A közélet nem csak a győzteseké

Tizenhat év NER után nehéz elképzelni egy olyan Magyarországot, ahol alapvetés, hogy a közéleti vitákban nem csak pártok vehetnek részt, ahogy az is, hogy a hatalmat nem csak a választások napján kell ellenőrizni, és nem is csak a parlamentben. Sokmillió honfitársunkkal együtt mi ilyen országban szeretnénk élni.

A választásokhoz közeledve különösen nagy tétje lett annak, milyen szerepe lehet a civileknek egy esetleges politikai fordulat idején, és milyen alapon szólalhatnak meg a politikai vitákban. Kováts Eszter a 24.hu-n megjelent írásában (Kiket tolt le Magyar Péter a pályáról, és mit érdemes átgondolniuk?) ezt a kérdést is felveti. Erre reagálva azt foglaljuk össze, hogyan gondolkodunk a TASZ szerepéről, különösen egy esetleges kormányváltás helyzetében.

Kováts fontos kérdést vet fel. A civil szervezetek szerepéről valóban érdemes beszélni, különösen egy olyan politikai helyzetben, amikor sokan kormányváltásra készülnek, és különféle szereplők – pártok, értelmiségiek, civil szervezetek – próbálják újragondolni a helyüket a politikai térben. A cikk egyik pontján Kováts a civil szervezetek megszólalásait bírálja: szerinte ezekből gyakran „egy olyan politikakép rajzolódik ki, ami szerint valahogy úgy kellene működnie a politikának: az okos NGO megmondja, a politika pedig teljesíti”, miközben az sem világos, milyen társadalmi felhatalmazás áll a civilek megszólalásai mögött.

A civil szervezetek valóban gyakran lépnek fel követelésekkel, javaslatokkal vagy reformtervekkel, különösen most, amikor politikai fordulat lehetősége merül fel. A kérdés azonban szerintünk nem egyszerűen az, hogy megszólalhatnak-e, hanem az, hogy mi a szerepük a politikában. Erről a civil szférán belül sincs egyetértés. Nekünk a TASZ-ban más a szerepfelfogásunk, mint amit Kováts kritikája feltételez. Ez az írás a TASZ-ról szól. Nem beszélünk a Civilizáció koalíció nevében, még akkor sem, ha tagjai vagyunk a szövetségnek, és aláírtuk azt a nyilatkozatot is, amelyet Kováts kritikával illet. Nem a teljes civil szféra álláspontját akarjuk megfogalmazni, hanem azt írjuk le, hogyan gondolkodunk mi, a TASZ-nál a jogvédő civil szervezetek szerepéről, és mi következik ebből a politikához való viszonyunkra.

Kováts cikkének egyik állítása, hogy csak pártoknak vagy mozgalmaknak lehet kellő társadalmi felhatalmazása arra, hogy érdemben befolyásolják a kormányzást. Egy ponton egyenesen azt tanácsolja: „Tetszenénk mozgalmat vagy pártot csinálni.” Civil szervezeteket a polgárok az egyesülési jog alapján sokféle jogszerű célból hozhatnak létre. A pártok is ugyanígy jönnek létre, csak azoknak speciális céljuk van: a népakarat alakítása és kinyilvánítása. Ezeket a polgárok által létrehozott szervezeteket megilletik azok az alapvető szabadságok is, amelyek az őket alkotó embereket. Például ugyanúgy megilleti őket a szólásszabadság, mint a tagjaikat, ezért kritizálhatják a hatalmat és követelhetnek tőle lépéseket, ahogyan azt a tagjaik egyénileg is megtehetik. Mi több, a demokratikus társadalmakban olyan, ún. watchdog típusú szervezetek is létrejönnek, amelyeket kifejezetten azért hoznak létre a tagjaik, hogy ellenőrizzék a hatalmat. Jogos azonban a kérdés, hogy miért kellene a politikusoknak különös figyelmet fordítaniuk a civil szervezetek szavára a választók más csoportjainak követeléseihez képest?

