De nem hagyta magát, segítségünkkel elérte, hogy módosítsák az őt korlátozó jogszabályt.
A sors
McNeill Brigitta, kaposvári polgár sorsát meghatározza, hogy otthon neveli két autizmus spektrum zavarral élő gyermekét. A gyerekeiről való gondoskodás napi 24 órás feladat, képtelenség lenne mellette főállásban munkát vállalni. Ehhez a helyzethez a magyar állam biztosít is egy támogatást, a gyermekek otthongondozási díját, ez a GYOD. Ez a támogatás a többi szociális jellegű ellátáshoz képest egészen nagyvonalú, viszont – érthető módon - kizárja, hogy mellette teljes állásban munkát lehessen végezni.
Brigitta azonban a gondoskodáson túl szeretett volna máshogy is tenni a gyerekeiért és a gyerekei sorstársaiért.
2023-ban jelentkezett, és fel is vették a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Doktori Iskola Alkalmazott Pszichológia doktori programjába, hogy autizmus-specifikus kutatást folytathasson. A jelentkezése nem is volt előzmények nélküli, már 2019-ben, egyetemi hallgatóként különdíjat nyert egy rangos tanulmányi versenyen ebben a témában. Sőt, az egyetemet is kitüntetéses diplomával fejezte be, és tanulmányokat is publikált a témájában.
A doktori program azonban csak nappali rendszerű oktatásban érhető el és a nappali tanulmányok folytatását a GYOD-ra vonatkozó szabályok, ugyanúgy, mint a teljes munkaidős munkavállalást, kizárták. Jóindulatú értelmezésben a jogalkotó ezzel a korlátozással azt szerette volna elérni, hogy a támogatott szülő teljes idejében a gyerekeivel foglalkozzon.
Nem hagyta annyiban
A szabály tehát azt jelentette Brigitta számára, hogy választania kell: vagy kapja a gyermekek otthongondozási díját és elengedi az álmait vagy az álmai mellett dönt, de akkor elesik a bevételétől. Brigitta ezen a ponton fordult hozzánk. Az álláspontunk az volt, hogy a szabályozás értelmetlen és diszkriminatív. Brigitta is azt mondta, amit mi gondoltunk: a doktori programban való részvétel nem olyan, mint egy teljes állás. Jutna mellette ideje a gyermekei ellátására. Tehát a szabálynak lehet, hogy van értelme a munkavállalás vagy a nappali egyetemi képzés esetén, de biztosan értelmetlen, feleslegesen korlátozó egy sokkal kötetlenebb időbeosztást jelentő doktori program esetében.
Az érveinkkel felszerelkezve Brigitta 2024 májusában levelet írt az illetékes minisztériumnak. Ebben kifejtette a helyzetét és rámutatott hogy őt egy értelmetlen szabály akadályozza a tanulásban, abban, hogy autizmus-specifikus kutatást folytathasson. Rámutatott, hogy doktorandusz hallgatóként sem ő nem töltené be rosszabbul a gondozási szerepét, sem pedig a gyerekei nem járnának rosszabbul, ha elmehetne tanulni.
Levelében így fogalmazott: “A doktori iskolai tevékenységem nem befolyásolta negatív módon gyermekeim ápolását, a róluk való gondoskodást, gondozást. Mivel a doktori kutatás jellegzetessége az otthonról végezhető elméleti kutató munka, kevés jelenléttel járó egyetemi részvétellel, különösen önköltséges formában, az engedélyezett levelező munkarend óraszámait sem értem el az első szemeszterben. Így a GYOD-on lévő gondviselőktől megtagadni komoly szellemi produktumok létrehozását sérti a tehetséggondozás alapelveit is, és akadályozza szakmai fejlődésüket, a jobb életminőséghez való jogukat, így az alapvető emberi jogokat is sérti a korlátozás.”
Az állam dolga
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján könnyen azt gondolhatjuk, hogy az állam az ilyen, állampolgároktól vagy civil szervezetektől érkező, ámde, észszerű és megalapozott kéréseket is is képes lesöpörni. Brigitta esetében azonban nem ezt történt. A kormány benyújtott egy jogszabály-módosítási csomagot, amelyben különböző, a felsőoktatásra vonatkozó szabályokat rendezett. Ezek közé illesztették be azt is, amit Brigitta javasolt.
A megoldás egészen egyszerű volt. Mindössze erről van szó:
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 39/B. § (1) bekezdés c) pontjában a „felsőoktatási” szövegrész helyébe az „a doktori képzés kivételével felsőoktatási” szöveg lép.
Ennyin múlt, hogy Brigitta megvalósíthassa az álmait.
A módosítás 2024. december 21-el hatályba is lépett. Brigitta a kitartásával és az érvelésével nagyjából egy év alatt érte el, hogy módosítsanak egy értelmetlen jogszabályt és a következő tanévre már benyújthassa a jelentkezését a doktori programra anélkül, hogy elveszítené a megélhetését.
Azt gondoljuk, hogy többek között ez lenne az állam és kifejezetten a kormány dolga: hallgassa meg a polgárok érveit, észrevételeit és cselekedjen.
Nem vagyunk naivak, Brigitta sikeréhez az is kellett, hogy egy olyan problémát tematizáljon, ami nincsen a politika fókuszában, ráadásul a nagyon kevés számú érintett miatt valószínűleg egészen elhanyagolható a módosítás költségvetési vonzata. Ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy minden észszerű, érvelhető ügybe megéri beleállni, hiszen, ha nem is lesz rögtön változás, mint Brigitta esetében, de legalább a jogszabályok előkészítésén dolgozók rendszeresen szembesülhetnek azzal, hogy egy-egy szabály hogyan akadályozza a polgárok boldogulását. Ez pedig segíthet abban, hogy az állam emberei még a jelenlegi körülmények között se tudják elfelejteni, hogy az végső soron az állam értünk, polgárokért van.
Szabó Attila
