Az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, két évvel később pedig úgy döntöttek, ez a nap lesz az emberi jogok világnapja. A bevezetést és a 30 cikket átfutva semmi meglepővel nem találkozunk, 63 évvel a megalkotás után szeretnénk mindezt természetesnek kezelni. Pedig még Ruandáig vagy Azerbajdzsánig se kell elmennünk azért, hogy szembesüljünk, hány területen is sérülnek emberi jogaink: elég szétnéznünk Magyarországon, a középkor felé tartunk.
Nyolc lépés a középkor felé:
- Január elsején lép hatályba az új alkotmány Alaptörvény néven, ami tartalmában jelentős visszalépést jelent az 1989-ben elfogadott alkotmányhoz képest – és a sarkalatos törvények gyártása még rohamtempóban zajlik. Az alkotmányozás folyamata megkérdőjelezi a dokumentum legitimációját, konzervatív-keresztény értékrendjével kirekeszti mindazokat, akik másképp gondolkoznak, másodosztályú polgárokként kezeli a nem heteroszexuális embereket. Az emberi jogok védelmi szintje és kikényszeríthetősége lényegesen csökken például az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésével, az ombudsmani rendszer átalakul, megszűnik a kisebbségi biztos, a jövő nemzedéke biztos és az adatvédelmi biztos önálló intézménye is.
- Az Országgyűlés eseti bizottsága vizsgálódik, az ötvenes évek koncepciós pereit idéző eszközökkel próbálja eldönteni, mi történt tavasszal Gyöngyöspatán, miközben azóta is tovább folytatódik a félelemkeltés és az emberek megalázása. Számos településen rendőri büntetésekkel lehetetlenítik el az életet, végeláthatatlan számú és aránytalanul magas összegű szabálysértési bírságokat rónak ki olyan esetekben, amelyekért a nem romákat jellemzően nem büntetik. Közben a rendőrség rendre elkeni a gyűlölet-bűncselekményeket, és már a rendőrségi kommunikációban is megjelenik a burkolt rasszizmus.
- A kormány egy olyan csúcsszerv felállítását célzó rendvédelmi salátatörvény-javaslatot nyújtott be, ami felhatalmazást adna arra, hogy az államigazgatás összes nyilvántartásában szabadon kutakodjon, és az így szerzett információt korlátozás nélkül tárolja. A Nemzetbiztonsági Információs és Bűnügyi Elemző Központ személyes adatokkal táplálkozó szörnyetegként újabb szeget üt a magánszféra koporsójába.
- A nyáron egy olyan médiatörvény lépett hatályba, ami nem tesz eleget (pdf) a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, közvetlenebb beavatkozást jelent a média szerkesztési szabadságába. A regisztrációs kötelezettség azt eredményezi, hogy a törvény újabb pénzbíráság kivetésére ad lehetőséget, illetve olyan gumiszabályokat tartalmaz, amelyek ellehetetlenítik a szabad véleménynyilvánítást.
- Az új nemzeti drogstratégia tervezete a tudományos és gyakorlati bizonyítékok ellenére szigorítaná a büntetőeljárás alternatívájaként választható elterelés szabályait, háttérbe szorítaná a droghasználat ártalmainak csökkentését (például a tűcserét, ami nélkül megnő a fertőzések veszélye), azonban internetes figyelőszolgálatot hozna létre. A TASZ hét pontba szedte össze a legfőbb problémákat!
- A magzati élet védelmének zászlaját lobogtatva nyújtottak be módosítási javaslatot KDNP-s képviselők a költségvetési törvényhez, amelynek értelmében elvonnák az abortuszokra szánt költségvetési pénzt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pont azok a nők nem jutnának legális és biztonságos művi terhesség megszakításhoz, akik ennek az árát nem tudják kifizetni, legyen akár szó nemi erőszakról.
- A HIV-vel élők rendszeresen szenvednek el jogsérelmet, amikor egészségügyi szolgáltatást vesznek igénybe, a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek osztályaiban eltörölnék a minimális óraszámokra vonatkozó előírást, ami megfosztaná őket a pedagógiai, gyógypedagógiai ellátás minimális garanciáitól is. A hajléktalanokat szegénységük miatt teszik bűnözővé azzal, hogy életvitelszerűen az utcán lakáson ért emberek ellen szabálysértési eljárások indulnak, amik elzáráshoz vezethetnek. Csak néhány példa, hogy politikai döntésekkel hogyan lehetetlenítik el a legkiszolgáltatottabbak életét.
- A törvényalkotás az elmúlt másfél évben gyakran a demokratikus jogállamiságra fittyet hányva, az érintettek teljes körének megkérdezése nélkül történik. Az egyéni képviselői indítványok, a zárószavazások előtt közvetlenül benyújtott módosítók, illetve az irreálisan rövid határidővel társadalmi vitára bocsátott javaslatok rendszeres alkalmazása egyértelművé tette számunkra, hogy a kétharmados parlamenti többség a központilag meghozott döntések végrehajtását szolgálja ahelyett, hogy a jogalkotás a társadalmi támogatottság figyelembe vételével zajlana. A fentiek alapján újból szeretnénk elmondani, amit mindig és minden lehetséges fórumon megismétlünk, hogy a demokratikus jogállamiság mellett alapvető emberi jogaink is veszélyben vannak.
