20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz.
Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.
A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.
Az eredmények birtokában júniusban megbeszélést tartottunk a kutatásban résztvevőkkel, majd levélben fordultunk kéréseinkkel Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz.
Panaszjog
Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.
Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint (doc) sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.
A panaszjog érvényesülésének vizsgálatakor merült fel az is, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő a kártérítési és kompenzációs rendszer: a szolgáltatók kötelesek felelősségbiztosítást kötni, a feltételeket azonban a biztosítótársaságok diktálják. Ennek példája, hogy az otthon szülésben résztvevő szakemberek tevékenységéről ugyan már született szabályozás, de a jogszabály alapján a gyakorlatban nem lehetséges ennek megfelelően intézeten kívüli szülést választani. Nem megoldott ugyanis a felelősségbiztosítás kérdése: a biztosítók – ha egyáltalán vállalják – túlságosan magas összegű felelősségbiztosítást határoznak meg a szakemberek számára. (Az otthon szülés szabályozása körüli visszásságokról Köbli Anikó cikkében olvashat.)
Egészségügyi dokumentáció
Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.
A TASZ ezért kéri, hogy készüljön iránymutatás, hogy az egészségügyi intézmények milyen díjakat számolhatnak fel a dokumentáció másolásáért, amely megfelelően rendezi azt is, hogy milyen adathordozóról van szó (leletekről egyes esetekben célszerűbb például CD-n vagy pendrive-on másolatot adni).
Információhoz való jog
A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.
„Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben” – rendelkezik a Karta.
A TASZ ezért azt javasolja, hogy betegtájékoztatók legyenek egységesek, közérthető tartalmúak, illetve hogy minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, melynek leghatékonyabb módja az internetes elérhetőség biztosítása. A TASZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a betegtájékoztatók az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint közérdekű adatok.
Eltérő jogértelmezések
A kutatás végzésekor a TASZ azzal szembesült, hogy egyes egészségügyi intézményekben a házirend és a belső szabályzatok ellentmondanak a vonatkozó jogi szabályozásoknak. A TASZ szerint a Semmelweis-tervben felvázolt Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ feladata lehetne a szabályzatok felülvizsgálata és a jogszabályokkal való összhang megteremtése az egészségügyi szolgáltatóknál.
Akadálymentesítés
Ugyan Magyarország 2007-ben elfogadta a Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, ami kitér az akadálymentesítésre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a felmérésben azonban komoly elmaradásokra derült fény. Még mindig gyakran okoz problémát például a mozgásukban korlátozottak számára az egészségügyi intézmények megközelítése, illetve az azokon belüli mozgás.
A TASZ kéri tehát, hogy a fejlesztéseknél vegyék figyelembe ezeket a kritériumokat, illetve hogy dolgozzanak ki szabályokat a jelnyelvi és idegen nyelvi tolmácsok bérezésére, és arra is, hogy ezek a költségek kit terheljenek.
Betegelégedettség
Felmerült a betegelégedettségi vizsgálatok témája is, kiderült, hogy ezeket szinte kizárólag a kórházak végzik. A TASZ javasolja, hogy ebbe a munkába az intézmények vonjanak be külső, akár civil szervezeteket is.
A felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon gyakran túlságosan hosszú a várakozási idő, amit az EU mindössze négy országában oldottak meg azzal, hogy maximumokat határoztak meg. Magyarországon problémát jelent az is, hogy nem mindig vagy csak nehézkesen lehet a várakozási idő hosszáról informálódni. A Karta ugyanakkor előírja: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz”. Ez az általános elv jelenleg irreálisnak tűnik valamennyi európai országban, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy a várakozási idő hosszáról és arról, hogy ezt milyen tényezők csökkenthetik, a betegek tudjanak tájékozódni.
A kutatásból az is kiderült, hogy hiányos a betegeknek nyújtott információ, nem rögzítik megfelelően a nem kívánatos eseményeket (például fertőzéseket), azaz ezek kivizsgálása akadályba ütközik. A biztonsághoz való jogot sérti, hogy nem lehet anonim módon kivizsgáltatni a visszaéléseket. A szintén ehhez a joghoz tartozó fertőzések megelőzése és az intézményekben a menekülési útvonalak biztosítása azonban kielégítő eredményt mutatott. Magyarország ugyancsak jó eredményt ért el a titoktartás megvalósulása terén, szintén megfelelően alkalmaznak fájdalomcsillapító, valamint egyénre szabott kezeléseket.
Az összesen 20 országban végzett kutatásban Magyarország a 19. helyezést szerezte meg, a helyzet mégse ennyire rossz. Az összeállított kérdéssor nem minden szempontból volt alkalmas arra, hogy leképezze a hazai rendszerre jellemző viszonyokat, hiszen számos ország eltérő rendszerének vizsgálatára készült. Fontos megjegyezni azt is, hogy a felmérés a Kartában megfogalmazottakra koncentrált, míg a magyar törvényi szabályozás ettől eltér. Megállapításai ugyanakkor olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyeket a kormányzatnak célszerű szem előtt tartania a Semmelweis-terv megvalósításakor. Érdemes például bevonni a helyi közösségeket, akik gyakran a szolgáltatók feladatait veszik át, amivel javulhat a rendszer hatékonysága. Az pedig továbbra is kiemelt cél, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok jogtudatossága javuljon.
Zsolt Melinda, TASZ