Egyrészt: nem kell. A jogi keretek között a politikusok úgy és azt csinálnak, amit akarnak. De viselniük kell érte a politikai felelősséget és a választók ítéletét. Éppen ezért a TASZ feladata nem az, hogy technokrata tanácsokat adjon a kormánynak, vagy a kormányzás alternatívájaként lépjen fel. Nekünk nincs politikai felelősségünk a kormányzásért.

És ami ennél is fontosabb, hogy ne csak nekik beszéljünk, hanem ezeket a követeléseket a nyilvánosságban is hangosan és következetesen képviseljük, hogy minél többen megismerjék és támogassák őket. Nem a politikusoktól várjuk, hogy terjesszék a nézeteinket, ezt a munkát magunk végezzük el. A követeléseinket ráadásul nem egy íróasztal mellett elmélkedve találjuk ki. Azokban több mint harminc év jogsegélyezésének és jogi eljárásainak tapasztalatait összegezzük. Meggyőződésünk, hogy a témáinkban pontos és valós képünk van a megoldandó problémákról, és azt is megkockáztatjuk, hogy egyes állami szerveknél is jobban látjuk azok visszatérő mintázatait és gyakorlati következményeit.

Eközben tisztában vagyunk a saját korlátainkkal és igyekszünk meghaladni őket. Bár a TASZ-t szokás budapesti, körúton belüli szervezetnek tartani, 2018 óta kifejezetten azon dolgozunk, hogy az évente több ezer embernek nyújtott jogvédelem elérhető legyen az egész országban, és megnyitottuk pécsi, debreceni és miskolci irodáinkat. Az a hitvallásunk, hogy a munkánk akkor értékes, ha valóban a magyar emberek nehézségeire, igényeire reagál. Ezért dolgozunk együtt közösségekkel, legyenek azok zöld aktivisták, diáktüntetők, roma emberek, gyermeket váró nők vagy sajátos nevelési igényű gyereket nevelő szülők. Amit mi követelünk, azt azok követelik, akikkel együtt dolgozunk, és sokan mások is. Tavaly 7295 ember ezt még az állami adóhatóság felé is egyértelművé tette, amikor személyi jövedelemadója egy százalékát – összesen 93 millió forintot – a TASZ-nak ajánlotta, nem beszélve azokról, akik egyszeri vagy rendszeres adományokkal támogatják a munkánkat.

A politikus a választáson keres magának legitimációt, de nem csak ez az egy útja van annak, hogy valaki részt vegyen a közéletben.

Azt hallgatjuk több mint egy évtizede, hogy senki sem választotta a civileket, az újságírókat, a tudósokat, így ők maradjanak is csendben, és bízzák a közéleti vitákat a politikusokra – lehetőleg azokra, akik többséget szereztek a választáson. A demokrácia azonban nem ezt jelenti: a közéleti vita nem a politikusok kizárólagos terepe, hanem mindannyiunk közös ügye. Az pedig, hogy a civileket újra és újra rendre utasítják, és a megszólalásaik legitimitását vitatják, önmagában is mutatja, hogy a közéleti szerepüket a hatalom sem tekinti közömbösnek. Nem véletlen az sem, hogy a NER alatt sokan a civilektől várták a politikai problémák megoldását, mert sokszor nem mutatkozott erre fogékony és képes ellenzék, erről legutóbb Plankó Gergő írt a 444-en. Ezért nemcsak a kormányzati emberek javasolták, hanem barátaink, támogatóink is unszoltak bennünket számtalanszor az elmúlt években, hogy alapítsunk pártot, mert az majd megoldja az ország bajait. Bár a TASZ korábbi, prominens munkatársai közül többen később pártok alapításában is szerepet vállaltak, a szervezet megmaradt civilnek, és ezen nem is fogunk változtatni. Nekünk más a feladatunk, és Magyarországnak az használ a legtöbbet, ha ezt jól végezzük.

