Reformot és elégtételt – a titkosszolgálat nem lehet többé politikai rendőrség!
- A nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért dolgozó L. Ritók Nóra egy interjúban elárulta, hogy egy éven keresztül nyomasztották az Alkotmányvédelmi Hivatal emberei.
- Újságírók, civilek, ellenzékiek ellen zajlott műveletek sora tanúskodik arról, hogy a bukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat.
- Az új kormánynak intézményi szintű reformot kell végrehajtania, az érintetteknek pedig erkölcsi elégtételt kell adni.
- Hatékony jogorvoslatra és ellenőrzésre van szükség ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak újra politikai fegyverré.
A gyerekszegénység és mélyszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra szombaton a Partizánban beszélt arról, hogy egy éven keresztül rendszeresen felkeresték az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, és arra utaló jeleket tapasztalt, hogy a telefonhívásait is lehallgatják. Érthetetlen, hogy egy titkosszolgálat miért fordítja erre az erőforrásait: Nóra és munkatársai nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért végeznek pótolhatatlan munkát, tevékenységük átlátható, arról a nyilvánosságban is tájékozódhatnak a hivatal emberei.
Nehéz másra gondolni, mint hogy a hazai civil szféra emblematikus, és a kormányzat munkásságáról kritikusan megnyilvánuló alakját próbálták nyomás alá helyezni abban az időben, amikor a Norvég Civil Alap támogatásából részesülő civilek ellen folytatott a hatalom aljas politikai hadjáratot. A megkeresések komoly lelki terhet jelentettek Nóra számára, és bár büntetőjogi következményekkel is fenyegették, ha beszél erről, most a nyilvánosság elé állt, hogy kimondja: így nem lehet bánni civilekkel.
L. Ritók Nóra esete abba a folyamatba illeszkedik, amelynek során a megbukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat. Ennek a folyamatnak volt része újságírók, civilek és az ellenzék nemzetbiztonsági fenyegetésként való megbélyegzése, a megfigyelésüket leleplező Pegasus-botrány, Dezső András beszervezésének kísérlete és a Tisza Párt elleni akció is.
A feltárás elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintettek erkölcsi elégtételt kapjanak. A nyilvános szembenézés visszatartó erővel bír az újabb jogsértésekkel szemben, és szükséges ahhoz, hogy elkezdődhessen a magyar államba és a nemzetbiztonsági szolgálatokba vetett bizalom helyreállítása. A szolgálatok csak akkor tudják hatékonyan ellátni a feladataikat, ha a társadalom bízik bennük.
A politikai fordulat 1990 óta nem látott lehetőséget teremt arra, hogy a titkosszolgálatok felett érdemi alapjogi ellenőrzés jöjjön létre – amire eddig még soha nem került sor. A változások valódi kérdése, hogy hogyan lehet a rendszert úgy átalakítani, hogy ne történhessenek többé rendszerszintű visszaélések.
Az erre vonatkozó javaslataink nem légből kapottak: kiemelten foglalkozunk az állami megfigyelésekkel, és eljárásokban képviseljük a jogsértések áldozatait. Tapasztalataink nyomán fogalmaztuk meg azokat a lépéseket, amelyekre minimálisan szükség van ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak politikai fegyverré.
- A mindenkori kormány által befolyásolt miniszteri engedélyezés helyett jogilag ellenőrizhető érdekmérlegelésen alapuló bírói engedélyezést kell bevezetni a megfigyeléseknél. Ennek során azt is vizsgálni kell, hogy az engedélyezés valós nemzetbiztonsági indokból történik-e.
- Hatékony jogorvoslati rendszerre van szükség. Pereinkből tudjuk, hogy jelenleg senki nem férhet hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyeket jogellenesen gyűjtöttek róla, és jóvátételt sem kaphat. Ez azért lehetséges, mert a legtöbbször nem is lehet igazolni, hogy a titkosszolgálatok egyáltalán kezelik valakinek az adatait, és nincsenek olyan eljárások, amelyekben meg lehetne ismerni a jogellenesen gyűjtött adatokat. Ezért be kell vezetni az utólagos értesítést a megfigyelésről – amikor ez már nem sért nemzetbiztonsági érdeket –, illetve biztosítani kell olyan eljárásokat, amelynek során a bíróságok akkor is ki tudják vizsgálni a lehetséges titkosszolgálati visszaéléseket, ha az érintett kezében nincsenek szilárd bizonyítékok.
- A hatékony jogorvoslatnak az is akadálya, hogy ma a minősített (vagyis államtitoknak minősülő) adatok titkosítását gyakorlatilag lehetetlen feloldatni, még a legnyilvánvalóbb jogsértések esetén is. Ezért meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a bíróságok vizsgálhassák, valósak-e a titkosítás indokai, és nem fűződik-e nagyobb érdek a feloldáshoz.
- Meg kell teremteni a kormány és a szolgálatok tevékenysége feletti valós parlamenti kontrollt. Jelenleg a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját megbéníthatják a többségben lévő kormánypárti képviselők, ezért meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az érdemi munka független legyen a számbeli viszonyoktól.
- Titkosszolgálati tevékenységet csak törvényben kijelölt szervek végezhessenek, törvényben lefektetett szabályokkal és tiszta felelősségi viszonyokkal. Nem jöhetnek létre olyan „árnyék-titkosszolgálatok”, és főleg nem működhetnek olyan informális csoportok a nemzetbiztonsági szolgálatokon belül, amilyenek a gyanú szerint a Gundalf-ügyben is tevékenykedtek.
Mindez hatalmas lépést jelentene a titkosszolgálatok, illetve a nekik utasításokat adó mindenkori politikai vezetés elszámoltathatósága felé. Minél többen állnak a nyilvánosság elé történetükkel, annál nagyobb lesz a nyomás a kormányon a változtatásra. Bár egyedi visszaélések a legerősebb garanciák mellett is előfordulhatnak, de ha sikerül kellően erős jogállami intézményrendszert kiépíteni, ezek nem válhatnak rendszerszintűvé. Az erre megnyílt történelmi lehetőséget elszalasztani történelmi bűn lenne.
Remport Ádám