- Az intézmény szerint a beteg férfi nem volt elég súlyos állapotban ahhoz, hogy engedélyezzék a látogatását, és „dacból” nem működött együtt.
- Az élettársa csak egyszer, fél órára láthatta, lányai telefonon sem beszélhettek vele.
- A családnak csak annyit mondtak, amikor rosszabbra fordult az állapota, hogy „nem hajlandó kinyitni a szemét”, két nappal később pedig már Péter haláláról értesítették őket.
- A bíróság első fokon kimondta, hogy megsértették Péter lányainak jogait, de a Szent Imre kórház fellebbezett.
Három éve vesztette el édesapját Noémi és Zsófia. Péter 2022-ben, egy novemberi napon lett rosszul. A Szent Imre kórházba vitték, ahol az izolációs részlegre került, miután pozitív lett a Covid-tesztje.
A lányai hiába kérték, hogy látogathassák Pétert: a kórház arra hivatkozott, hogy a házirend és az osztályos látogatási rend alapján nem mehetnek be hozzá, amíg nincs negatív Covid-tesztje. Egyedül az élettársának engedélyeztek egyetlen látogatást, azt is szigorúan fél órára: ő akkor rossz állapotban, elhanyagoltan, éhesen és szomjasan talált rá Péterre.
A kórház szerint Péter nem volt elég súlyos állapotban ahhoz, hogy engedélyezzék a látogatását, és csak azért tűnt rossz állapotúnak, mert „dacból” nem működött együtt.
Arra is hivatkoztak, hogy ha Péter családjának megengedik a látogatást, akkor másoknak is meg kellene, erre pedig nincs kapacitás.
A család megpróbált beküldeni egy mobiltelefont a kórházba, hogy azon tarthassák a kapcsolatot Péterrel, de ezt nem engedték meg a kórház dolgozói: azt mondták, nem akarják, hogy ők legyenek felelősek azért, ha a készülékkel történik valami. Más úton sem sikerült megoldani, hogy legalább telefonon beszélhessenek vele.
Péter december 2-án életveszélyes állapotba került. A családot csak arról tájékoztatták, hogy „nem hajlandó kinyitni a szemét”. Élettársa csak akkor tudta meg, hogy Péter állapota válságosra fordult, amikor az ügyeletes orvos két nappal később a férfi elhunytáról értesítette.
Másnap, amikor a család bement a kórházba, a kezelőorvos azt mondta,
a kórház és a dolgozók általános leterheltsége miatt nem értesítették a családot arról, hogy Péter állapota leromlott – és azért, mert „ilyen a rendszer”.
A betegdokumentáció alapján egyértelmű, hogy végig súlyos állapotban volt, de a hozzátartozók ennek ellenére sem találkozhattak vele, és elbúcsúzni sem tudtak tőle.
Noémi és Zsófia a TASZ segítségével pert indított a kórház ellen, amely nem tájékoztatta őket édesapjuk állapotáról, megtagadta tőlük a kapcsolattartás és az elbúcsúzás lehetőségét. A Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház az elsőfokú ítélet szerint megsértette Péter lányainak emberi méltósághoz való jogát, a családi és magánélethez fűződő személyiségi jogukat, valamint a kapcsolattartáshoz fűződő jogukat. A Fővárosi Törvényszék az intézményt arra kötelezte, hogy Noéminak és Zsófiának fizessen fejenként másfélmillió forint sérelemdíjat kamatokkal együtt, valamint perköltséget. A kórház azonban fellebbezett, így az ügy másodfokon folytatódik.
Az eset idején már lecsengőben volt a koronavírus-járvány, nem volt hatályban országos előírás a kórházi látogatások korlátozására. Mi azonban már a járvány csúcsán is felhívtuk a figyelmet arra, hogy a súlyos állapotú betegeknek joguk van ahhoz, hogy az általuk megjelölt személy mellettük tartózkodjon. A szeretteikkel való kapcsolattartás a betegek mentális terheit is enyhíti, a hozzátartozók személyiségi jogaiba pedig beletartozik, hogy a haldokló betegtől elbúcsúzhassanak.
A kórházak mérlegelhetik ugyan, hogy arányos mértékben korlátozzák a kapcsolattartáshoz való jogot, de a súlyos betegek látogatásának teljes tilalma jogellenes. A kapcsolattartást korlátozó intézkedéseket pedig ellensúlyozni kell azzal, hogy a beteg állapotáról folyamatosan tájékoztatják a hozzátartozókat. Nyilvánvaló, hogy Péter esetében erről szó sem volt,
az ő és családja jogait súlyosan megsértette a kórház azzal, hogy megtiltották a kapcsolattartást és örökre megfosztották őket az elbúcsúzás lehetőségétől.
Tudjuk, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer milyen problémákkal küzd, rendszeresen értesülünk arról is, hogy az egészségügyi dolgozók túlterheltek és nem kapnak elegendő megbecsülést. Ezek az állapotok eredményezik az olyan jogsértő helyzeteket, mint ami Péter családjával történt, és amelyekről rendszeresen beszámolunk a TASZ felületein.
A sérelemdíj nem adja vissza az utolsó pillanatokat, amelyektől Péter családját megfosztották. Fontos azonban, hogy bírósági ítélet is kimondja a jogsértést. Mi pedig azért is dolgozunk, hogy végre elinduljon a rendszerszintű változás, és ne kelljen a családoknak hasonló tragédiákat átélniük. A családot a perben Dr. Szegi Péter képviselte.