Mária egy fiatal anya, aki segítséget keresett egy baba-mama csoportban, ehelyett pszichiátriai zártosztályra került, ahol a kisfiától elzárva tartották egy hónapig. Bár a bíróság jogsértőnek ítélte a fogvatartását, kártérítést nem kapott, ezért a TASZ Strasbourgig viszi az ügyet.
A kórházak pszichiátriai zárt osztályán az embereknek néha még a fogvatartott raboknál is kevesebb személyes szabadságuk van. Három történeten keresztül mutatjuk be, hogy mi a baj a kötelező gyógykezelések elrendelésével, és miért lenne fontos, hogy a bíróságok és szakértők jóval körültekintőbb vizsgálatot folytassanak.
A hatvanéves Irén és fia, Péter egy Kaposvár melletti falu végén élnek, ahol mindenki jól ismeri őket. A fiú egyik rohama után nem a megszokott gyermekpszichiátriára vitték be, hanem egy felnőtt zárt osztályra került, ahol maradandó lelki sebeket szenvedett.
Ferenc újra maga dönthet az életéről – három évig küzdött ezért a segítségünkkel, mire kimondta a Kúria, hogy nem lehet valakit gondnokság alá helyezni arra alapozva, hogy a jövőben esetleg nem veszi majd be a gyógyszereit.
S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen.A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak.
12 különböző témával foglalkozunk ma, de honnan indult Magyarország vezető emberi jogi szervezete? Hogyan jutottak oda jogászok a ‘90-es években, hogy létre kell hozni egy jogvédő szervezetet? Mi alapján dőlt el, hogy milyen témákkal foglalkozzanak az induláskor, és hogyan bővültek a témáink? Mára nagyon sok mindennel foglalkozunk, de a fő cél a kezdetek óta nem változott: az állampolgárok önrendelkezési jogának védelme, az egyenlõ bánásmód elvének betartatása és az állampolgárok jogtudatosítása.
Ferencnek hívnak és 2001-ben skizofrénia mentális betegséget állapítottak meg nálam az orvosok. Ezzel a betegséggel nem mindig egyszerű együtt élni. Jómagam az önkutatáshoz fordultam, azzal próbálkozom, hogy az elmém és az értelmem erejével feltárjam a saját lelkem érzésvilágát és ezáltal megszüntessem a tudathasadásos betegséget és visszahozzam a test-lélek-szellem harmonikus működését. Úgy vélem, hogy jó úton járok, de ez egy lassú folyamat. 2016-ban hivatalból elindítottak ellenem egy gondnokság alá helyezési eljárást, hogy ne dönthessek az életemről. A TASZ képvisel a perben és most szeretném elmesélni, min mentem keresztül.
Gabi válni készül. Egyik heves veszekedésük alkalmával a házastársa kihívja rá a mentőket. Azt mondja a megérkező egységnek, hogy Gabi öngyilkossággal fenyegetőzött és aggódik érte. A mentősök érzékelik, hogy Gabi nagyon feszült, ideges, egész testében remeg. Minél jobban tagad, annál inkább gyanússá válik.
Imre Csongrádban nőtt fel a szüleivel, szeretetben. Szülei halála után akarata ellenére a pszichiátriára került, aztán pedig egy tömegintézetbe. Azóta leveleket ír minden héten, mert ez az egyetlen még megmaradt kapcsolata a külvilággal. Azzal a külvilággal, ahol másodunokatestvére, Gyöngyi és férje már két éve hazavárják őt, hogy családként élhessenek együtt. Egy személyes vallomással tartozunk az elején. Már régóta segítünk fogyatékossággal élő embereket, hogy önállóan élhessenek és dönthessenek az életükről, de ami Imivel történik, az még számunkra is felfoghatatlan.
Hallgrímur skizofréniával diagnosztizált férfi volt, egykori drogfogyasztó. Életének története azonban sokkal több, mint egy betegségtörténet.
A kötelező pszichiátriai gyógykezelés során megvalósuló emberi jogokról beszélgetni egy kicsit olyan, mintha kopoltyús élőlények szárazföldi életét kellene tanulmányoznod. Ahogy egy halnak nem közege a szárazföld, úgy az emberi jogoknak sem közege a zárt osztály. Azért érdemes szétnézni a tengerparton és gyűjteni színes-szép kavicsokat: gondolatokat, szempontokat, amiből idővel fel lehet építeni valami újat…
Képzeld el, hogy bevisznek a pszichiátriára, mert a szomszéd szerint öngyilkossággal fenyegetőzöl. Kopog a rendőr, te ajtót nyitsz, majd némi huzavona után bevisznek a János kórház pszichiátriájára a zárt osztályra. Érkezés után kapsz egy szurit, majd elsötétül a kép.Hasogató fejfájásra ébredsz. Orvos sehol. A nővér kitartó könyörgésedre csak annyit felel, hogy nem mehetsz sehová, amíg az osztályvezető professzor úr haza nem enged. Ha pedig menni akarsz, azok a markos legények majd elveszik a kedved, és adnak még egy szurit.Olvasd tovább...
