A fene se gondolta volna, hogy a „gyilkos fürdősó” mítosza pont a mefedron betiltása után fog újra megjelenni hazánkban, azt pedig pláne nem, hogy a tévhit visszatérését az USA Drogellenes Ügynökségének (DEA) bejelentésére próbálják kenni.
Nem tudni, hogy az MTI egyszerűen félreértette, vagy dramatizálni akarta a DEA amúgy világos közlését, mindenesetre sikerült elérnie, hogy a hazai online sajtóban az NOL-tól kezdve, az [origo]-n és a Hírszerzőn át a HVG-ig mindenki kábítószerként használt fürdősók bűvöletében fogant cikkeket közöljön.
Az évről-évre tucatszámra megjelenő, úgynevezett dizájnerdrogokat – az élelmiszerügyi hatóságok ellenőrzését kikerülve – emberi fogyasztásra alkalmatlan szerekként, többek között fürdősóként, növényi tápszerként vagy porszívó illatosítóként hozzák forgalomba, mely trükköket a használók hamar megtanulnak. A mefedron-hisztéria során a magyar média is beszámolt ezekről a fortélyokról, ám most az MTI hatására ideiglenes amnéziába esett.
Ha megnézzük az MTI által átvett értesülés feltételezett eredetijét, egyértelműen kiderül, hogy nem a kozmetikai cégek fürdősóiról, hanem a manapság népszerű dizájnerdrogokról van szó. Az Associated Press nyomán a The Columbus Dispatch a következő jelzőkön keresztül mutatja be a szert: „so-called bath salts” (úgynevezett fürdősó), „chemicals are sold as “bath salts” vagy drugs being sold as „bath salts” (fürdősóként értékesített vegyszerek vagy drogok). Ezzel összevetve például a HVG értesüléseit, a magyar olvasó egészen más képet kap:
„Egyre nagyobb veszélyt jelent a fürdősók kábítószerként való használata számos amerikai szövetségi államban (…) A segélyhívó központok mind több telefonhívást kapnak a fürdősókban lévő stimuláns anyagok, a mefedron és a metiléndioxipirovaleron (MDPV) beszippantása, elszívása vagy beinjekciózása okozta rosszullétek miatt.”
Mindebből úgy tűnhet, hogy a fürdősók mindig is tartalmaztak mefedront és/vagy MDPV-t, de az emberek csak mostanában jöttek rá, hogy ezeket drogként is használhatják. A következő megjegyzés pedig tovább süllyeszti az olvasót a tévhitek mocsarában: „A mefedront például illatfokozóként vagy növényi tápként használják, mert elősegíti a virágok növekedését”.
Ezen a ponton ismét arra gyanakodhatnánk, hogy sokan azért vásárolják a fürdősókat, hogy kedvenc növényeiket gyorsabb növekedésre sarkallják, holott úgy hittük, hogy e tévhitekkel már hónapokkal ezelőtt sikerült leszámolnia a médiának. Az MTI - OS a mefedron betiltása kapcsán szeptemberben még konkrétan a következőket írta:
"A mefedronnak esetleges alapkutatási felhasználáson kívül más gyakorlati alkalmazása nincs, és a vegyület gyógyszerjelöltként fel sem merült. A mefedron-hirdetésekben jelölt "növényi tápsó", "fürdősó" vagy "porszívó-illatosító" felhasználás nem igaz, minden alapot nélkülöz, és a kémia szerkezetből adódóan ez nem is várható. A "nem emberi fogyasztásra" és "vegyszer kutatási célra" való hivatkozás megtévesztés és csupán azt a célt szolgálják, hogy engedély nélküli hozhassák forgalomba."
A régi jó mítoszok talaján állva vajon ki ne értené végletesen félre a hírportálok soron következő értesülését, miszerint „Mississippi szövetségi állam törvényhozói elé a múlt héten került az a törvényjavaslat, amely betiltatná a fürdősók forgalmazását, és hasonló jogszabályon gondolkodnak Kentucky államban is”?
MTI: „Tény és való” – a kozmetikum forgalmazók ajánlásával.
Kardos Tamás