Fegyelmivel próbálnak szabadulni az iskolák azoktól a gyerekektől, akiknek a nehézségeit nekik kellene kezelniük
- A leterheltség, a szakemberek és a felkészültség hiánya oda vezet, hogy az iskolák nem képesek kezelni a rájuk bízott SNI-s gyerekek nehézségeit.
- Az érintett gyerekek segítség híján nem tudják kezelni az indulataikat, ami agresszív viselkedésben, dühkitörésekben nyilvánul meg.
- „Megoldásként” az iskolák jogsértő fegyelmi eljárásokkal igyekeznek megválni a „problémás” gyerekektől.
- A TASZ ügyfelének súlyos autizmus spektrumzavarban érintett gyermekével is ezt tették, pedig nem követett el szándékos szabályszegést.
A TASZ jogsegélyszolgálata évente több mint 5000 embernek nyújt ingyenes jogi segítséget. Támogasd adód 1%-ával a Társaság a Szabadságjogokért munkáját, és adj velünk segítséget a legkiszolgáltatottabbaknak! Adószámunk: 18067109-1-41
Minden gyermeket megillet a szükségleteinek megfelelő oktatás és fejlesztés, de a távozó kormány olyan oktatási rendszert hagy hátra, ami ezt nem képes teljesíteni. Különösen nehéz helyzetbe hozták a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekeket és szüleiket: egyre több megkeresés érkezik jogsegélyszolgálatunkhoz, ami arról tanúskodik, hogy egyes iskolák jogsértő fegyelmi eljárásokkal próbálnak megszabadulni azoktól a gyerekektől, akiknek a nehézségeit saját inkompetenciájukból, leterheltségükből fakadóan nem képesek kezelni, pedig a feladatuk lenne.
Az elhanyagoló óvodai, iskolai környezet a gyerekek pszichés és fizikai biztonságát is fenyegeti. Az SNI-s gyerekek agresszív viselkedése, dühkitörései abból fakadnak, hogy segítség híján nem tudják kezelni indulataikat. Ezekre a vészjelzésekre a környezetük további fegyelmezéssel, elutasítással, büntetéssel reagál. A szakszerű fejlesztések, a megfelelő támogatás, a pedagógusok általános leterheltsége, módszertani felkészültségük hiánya azt eredményezi, hogy
Ügyfelünk 12 éves, súlyos autizmus spektrumzavarban érintett kisfiát is mondvacsinált indokkal vonták fegyelmi eljárás alá, miután szakszerű fejlesztését nem volt képes biztosítani iskolája, ahol az egyetlen gyógypedagógiai asszisztens is felmondott, aki első osztály óta a gyerekekkel volt. A kisfiú édesanyja elmondta: a gondok azután sokasodtak, hogy új vezetés került az intézmény élére. Több gyereket, köztük ügyfelünk gyermekét is nagyon megviselte, amikor egyik napról a másikra, felkészítés nélkül megszüntették azt a rendszert, amiben a szülők bemehettek gyerekeikkel a lezárt folyosóra, ahol segítettek az átöltözésben, mosdóhasználatban, kézmosásban, majd az osztályteremhez kísérték őket. A változtatást követően már a rácsnál történt a gyerekek átadása, az iskola pedig „fekete lyuk” lett a szülők számára, ahol nem tudják, mi történik a gyerekükkel.
A kisfiú korábban vidáman járt iskolába, de a változásokat követően egyre több magatartási problémával küzdött, miközben otthon, és a magánúton történő fejlesztéseken továbbra is kiegyensúlyozottan viselkedett. A magatartási problémákra az iskola vezetése fegyelmi eljárással válaszolt, aminek már a megindítása is teljesen jogszerűtlen: a köznevelési törvény szerint akkor kerülhet erre sor, ha a tanuló a kötelességeit szándékosan megszegi. Márpedig az autizmus velejárója a frusztrációtűrés alacsonyabb szintje, a túlterhelés esetén jelentkező intenzív, kontrollvesztett reakciók, és
Az iskola ráadásul semmilyen konkrét cselekményt nem rótt a kisfiú terhére, az eljárást „rendszeres és rendkívül durva bántalmazással”, valamint a szülői együttműködés hiányával indokolták. Pedig a kisfiú édesanyja mindent megpróbált annak érdekében, hogy rendeződjön a viszony az intézménnyel: a helyi gyermekjóléti központot is megkereste, ahol esetkonferenciát szerveztek. Az iskolát is meghívták, de nem vett részt az esetkonferencián, ahol a gyermek pszichiátere megállapította, hogy a kisfiú magatartása nem rosszindulatú, hanem a túlterheltségből fakadó reakció, a pozitív visszajelzésre és az egyértelmű keretekre jól reagál.
Az iskolát a jogi érvek sem hatották meg, a kisfiút kizárták az intézményből, majd utólag kezdték jegyzőkönyvekkel bombázni édesanyját, hogy úgy tűnjön, mintha megfelelnének a törvényi előírásoknak. Ám a jegyzőkönyvekben sem szándékos szabályszegésekről volt szó, sokkal inkább érzelemszabályozási nehézségekről: egy alkalommal a kisfiú sírás közben az őt vigasztalni próbáló osztálytársa felé dobta a hátizsákját, egy másik alkalommal pedig kiborította az ebédjét a földre.
A gyermekét egyedül nevelő édesanya elmondta: lehetetlen helyzetben vannak, a kisfiút más iskolába sem lehet vinni az elmaradt fejlesztések miatt. Az intézmény nem ad ki iratokat, a kisfiú egyéni fejlesztési tervét is visszatartják, azt állítva, hogy az az osztályfőnökének a szellemi terméke. A kisfiú számára az is megterhelő, hogy új iskolába menjen – amikor ezt meghallotta, kétségbeesetten kezdte sorolni, hogy hogy hívják az osztálytársait és az osztályfőnökét.
Súlyos szakmai vétség, ha retorziókat, büntetéseket alkalmaznak ilyen helyzetekben: a biztonságos óvodai, iskolai környezet megteremtéséhez megfelelő pedagógiai, fejlesztő, gyógypedagógiai módszerek alkalmazására, szakemberek (például pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztensek) jelenlétére lenne szükség. Ezek elmaradása vezet oda, hogy a gyerek viselkedése kezelhetetlenné válik, ami a többi gyerek intézményi biztonságára is kihat. Erről szakmai minimumkövetelményeink között is írtunk, amit azért állítottunk össze több szervezettel összefogva, hogy megoldást keressünk az ilyen jogsértő helyzetekre.
Miközben a nemsokára felálló új oktatási kormányzattól azt várjuk, hogy az elődei által hátrahagyott problémák tömegét kezelje, jogi segítséget nyújtunk azoknak a szülőknek, akik az összeomló oktatási rendszer miatt kerültek lehetetlen helyzetbe.