- Az ellenséges környezet ellenére a 30. Budapest Pride felvonulás gigagyűlés lett, és különösebb közrendi-közbiztonsági zavar nélkül zajlott le.
A tömegkezelés hatékony volt.
Tüntetés és ellentüntetés egyaránt csak szükséges és arányos korlátozást szenvedett.
A rendőrségnek nem volna szabad a szabálysértési bírságolási eljárásokat megindítania.
Akkora felvonulást rendezett meg a főpolgármester és a Szivárvány Misszió Alapítvány, ami a holdról is látszott.
Közben pedig nem volt forgalmi káosz. Nem omlott össze a főváros közlekedése, pedig két híd is le volt zárva (ráadásul csak az egyik a Pride miatt), plusz a Kiskörút és a Rákóczi-Kossuth Lajos-Szabad sajtó út, meg a Gellért-rakpart és tér. Nemcsak a rendőrségen múlt a felfordulás elkerülése, hanem azon is, hogy már hetek óta mindenki a Pride-ról beszélt, és napok óta ismert volt végre az útvonal is, épeszű ember tehát nemigen ment ma a belváros közelébe (mínusz a turisták), hacsak nem pont azért, hogy a felvonuláson részt vegyen. A lényeg tehát, hogy a közlekedők jogai nem szenvedtek aránytalanul nagy csorbát.
Még lényegesebb, hogy ahhoz képest, milyen sokan voltak, a felvonulás közbiztonsága a rendőrség szerint is példás volt (mindössze három segélyhívás, 36 igazoltatás, és csak két ember elleni eljárás – a kétszázezerből).
A felvonulás sikeréhez elengedhetetlen volt a hatékony tömegmenedzsment,
mindenekelőtt a felvonulás és a nácik közbiztonsági célú különtartása. A felvonulást a szervezők elfordították az Astoriánál az Erzsébet híd felé, a rendőrök pedig nem engedték le a nácikat a Szabadság hídról a budai oldal felé sem, így a felvonulás eljuthatott a Műegyetemhez. (A 25 ellentüntető a szikla előtt rendőrsorfal mögött tartása szintén jó húzás volt.) Elvezették azt a rengeteg embert a forró és szűk pesti belvárosból a szellősebb hídon a Dunán át a tágas budai oldalra. A felvonulás békés és biztonságos jellegét a rendőrség nem tette kockára azzal, hogy feltartóztatja, feloszlatja.
A felvonulás és az ellentüntetés gyülekezési jogi alapú biztosítása is jogszerű volt.
Függetlenül attól, hogy a fővárosi rendezvény vagy gyűlés vitában a főpolgármesternek, vagy a rendőrségnek van-e igaza, az alapjogi konfliktusok alkotmányos gyakorlata alapján azok a korlátozások, amelyeket a felvonulással és az ellentüntetéssel szemben is alkalmazott a rendőrség, nyomós indokból szükségesek voltak, és a rendőrség arányos eszközökkel tett eleget ennek a feladatának: biztosította, hogy a véleménynyilvánítás szabad legyen.
A felvonulók gyülekezési jogát a rendőrség eleve szükségtelenül és aránytalanul korlátozta, amikor tiltó határozatot hozott az önkormányzati rendezvénnyel kapcsolatban, továbbá közleményekben fenyegette a felvonulást, hárította a szervezőkre a felelősséget, és még aznap sem tájékoztató jellegű, hanem fenyegető üzenetű videót osztott meg. Szombaton, amikor a felvonulás ténylegesen megvalósult, a rendőrség nyúlhatott volna a feloszlatás eszközéhez – de nem tette. Korrigált. Nem mondta, hogy a felvonulás egy jogellenes gyűlés, sem a gyülekező idején, sem később, és nem utasította a résztvevőket a helyszín elhagyására, hanem úgy kezelte, mint aminek a megvalósulását biztosítania és elősegítenie kellett, és ezt meg is tette.
Az ellentüntetők oldalán is volt korlátozás: a Fővám tértől nem engedte őket a rendőrség az Astoria-Városház-tér útvonalra, és a Szabadság-hídról nem engedte őket le a Gellért térre, holott itt tudomásul vett gyűlést tarthattak volna. Ez a korlátozás éppen akkora mértékű volt, amekkora ahhoz kellett, hogy náciknak ténylegesen is a véleménynyilvánítási joga legyen védve és biztosítva, de a Pride-felvonulást ne tudják megakadályozni. Ha a rendőrség nem korlátozta volna a nácik vonulási terveit, akkor ők ténylegesen is megakadályozhatták volna a felvonulást, ahogyan azt nyilvánosan tervezték is. (Kifejezetten a felvonulás megakadályozására foglalták le a felvonulás teljes útvonalát.)
A korlátozásokkal járó terhek is egyenlően oszlottak meg. A nácik hídra zárásával a felvonulásnak nem a tervezett eredeti útvonalon, a Szabadság hídon, hanem az Erzsébet-hídon kellett áthaladnia a Duna budai oldalára. A náciknak ugyanakkor nem is csak a hídon volt lehetőségük a véleménynyilvánításra, hanem a Gellért-hegy tövében is, rendőri védelem alatt, közvetlenül a felvonulás közelében, ahol senki sem fojtotta beléjük a szót, és a felvonulók is értesülhettek az ő álláspontjukról.
A demokratikus szükség ilyenkor az, hogy a Pride-felvonulás is, és a szélsőjobboldali, buta és homofób ellentüntetés is egyszerre megvalósulhasson, méghozzá “within sight and sound”, azaz látó- és hallótávolságon belül. Nos, a 30. Budapest Pride-on ezzel nem volt gond. A demokrácia az ilyen helyzetekben él.
A versengő alapjogok között a kölcsönös biztosítási és korlátozási kényszerek sűrűjében nem könnyű egyensúlyban maradni.
A rendőrség vitathatatlan érdeme, hogy nem hagyta, hogy a nácik ellehetetlenítsék a felvonulást, de azt hagyta, hogy az ellenvéleményüket eljuttathassák a felvonulókhoz. A felvonulás szervezőinek és annak a mérhetetlen sok embernek, aki részt vett benne, pedig az az érdeme, hogy még egy olyan autokráciában is, amelyik törvénnyel akarja betiltani a Pride-ot, sikerült olyan helyzetbe hozni a rendőrséget, hogy az ne is akarja megakadályozni a felvonulást és a résztvevők szabad vonulását és véleménynyilvánítását.
Ezért nem volna helyes az sem, ha a rendőrség utólag szabálysértési eljárás alá akarná vonni a résztvevőket. A felvonulás nem valósított meg semmit, ami előzetes tiltás indoka lehetett volna. A felvonulás nem járt a közbiztonság vagy a közrend közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű sérelmével, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével. A felvonulás békés volt, a felvonulók békések voltak, így nincs alkotmányos, alapjogi indoka annak, hogy utólag szankcionálják őket. Azzal a puszta részvételt, az alapjoggyakorlást magát szankcionálnák. Egy demokratikus rendőrség ilyet nem tenne.
Amennyiben mégis megtennék, keresd a budapestpride.hu/jogsegely oldalon a mintabeadványokat és jogorvoslati segédleteket, amelyeket a jogvédő szervezetek – az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért jogászai – bocsátanak a megbírságolt résztvevők rendelkezésére, vagy írj a jogsegely@budapestpride.hu email-címre.