- Ügyfelünk, Mária egy fiatal anyuka, aki segítséget keresett egy baba-mama csoportban, ehelyett egy pszichiátriai zártosztályra került.
- Egy hónapig tartották ott törvénytelenül, elválasztva a kisfiától, akit ezelőtt még szoptatott.
- Bár a bíróság jogsértőnek ítélte a fogvatartását, kártérítést nem kapott, ezért a TASZ Strasbourgig viszi az ügyét.
- Mária történetén keresztül azt is bemutatjuk, miért van, hogy megnyert ügyek után is újra, meg újra bíróságra kell járkálni a jogvédőknek.
A stratégiai pereskedés a jogvédő szervezetek egyik legfontosabb eszköze, amely nemcsak egy-egy jogsértés orvoslására irányul, hanem hosszú távú változásokat is előidézhet a jogi környezetben, hiszen a bírósági döntések hatással vannak a jövőbeni jogi normákra.
A TASZ már 30 éve képvisel olyan embereket, akiknek a jogait megsértették pszichiátriákon, és a célunk nemcsak a konkrét jogsértés orvoslása volt, hanem új jogi precedensek kialakítása is.
Közéjük tartozik Mária is, akinek a történetéről ez a cikk szól. Az ő konkrét ügyén keresztül arra is szeretnénk rávilágítani, hogy a stratégiai pereskedés önmagában nem csodaszer. Előfordul, hogy a már kivívott eredmények érvényre juttatásáért is újra, meg újra meg kell küzdenünk, ezért megyünk el a jogsértő módon pszichiátriára zárt ügyfelünkkel, Máriával Strasbourgig.
Segítség helyett elzárás
Mária egy fiatal anya, aki kamaszkora óta küzdött depresszióval. Amikor terhes lett a kisfiával, segítséget kért az orvosától, hogy a gyógyszert ideiglenesen elhagyva minél jobb állapotban tarthassa magát. Ennek köszönhetően gyermeke egészségesen megszületett, és Mária egy évig szoptatta kisfiát, miközben gyógyszer nélkül, de szoros terápiás kísérésben próbált talpon maradni.
Amikor párkapcsolati konfliktusa miatt nehezebb helyzetbe került, minden tőle telhetőt meg akart tenni azért, hogy mentálisan és fizikailag is jól legyen a gyermekével, ezért segítséget kért egy budapesti kórház baba-mama csoportjában.
Ez a csoport kifejezetten pszichiátriai betegségekkel élő anyáknak kínált támogatást, hogy átvészelhessék a nehezebb időszakokat, a gyermekükkel együtt maradva. Mária nem számított arra, hogy segítség helyett pszichiátriai zártosztályra kerül.
A csoportból azonban zárt osztályára vitték, ahol heves ellenkezését megtörték, kezéből elvették kisbabáját, telefonját elkobozták, és gyógyszerekkel elzárták.
Pár nappal később a bírói szemlén elrendelték a kötelező gyógykezelését, azaz egy hónapig zárt osztályon maradt. Ez alatt az idő alatt nem szoptathatta és nem is láthatta a kisfiát, a külvilággal pedig alig tudott kommunikálni.
Ezt a horrorfilmbe illő fogvatartást mindössze annyival indokolták, hogy Mária a párkapcsolati konfliktusok miatt szorong, a kérdésekre kitérő válaszokat ad, erős paranoid feszültség, hárítás jellemzi.
A TASZ azonban kiállt az igazságtalanul elzárt anya mellett, fellebbeztünk Mária ügyében, és a segítségünkkel másodfokon olyan jogerős ítélet született, amely kimondta:
a döntés nem lett kellően alátámasztva, hiszen például a párkapcsolati problémák miatti szorongás nem indokolhat olyan súlyos intézkedést, hogy valakit egy hónapra zártosztályon tartsanak, Mária fogvatartását tehát jogsértőnek ítélték.
Arra is figyelmeztette a törvényszék az alá tartozó bíróságokat, hogy óvatosan kell bánniuk az ilyen döntésekkel, és alapos indoklásra van szükség, mivel a személyi szabadság korlátozása az egyik legsúlyosabb intézkedés.
Nem elég, ha kimondják a jogsértést
Bár a bíróság kimondta a jogsértést, ez már nem változtatott a korábbi, bő egy hónapos elzárásukon, így nem jelentett jóvátételt sem Mária, sem a kisfia számára, aki a jogsértő elzárás miatt egy teljes hónapra elvesztette édesanyját. Ezért ismét a bírósághoz fordultunk.
Személyiségi jogi perben szerettük volna elérni, hogy a bíróság megállapítsa: Mária és kisfia alapvető jogait megsértették, amikor alaptalanul tartották Máriát zártosztályon. Sérelemdíjat is követeltünk, hogy legalább anyagi jóvátételt kapjanak a lelki traumákért, és hogy a bíróságok érzékeljék döntéseik súlyát.
Az ügyet többek között arra alapozva vittük bíróság elé, hogy a nemzetközi emberi jogi dokumentumok – például az Alapjogi Charta és az Emberi Jogok Európai Egyezménye – egyértelműen garantálják a személyi szabadságot, és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában is világos, hogy nemcsak a börtönben, hanem a pszichiátriákon is jár kártérítés, ha bebizonyosodik, hogy törvénytelen volt az elzárás.
Az is bizakodásra adott okot, hogy egy korábbi ügyünkben már az Alkotmánybíróság is megállapította, hiányzik a jogszabály, amely automatikusan kártérítést adna a pszichiátrián elzárt személyeknek, és felszólította a parlamentet, hogy alkosson ilyen jogszabályt 2024 márciusáig.
A Kúria azonban felrúgva a nemzetközi és hazai konszenzusos gyakorlatot, Mária ellen ítélt.
Arra hivatkoztak, hogy Mária maga kérte a kezelést, figyelmen kívül hagyva, hogy segítséget keresett egy baba-mama csoportban, és végül sokkos állapotban, gyermekétől elválasztva zártosztályra került. Ráadásul a kezelés ellen folyamatosan tiltakozott.
Bár a Kúria szerint Mária zártosztályra szállítása és a kezelése nem volt elég súlyos ahhoz, hogy mindez jogsértést jelentsen, és ezért kártérítést kapjon, mi továbbra is képviseljük az anyát és a ma már 6 éves kisfiát.
A Kúria felháborító döntése ellen a nemzetközi bírósághoz fordulunk, bízva abban, hogy a Strasbourgi Bíróság folytatva eddigi egyöntetű gyakorlatát, Máriának végre valóban elégtételt szolgáltat.
Ez a per nemcsak arról szól, hogy Máriának igazságot szerezzünk. Ilyen perekkel tudjuk megmutatni, hogy mennyire tarthatatlan az, ha valakinek megvonják a személyi szabadságát, és ezért később kártalanítást sem kaphat.
Nekünk a TASZ-ban, jogvédőkként az a dolgunk, hogy addig járjunk a bíróságra, amíg el nem érjük egyrészt az, hogy a jövőben senkivel se fordulhasson elő hasonlóan méltatlan helyzet. Másrészt azt, hogy azok, akiket törvénytelenül zártak pszichiátriákra, megkaphassák a nekik járó kártérítést.
Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprogramjának vezetője
A cikk egy stratégiai pereskedésről szóló cikksorozat részeként jelenik meg, amely a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közös projektjének eredménye.
Az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.