Misi kisbaba kora óta kórházban élt, nem tudott mozogni és beszélni, ezért különösen fontos volt, hogy szülei és nagyszülei látogathassák, hiszen ez volt az egyetlen kapcsolata a külvilággal.
A kórház egyre szigorodó szabályai miatt a látogatási idő egyre csökkent, végül napi egy órára szűkült, és ez alatt is csak az édesanyja lehetett a kisfiúval.
A szülők első- és másodfokon is megnyerték a TASZ segítségével indított pert a kórház ellen.
Misi időközben elhunyt.
Tavaly január elején, nyolcévesen elhunyt Misi, aki az élete nagy részét kórházban töltötte. Ezalatt egyre csak csökkent az az idő, amit a szülei vele tölthettek – volt, amikor naponta csak egy órát lehettek mellette, a nap többi részében jórészt egyedül volt a kisfiú, mert a kórházban nem tudtak vele külön foglalkozni.
Misinél nem sokkal születése után diagnosztizáltak izomsorvadással járó SMA-betegséget, ami miatt nem tudott mozogni és lélegezni sem, öthónapos kora óta kórházban élt. Viszont teljesen ép értelmű kisfiú volt, és beszélni ugyan nem tudott, de a szüleivel, Zsuzsannával és Péterrel egy sajátos jelrendszer segítségével tudott kommunikálni, és szemmozgással képes volt a környezete tudtára adni, hogy mindent érez és átél, ami körülötte történik.
A kisfiúnak nagyszüleivel is bensőséges volt a kapcsolata, ők és a szülők először még délelőtt tíztől este nyolcig bent lehettek a kórházban mellette. 2019-től már csak délután egy órától este fél hatig maradhattak, majd 2020 januárjában, még a koronavírus-járvány előtt a kórház választás elé állította a szülőket: vagy beköltözik valamelyikük a kórházba, vagy csak mindig ugyanaz a szülő mehet be Misihez, és naponta csak egy órát. Júniusban annyit lazítottak a szigoron, hogy a napi egy órában Zsuzsanna és Péter válthatták egymást kisfiuk mellett.
A szülők nem tehették meg, hogy akár csak egyikük is a kórházban éljen, ezért kénytelenek voltak elfogadni, hogy csak Zsuzsanna lehet Misivel, naponta egy órára. A kisfiú így öt hónapig nem láthatta édesapját, és nem találkozhatott a nagyszüleivel sem. A család nem tudott belenyugodni ebbe a helyzetbe, már csak azért sem, mert tudták, hogy Misi állapota nemhogy nem javulhat, de fel kell készülniük arra is, hogy bármikor elveszíthetik őt. Először kérelmekkel és panasztétellel próbálkoztak, de hamar kiderült, hogy ezek nem vezetnek eredményre. Következő lépésként a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz (NNK) fordultak, amely megállapította, hogy a kórház házirendje nem felelt meg a törvényi előírásoknak. A kórház nagy nehezen, 2021 novemberére végre változtatott a szabályokon, a külön töltött idő azonban nem múlt el nyomtalanul sem Misi, sem Zsuzsanna és Péter, sem a nagyszülők lelkében.
A család további jogi segítséget keresve jutott el a TASZ-hoz. Az általunk felkért ügyvédek, Kollarics Flóra és Stánicz Péter segítségével Zsuzsanna és Péter pert indított a kórházzal szemben, mert az intézmény megfosztotta őket attól, hogy gyermekükkel megfelelő módon és időtartamban tarthassanak kapcsolatot. A perhez csatlakoztak a nagyszülők is. Végül pedig Misi nevében is keresetet nyújtottak be, hiszen leginkább az ő jogai sérültek: a kórházi szabályok teljesen megfosztották attól, hogy szeretteivel lehessen. A pert a család első- és másodfokon is megnyerte, de Misi időközben elhunyt.
A legértékesebb, legbecsesebb idő az volt Misi és a mi életünkben, amit együtt tölthettünk, amikor odaadhattuk a szeretetünket neki. Misi egy csodálatos, nagyon szeretetre méltó kisfiú volt, akivel mindig öröm volt együtt lenni – mondta Zsuzsanna.
Az eset jól mutatja, hogy bár egyre több a jó gyakorlat, a kórházak még mindig húzódoznak attól, hogy korlátlan lehetőséget biztosítsanak a szülőknek arra, hogy kicsi gyermekük mellett lehessenek. A bíróság azonban kimondta, hogy a kórházak a házirendjükben csak a kapcsolattartás módját szabályozhatják, de nem korlátozhatják a kapcsolattartáshoz való jogot. A törvény alapján a gyereknek joga van ahhoz, hogy a szülője mellette tartózkodjon, ennek a szabálynak pedig az egyetlen helyes értelmezése az, hogy a szülő folyamatosan a gyermek mellett lehet.
A kórház arra hivatkozott, hogy Misi nem tudta volna érdemben értékelni a szeretteivel töltött időt, hiszen nem ép értelmű. A bíróság viszont leszögezte, hogy a szülők folyamatos jelenléte a kiskorúakat az aktuális testi-lelki állapotuktól függetlenül megilleti, pusztán életkoruk alapján. Misi valójában ép értelmű volt, de akkor is vele lehettek volna a szülei, ha nem az, hiszen a fogyatékossággal élő gyerekek is pontosan ugyanazt a bánásmódot érdemlik, mint bármelyik gyerek.
Az ítéletben a bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az egészségügyi intézményektől egyre inkább elvárja a társadalom, hogy a test gyógyítása, a testi funkciók fenntartása mellett figyelemmel legyenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek és hozzátartozóik lelki egészségének megőrzésére is. Minél hosszabb ideig van valaki kórházban, ez annál fontosabbá válhat, hiszen a betegség kiszolgáltatott állapot, különösen gyerekek esetében. A kórháznak ezért igenis próbálkoznia kell a nehéz helyzetek megoldásával, akár egyéni megoldások révén is.
Zsuzsanna szerint a TASZ ügyvédeinek köszönhetően a bíróság is jól megértette a helyzetet: Megható volt hallani az ítéletet a bírónőtől. Azt gondoltam, milyen jó lenne, ha ezt hallaná és felfogná mindenki, akinek köze volt az embertelen körülmények alakításához.
Mi a TASZ-nál azért küzdünk, hogy az egészségügyi ellátás során is mindenki megőrizhesse jogait és emberi méltóságát. A súlyos betegekkel való kapcsolattartás szabályait és a hozzátartozók jogait ebben a tudástár anyagunkban dolgoztuk fel.
Évente több száz beteg és az őket ápoló családtagok fordulnak hozzánk segítségért, miután megsértették a jogaikat a kórházakban. Nekik az az ingyenes jogi segítség, amit a TASZ-tól kapnak, az egyetlen lehetőség. Állj mellénk, hogy továbbra is ott lehessünk azokkal a bátor emberekkel, akik a legnehezebb és legkiszolgálatottabb helyzetekben is kiállnak magukért és szeretteikért.