Mióta élsz itt?Néhány hónapja vagy már 10 éve?És néha belenézel a tükörbe, és elmondod magadnak, hogy elvették a méltóságod. És egyre halványabb az arcod.Pedig volt életed. Volt munkád. Volt kereseted. Volt családod és voltak barátaid. Volt szabadságod, lakásod, kocsid.De most az intézet udvarát kapálod, és művészetterápiás képeket festesz.De néha gondolsz rá, hogyan lehetne kijutni. Hogy talán fel lehetne hívni valakit, hogy segítsen neked. Talán az ombudsmant. Talán egy ügyvédet. Talán egy jogvédő irodát.De még nem hívtad fel.Nem baj. Nem vesztettél sokat.Az igazság az, hogy emberi jogokkal nehéz kijutni. Sajnos, ez a tapasztalat. Mi itt a TASZ-nál azért dolgozunk, hogy te ki tudj onnan jutni. De három év alatt három ügyvéddel kereken 1 embert tudtunk kijuttatni.Ez az igazság. Nem mi leszünk a megváltód.A jó hír az, hogy ha elszántad magad, hogy kijutsz, minden esélyed megvan a sikerre. Van egy majdnem biztos módszere a kijutásnak.Egy olyan módszer, amit kevesen alkalmaznak. Viszont akik belevágnak, és kitartanak mellette, azok gyakran sikerrel hagyják maguk mögött a pszichiátriai betegek otthonát.
Idősödő, hányattatott sorsú és szociális otthonban élő hölgy ügyfelünket két éve akarja gondnokság alá helyeztetni a gyámhivatal – egyértelműen a szociális otthon fellépése miatt. Ép értelmű, 8 éve minden pszichiátriai tünettől dokumentáltan mentes, ezért elsődlegesen a cselekvőképesség teljes korlátozására irányuló kereset elutasítását, másodlagosan az egyéni autonóm cselekvési szabadságot nem korlátozó támogatott döntéshozatalt kértünk számára. Első fokon két hete hirdetett ítéletet a bíróság.
Például lehetetlen érdemben fellebbezni, ha valakinek a pszichiátrián elrendelik a sürgősségi kötelező gyógykezelését. Nem azért lehetetlen, mert ilyenkor nincs helye fellebbezésnek, hanem azért, mert az eljárási szabályok szerint akár 27 napba telhet, mire valakinek a lakásába kipostázzák a fogvatartásáról szóló végzést, akit akkor talán még mindig fogvatartanak a pszichiátrián.
Évának tavasszal adták tudtára, hogy el kell hagynia a taktamákonyi szociális otthont. Némi telefonálás után Harmathegynek vette az irányt, az ottani bentlakásos intézet ugyanis arról tájékoztatta, hogy tudnak számára férőhelyet biztosítani. Útközben rosszul lett, a mentők pedig a gyatrapusztai kórházba vitték. A kórház túlzsúfolt volt, ezért a pszichiátriai osztály női részlege fogadta be. Kis híján örökre.
“Aztán végül csak elkezdtem megint szedni azt a kurva gyógyszert, hogy anyám végre leszálljon rólam. Ment a turbó hiszti, hogy ha nem veszem be, megint bajt csinálok, és hogy ugye nem akarok kikötni a pszichiátrián, és hogy ha így viselkedem, ő leveszi rólam a kezét, és mehetek majd gondnokság alá, meg Szentgotthárdra, és a többi szarság, amivel fenyegetni tud.” Bálint naplóbejegyzése, 2014. október 1.
A mentális zavarokkal élő személyek a magyar társadalom egyik leginkább kiszolgáltatott, vaskos rétegét képezik. Kevés igazi segítségre számíthatnak, és ki vannak téve a megbélyegzés és a kirekesztés veszélyének is. Bálint naplója ebbe a világba ad betekintést.
"Hat évig ültem a sarokban, és csorgott a nyál a számból a betegségem, és a gyógyszerek miatt, amiket kaptam. Nem volt semmi reményem, hogy még tehetek valamit az életem hátralevő részében." A Hugarafl megrázó filmjében egy izlandi férfi történetét ismerhetjük meg, a pszichiátriai diagnózistól való megszabadulásról és a felépülésről.
Súlyos alapjogi sérelem, hogy a mentális zavarokkal élő gyerekek és fiatalok alig férnek hozzá a számukra szükséges szolgáltatásokhoz. Pedig a gyerekek mentális egészsége mindennél fontosabb egy normális társadalom számára.
Az interjúban megszólaló férfi úgynevezett kettős diagnózissal él, azaz (ex)kábítószerhasználó, és több pszichotikus epizódon is átesett már. Többször kényszerkezelték, ám a kórházi kezelések érdemben nemhogy nem segítették, de rontották állapotát.