Bizonyára mindenkinek ismerős az elektromos cigaretta, ami nem ég, nem füstöl, így káros anyagoktól mentes párát juttat a dohányosok tüdőjébe. Kevesen hallottak azonban arról, hogy már megjelent az E-spangli is, amelynek segítségével szintén füst és káros égéstermék nélkül lehet fű (azaz kannabisz) párát szívni. Kaliforniában van olyan E-spangli, amihez újratölthető hasisolaj tartályt is lehet vásárolni az erre kijelölt boltokban. Mert Kaliforniában még ilyen is van: fűbolt, ahol a megfelelő orvosi recept birtokában mindenki megvásárolhatja magának a napi füstölni, illetve most már párologtatni valót, és még csak nem is vádolják azzal, hogy az ördöggel cimborál.
A boltok közül a nívósabbak mellett elbújhatnak a holland coffee shopok. Leginkább ahhoz hasonlítanak, amit itthon wellness centerként ismerünk: a vásárló amellett, hogy fajták szerint válogathat a hatóanyagtartalommal felcímkézett fűből, egészségügyi tanácsadást, jógát és egyéb szolgáltatásokat is igénybe vehet. Ezeket a boltokat termesztői közösségek üzemeltetik nonprofit alapon. A SPARC nevű boltot egyenesen a gyógyászati marihuána “Apple store”-jaként emlegetik. Vajon ez a jövő? A 22. században majd éppolyan természetesen veszik elő az E-spanglit az emberek, mint most az I-Phone-t?
Korábban már forgattunk a San Fransisco-i Harborside gyógyászati marihuána boltról, ezúttal a kaliforniai Nemzetközi Drogpolitikai Reformkonferencián vettünk részt és kérdeztük meg a résztvevő aktivistákat és szakembereket, hogy áll a drogellenes háború az USA-ban és mikor várható a legalizáció.
A gyógyászati marihuána már nem csak Kaliforniában, de az USA tizenhat államában legális, közel egymillió páciens rendelkezik legális engedéllyel arra, hogy füvet vásárolhasson. Vannak köztük súlyos betegek, akik valóban azért használják a szert, hogy a sclerosis multiplex-el, a rákkal vagy a glaukómával járó mindennapi kínt és hányingert enyhítsék vele. Vannak azonban olyanok is, akik egyszerűen egy stresszes nap végére szeretnének pontot tenni este kis marihuánával, relaxációs célból. Ez persze nem gyógyászati felhasználás, de vajon tényleg annyira más ez, mint amikor valaki megiszik a nap végén egy pohár sört? A marihuána a statisztikák szerint jóval kevesebb közegészségügyi ártalommal jár, mint az alkohol, és a fűfogyasztók túlnyomó többsége éppúgy a társadalom hasznos tagja, mint a mértékletes alkoholfogyasztóké.
A közvéleménykutatások szerint az amerikai közvélemény egyre inkább legalizációpárti. A Gallup már a hatvanas évek óta méri a társadalmi attitűdöket a marihuánával kapcsolatban, és tavaly először a fűlegalizációt pártolók többen voltak, mint a tilalompártiak. A szövetségi kormány drogháborús politikájának támogatottsága mélyponton van, és bár Obama számára ez a kérdés a legkevésbé sem prioritás, már csak idő kérdése, és a politikusok nem vehetik többé semmibe a választók akaratát. A szövetségi ügyészek jelenleg még bezárással fenyegetik az üzleteket, de ez a támadás már kétségbeesésből fakad. A legális gyógyászati marihuána piac már most is a Viagráéval vetekszik, forgalmát 1,7 milliárdra becsülik – ha az egész országban legálissá tennék, akkor az állam dollármilliárdos adóbevételhez jutna. A fűtermesztők egész egyszerűen túltermesztették a drogháborút!
Kaliforniában 2010-ben már csak pár százalékon múlt, hogy nem tették legálissá a 21 éven felüliek fűfogyasztását. Jövőre két államban, Washingtonban és Coloradóban is népszavazást tartanak arról, hogy a felnőttek számára legálissá tegyék a marihuána személyes célú használatát. A kérdés már régen nem az, hogy legalizálják-e a marihuánát vagy sem, hanem az, hogyan fogják szabályozni ezt a hatalmas piacot. Nem mindegy ugyanis, hogy eközben odafigyelnek-e a fogyasztók és nem-fogyasztók egészségére is. A non-profit alapon működő kaliforniai boltok jó modellt szolgáltatnak a jövőre nézve, de akár a coloradó-i szabályozás is mintaszerű, ahol az egészségügyi minisztérium felügyeli a boltokat. Mindenesetre a magyar kormánynak lenne mit átvennie Amerikából, nem csak a zéró-toleranciát és a három csapást, amelyek felett már rég eljárt az idő.
Sárosi Péter