Egy politikai párt azért formálhatja a saját világnézete szerint a közéletet és az államot, mert többségi felhatalmazást szerezhet hozzá. Egy jogvédő civil szervezet esetében viszont a többség logikája nem ugyanígy működik: ezek a szervezetek gyakran éppen azok oldalán lépnek fel, akiknek nincs politikai képviseletük, vagy kisebbségben, elnyomott helyzetben élnek. Hitelességüket részben az adja, hogy valóban az érintettek részvételével dolgoznak: az érintettek jelenléte nem utólagos igazolása, hanem a munkájuk alapja, amely befolyásolja, milyen ügyekkel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak, és milyen megoldásokat képviselnek. Részben pedig az, hogy az alapvető jogok nem többségi jóváhagyástól függenek: mindenkit megilletnek, azokat is, akik mögött épp nincs politikai többség.

Kováts azt állítja, hogy a civil szervezeteknek önkritikusnak kell lenni a választás után és újra kell gondolniuk a legitimációjukat. A TASZ nem a választások után kezd önvizsgálatot: folyamatosan ellenőrizzük saját magunkat, újra és újra feltesszük magunknak a kérdést, hogy a munkánk szolgálja-e a magyar emberek jogainak és érdekeinek érvényesülését, és úgy alakítjuk a tevékenységünket, hogy az a polgárok valós igényeire válaszoljon.

A fentiekből az is következik, hogy aki watchdog szerepet vállal, annak a hatalomhoz való viszonya nem attól függ, ki van kormányon. A watchdogok feladata nem az, hogy egy hatalommal szemben kritikusak legyenek, majd amikor annak politikai ellenfelei kerülnek kormányra, tanácsadóként vagy szövetségesként felsorakozzanak melléjük. A watchdog viszonya a hatalomhoz nem szövetségi viszony, és nem is oldalválasztás kérdése. A feladatunk az, hogy bármely kormányt ugyanazzal a mércével ellenőrizzük: betartja-e a jogot, tiszteletben tartja-e az alapjogokat, elszámoltathatóan működik-e, és tekintettel van-e az érintettek szempontjaira.

Ez különösen fontos egy olyan politikai fordulat idején, amely nem egy szokásos kormányváltás, hanem egy rendkívül hosszú, a hatalmat szinte teljesen maga alá gyűrő rendszer után következhet be. Ilyenkor könnyen megjelenik a kísértés, hogy a korábban kívül álló, kritikus szereplők végre beljebb kerüljenek, és ne ellenőrizzék, hanem segítsék a hatalmat. Mi nem így gondolkodunk.

Ugyanakkor a watchdognak is lehet legitim elvárása a következő hatalommal szemben: nem az, hogy partnerként vagy szövetségesként kezelje, hanem az, hogy hagyja létezni és dolgozni. Ez merőben más ahhoz képest, ahogy a jelenlegi hatalom fordult a civilekhez. Az a követelés, hogy az új kormányzat ne törekedjen a civil szervezetek országból való eltakarítására, ellehetetlenítésére, megbélyegzésére, a közéletből való kiszorítására, függetlenségük megszüntetésére, nem jelent közelséget a hatalomhoz, hanem annak a minimuma, hogy egy demokráciában a kritikus kontroll egyáltalán működhessen.

A watchdog-szervezetek nem politikai oldalakhoz, hanem értékekhez kötődnek. Ezért fordul elő egy normális országban az, hogy akik kormányon zavarónak tartják őket, ellenzékből már nélkülözhetetlennek látják. A civil kontroll hasznát sokan csak akkor látják meg, amikor már nem birtokolják a hatalmat. Pedig a civil kontroll végig ott volt, csak a hatalmi pozícióból kényelmetlen volt szembenézni vele.

Nem dolgunk arról spekulálni, hogy milyen választási eredmények és hatalmi változások várhatóak a következő hónapokban Magyarországon. A dolgunk az, hogy felkészülten, az elveinkhez és ügyfeleinkhez hűen folytassuk a munkánkat. A hatalom változhat, a TASZ nem.

Dojcsák Dalma, Szabó Máté

Segíts, hogy folytathassuk a munkánkat! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!