"Magyar fű, Árpád vezér ajánlásával” – ez a meghökkentő felirat fogadta a fesztiválozókat az idei EFOTT-on a Jobbik sátránál. A párt arra szólította fel fiatalokat, hogy ne szívjanak füvet, ehelyett a fesztivál végén vessenek el fűmagokat a sátruk helyére. “Ami legálisan hozzáférhető, azt fogyasszák nyugodtan,” tette hozzá ehhez Dúró Dóra, a Jobbik képviselője az Indexnek adott interjújában. Szerinte az teljesen rendben van, hogy az egyetemisták megisznak pár sört a vizsgaidőszak után, de az már nincs, ha elszívnak egy spanglit, hiszen a tudatmódosító szereket el kell utasítani. Erre a kampányra jól illik a magyar közmondás: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Jó lenne, ha a politikai pártok inkább a szakmai szervezetekre hagynák a prevenciót ahelyett, hogy még jobban átpolitizálják ezt a területet a zavaros üzeneteikkel és hülyét csinálnak magukból.
Egyrészt a kendertermesztésnek nagy hagyományai vannak Magyarországon, ostobaság a kannabiszt mint valami idegen növényt azonosítani, szembeállítani a “magyar fűvel”. Ma már a nem ipari, hanem drogként fogyasztható fű nagy részét is Magyarországon termesztik, és nem importálják, szóval a “magyar fű” a legtöbb fiatal számára hazai termesztésű marihuánát jelent. A Jobbik szavazóbázisába tartozó fiatalok körében is sokan fogyasztanak (esetleg termesztenek) füvet, így a nemzeti érzelmek felgerjesztése a kannabisz ellen ma már nem működik – be kell látni, hogy a fűszívás már jóval túlterjedt a “deviáns” liberális-alternatív fiatalok körén. Budapesten például minden második végzős gimnazista kipróbálta már legalább egyszer. A legutóbbi ESPAD vizsgálat szerint országosan tízből két 16 éves már fogyasztott illegális szert, és tízből 3-4 fiatal számára nagyon könnyű azt beszerezni.
Az Egyesült Államok kormánya rengeteg pénzt költött a marihuána-fogyasztás káros egészségügyi hatásainak kutatására, nincs tehát hiány bizonyítékokból. A fűszívás valóban ártalmas pszichés hatásokkal járhat a fiatalok egy kisebbsége számára, különösen akkor, ha a korai tinédzserkorban kezdődik, ezenkívül légzési problémákhoz vezethet, és tízből körülbelül egy fogyasztó függővé válik. Önmagában nem okoz azonban tüdőrákot, se májcirrózist, sem egyéb olyan szervi elváltozást, ami később alapvető közegészségügyi problémává válna, nincsen regisztrált haláleset, ami kizárólag a marihuána-fogyasztás káros egészségügyi hatásaihoz lenne köthető, és nem járul hozzá az erőszakos bűncselekmények elkövetéséhez sem. Ha a droggal kapcsolatos megbetegedéseket és haláleseteket nézzük, akkor nem a marihuána az, ami miatt a leginkább aggódnunk kell, hanem a legális drogok, az alkohol és a dohány – ezek fogyasztása ugyanis a fő halálokok közé tartozik és messze az európai átlag fölött van.
Ráadásul a prevencióról szóló legújabb kutatások szerint a legális és illegális drogok fogyasztása sokkal inkább kéz a kézben jár, mint korábban gondoltuk – és sokkal kevésbé függenek a büntetőjogi elrettentéstől. A kokain-fogyasztás és az alkoholfogyasztás, a fűfogyasztás és a dohányzás trendjei gyakran párhuzamosak, egységes megközelítésre van tehát szükség. Ha meg akarjuk előzni a fűszívást, azt nem lehet olyan üzenettel megtenni, ami indokolatlanul különbséget tesz szerek között azok legális státusza szerint. Már az első nemzeti drogstratégia is kimondta 2000-ben, hogy a prevencióban nincs helye különbséget tenni legális és illegális drogok közé. Ha mégis így teszünk, mint például Dúró Dóra, akkor az üzenetünk hiteltelenné és zavarossá válik és bumeráng-hatással járhat. Vajon mennyire hiteles ugyanis egy kockázatosabb szer fogyasztásával szemben megengedőnek mutatkozni, míg egy kevésbé kockázatos szert démonizálni?
Dúró Dóra valószínűleg nincs tisztában azzal sem, hogy amikor “legálisan hozzáférhető” drogokról beszél, akkor abba beletartoznak például azok a dizájner-drogok, amik hatásaikban az illegális szerekhez hasonulnak, de még nem szerepelnek a tiltólistán. Vajon ezen szerek fogyasztását is megengedi és támogatja a Jobbik? Ebből is látszik, hogy “a legális jó, az illegális rossz” rendkívül buta üzenet. A drogok kockázata nem függ azok legális státuszától, a prevenciót pedig azokra a szervezetekre kellene hagyni, akik értenek is hozzá. Ha a Jobbik szeretne valami hasznosat tenni az ügyért, akkor a parlamentben szólaljon fel a prevenciós szervezetek anyagi és szakmai ellehetetlenülése ellen.
Sárosi Péter
TASZ