Elég a kétharmad? A köztársasági elnök leváltásának feltételei

Május 31-én letelt a miniszterelnök által a köztársasági elnöknek adott ultimátum határideje. Az új kormányfő lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt és egyértelművé tette, hogy ha a lemondás elmarad, Sulyok Tamás akkor sem maradhat hivatalban. Mivel a köztársasági elnök nem tett eleget a követelésnek, nem mondott le önként, a kétharmados többség alkotmánymódosítással kívánja elmozdítani. Hogy ezt milyen eszközzel teszi, másodlagos kérdés. A igazán fontos kérdés az, hogy tartalmilag milyen érvek szólhatnak az elmozdítás mellett, valamint, hogy milyen eljárásban kerül sor a leváltásra. Ez a szöveg az elmozdítás lehetséges tartalmi indokait nem vizsgálja, ehelyett arra összpontosít, hogy csak olyan eljárás fogadható el, amely teret enged az érdemi vitának, amelyben részt vehetnek a különböző társadalmi szereplők: civil szervezetek, választópolgárok. A részvételiség elengedhetetlen általános értelemben is, de különösen akkor, ha egy közjogi szereplő, mint például a köztársasági elnök, elmozdításáról van szó.

Nézzük meg a legfontosabb alkotmányos elvárásokat, amiket az eljárással szemben támaszthatunk.

1. Miért sürgős?

A kétharmados többségnek bizonyítania kell, hogy a köztársasági elnök elmozdítása nem várhat. Alapvetően a legtisztább megoldás egy új alkotmány elfogadása lenne. Ez olyan változásokat is magába foglalhat, amelyek miatt bizonyos állami tisztségviselők megbízatásának véget kell érnie. Másrészt egy alkotmányozás folyamán van tér igazán megfelelő társadalmi vitát lefolytatni, bevonva a választópolgárokat, civil szervezeteket is.

Egy alkotmányozás viszont időigényes, és lehetnek olyan esetek, ahol az új kétharmados többségnek valóban gyorsan kell reagálnia: például azért, hogy valóban hazahozhatóak legyenek az EU-s pénzek. Részletesen be kell mutatni viszont, hogy pontosan mit és hogyan akadályozhatna meg a köztársasági elnök, mi indokolja az alkotmánymódosítással történő gyors elmozdítást. Ezt is a kétharmados többségnek kell bizonyítania és bemutatnia a polgároknak.

2.Milyen érvek állnak mögötte?

Ez átvezet minket az indokolás kérdéséhez. Ha egy állam demokratikusan működik, akkor nem merülhet fel, hogy egy kormányváltás esetében elmozdítsanak olyan kiemelt közjogi szereplőket, mint a köztársasági elnök. A NER-ből a jogállami működésbe való átmenet ilyen szempontból viszont speciális, és egy ilyen rendszerváltó kontextusban felmerülhetnek olyan eszközök is, amelyek egyébként nem lennének megengedhetőek. De önmagában ezt is a kétharmadnak kell bizonyítania. A cél a jogállam építése, és azt kell alátámasztani, hogy a lépés nem önkényes politikai bosszú, hanem a jogállam visszaépítését szolgálja.

Ahhoz, hogy érdemben tudjuk (akár mi, jogászok, akár a szélesebb közvélemény) vizsgálni, hogy mi is az elmozdítás oka, megfelelő indokolás kell tehát. A miniszterelnök több érvet is felhozott nyilatkozataiban, parlamenti felszólalásaiban. Fontos azonban, hogy amennyiben benyújtják az alaptörvény-módosítást, úgy ott ezek az érvek világosan, részletesen, konkrét tényekkel alátámasztottan jelenjenek meg. Ha például az eltávolítást a köztársasági elnök eddigi tetteire vagy tétlenségével indokolják, akkor tételesen fel kell sorolni. Ha az alkalmatanságára, akkor meg kell indokolni, hogy mi teszi alkalmatlanná.

3. Vita a leváltásról

Az indokolás mellett fontos, hogy érdemi vita induljon el a kérdésben. Önmagában nem elég megszondázni a társadalmat, hogy ki szeretné leváltani a köztársasági elnököt. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy kialakul egy vita, amely bemutatja a résztvevőknek a kérdés legfontosabb dilemmáit, érveket és ellenérveket szolgáltat, amelyek alapján lehetőség van arra, hogy a vita szereplőinek álláspontja adott esetben megváltozzon. A közvéleménykutatás tehát fontos részeleme lehet egy ilyen folyamatnak, de csak akkor, ha érdemi vita előzi meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy a választási kampány, habár szükséges volt a felhatalmazás tekintetében, nem pótolja az érdemi vitát. A kampány során a Fidesz értelemszerűen nem “szálhatott ringbe” a kérdésben, hiszen azzal már előzetesen elismerte volna a vereségét.

A parlamenti vita fontos részeleme az össztársadalmi vitának, azonban kiegészíthető lenne egyéb elemekkel. Ha minél szélesebb körben akarjuk a vitát lefolytatni, akkor több eszközt kell kombinálni. Míg egy esetleges vita a miniszterelnök és a köztársasági elnök részvételével széles rétegeket érhet el, addig szakmai fórumokon, vagy vitacikkeken keresztül elmélyültebb, a szakértőket, civil szervezeteket is megmozgató vita alakulhat ki.

4. Egyeztetés az új köztársasági elnökről

Végül fontos hangsúlyozni, hogy egy sikeres elmozdítás esetében fontos az új köztársasági elnök tekintetében is megfelelő társadalmi vitát lefolytatni. Ez értelemszerűen megvalósul közvetlen választás esetén, hiszen ekkor a választást egy kampányidőszak előzi meg. A nyilatkozatokból azonban az derül ki, hogy egyelőre erre nem kerül sor, feltételezhető tehát, hogy az új köztársasági elnököt az Országgyűlés fogja megválasztani. Az elmúlt tizenhat évben a köztársasági elnökök személye meglepetésszerűen derült ki, a társadalomnak nem sok esélye volt érdemi véleményt nyilvánítani a kérdésben.

Pedig egy ilyen folyamatban az érdemi részvételt sokféle eszközzel elő lehet mozdítani. Egyrészt a jelölésben részt vehetnének civil szervezetek, egyetemek, vagy egyéb korporatív elemek. Bevonhatók például az önkormányzatok: akár opció lehetne az is, hogy a választópolgárok valamely százalékát képviselő önkormányzatok is jelölhetnek. Vagy bevonhatók akár maguk az állampolgárok is: akár sorsolással kiválasztott állampolgári gyűlés keretében, ahol kérdéseket tehetnek fel a jelölteknek.

Számos opció áll rendelkezésre, ami biztos viszont, hogy érdemibb meghallgatás és indokolás kell: akárki is jelöl majd, fontos, hogy kérdéseket tudjunk feltenni a leendő köztársasági elnöknek. Ez történhet akár nyilvános elnökjelölti fórum keretében, ahol állampolgárok és egyéb társadalmi szereplők tehetik fel kérdéseiket.