzni, hogy még egy releváns és legitim cél érdekében sem hozható törvényileg nyilvánosságra egy személyes adat, ha nem veszik figyelembe annak hatását az érintett magánéletére.
- A Magyar Keresztény Mennonita Egyház and Others v. Hungary ügy például arra alkalmas, hogy rámutassunk: bár az államnak nagy szabadsága van a vallási közösségekkel való együttműködés kialakításában és amikor számukra különféle kiváltságokat biztosít, ilyenkor sem sértheti meg a semlegesség követelményét. Hogy melyik egyházzal alakít ki szorosabb kapcsolatot az állam, azt átlátható és világos kritériumok alapján kell eldönteni.
- A László Magyar v. Hungary ügyre hivatkozik az, aki a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálatának olyan rendszerét kívánja elérni, amely nem sérti a megalázó és embertelen büntetés tilalmát. Az ítélet segít abban is, hogy tisztázza: a köztársasági elnök kegyelmi jogköre önmagában nem elegendő garancia az elítéltek jogainak védelmére.
- És nagyon sokat fogunk még hivatkozni a Bakirdzi and E.C. v. Hungary ügyre, amikor az immáron bírósági ítélettel is megállapítottan jogsértő magyar választási rendszer hibáinak kijavíttatását fogjuk követelni. A rendszer jelenlegi formája sérti a szavazás titkosságát, korlátozza a nemzetiségi választók szabad döntését, és még matematikailag is lehetetlenné is teszi, hogy a tizenhárom magyarországi kisebbségből tizenegy egyáltalán nemzetiségi képviselőt juttasson a parlamentbe.
De Karsai Dániel legfontosabb hagyatéka számunkra az utolsó ügye volt. Bár ebben nem sikerült meggyőznie a bíróságot, mégis ez koronázta meg az életművét.
Amikor megtudta, hogy az élete nagyon fiatal korában, hamarosan véget ér, a hátralévő időt egy mindenkit érintő ügynek szentelte: hogy elismerést nyerjen az életvégi döntések szabadsága. Saját helyzetét arra használta fel, hogy az életvégi döntések nehéz és megosztó témájában értelmes, tiszteletteljes párbeszédet kezdeményezzen.
Saját magán mutatta meg, hogy egy szabadságjog kikényszerítéséhez szükség van egy jogában sérelmet szenvedett érintett bátorságára. Rájött, hogy személyében ő maga a legtökéletesebb ügyfél, akinek a példáján a jogsérelem nyilvánvalóvá tehető és megérthető.
Olyan betegségben szenvedett, amelynek természetéből adódóan az életfenntartó kezelés visszautasításának a magyar jogban elvileg létező joga sem lenne alkalmas a szenvedés enyhítésére. Azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg: a végstádiumú, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők jogait sérti az, hogy számukra lehetetlen az asszisztált halál igénybevétele, még olyan országban is, ahol ez jogszerű volna. A magyar jog ugyanis még akkor is büntetni rendeli az asszisztált halálban segítő családtagokat, barátokat és orvosokat, ha ez külföldön, olyan országban történik, ahol ez jogszerű.
De nem csak a bíróságon küzdött az élet méltó befejezésének szabadságáért.
Éppen egy éve, 2023. szeptember 27-én közzétett egy Facebook-bejegyzést, amiben tájékoztatta a nyilvánosságot az elhatározásáról.
Ettől a naptól kezdve olyan energiával és elkötelezettséggel formálta az eutanáziáról szóló közbeszédet, ami még egy életerős, egészséges embertől is szokatlan lett volna. És ennek meg is lett az eredménye: az életvégi döntések korábban tabuként kezelt témája ma már széles körben ismert, és most már olyanok szerint is el kell ismerni ezt a jogot, akik korábban még csak nem is gondoltak erről semmit.
Karsai Dániel adott egy lehetőséget a strasbourgi bíróságnak, hogy felülvizsgálja két évtizedes álláspontját az életvégi döntésekkel kapcsolatban. Hogy ebben sikeres legyen, arra minden esélye megvolt, hiszen az ezidő alatt eltelt időben a közfelfogás és az európai államok hozzáállása is sokban változott. A bíróság az eddigi történetének talán a legjelentősebb ítéletét hozhatta volna meg, de ezt a lehetőséget most elmulasztotta.
Ám a jog folyamatosan fejlődik. A rossz precedensek is felülírhatók, ha a jogi vagy társadalmi környezet annyira megváltozik, hogy a korábbi döntés értelmetlenné, ésszerűtlenné vagy egyértelműen igazságtalanná válik, így fenntartása már nem lehetséges.
Hogy a társadalmi környezet az ehhez szükséges mértékben megváltozzon, azt pont az a társadalmi vita fogja elhozni, amit Karsai Dániel elindított.
És ha egyszer egy újabb kérelmező ügyében a strasbourgi bíróság megváltoztatja a mostani álláspontját, és az életvégi döntés szabadságát elismerő ítéletet hoz, abban egészen biztosan visszaköszönnek Karsai Dániel most elutasított kérelmének jogi érvei is.
Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója
A TASZ megalakulása óta, immár 25 éve foglalkozik életvégi kérdésekkel, így szakmai szempontokkal mi is érveltünk Karsai Dániel álláspontja mellett a strasbourgi eljárásban. Az életvégi kérdésekről és az orvosi ellátás visszautasításának lehetőségeiről szóló tájékoztatónkban igyekszünk minden kérdésre választ adni a témában, de ingyenes jogsegélyszolgálatunkon is rendelkezésre állunk az érdeklődők számára.
A TASZ Szabad-díját 2024-ben a közönség szavazatai alapján Karsai Dániel nyerte el. Egészségi állapota miatt a díjat testvére, Karsai Péter vette át helyette.