A Pesti Központi Kerületi Bíróság mai határozatával bűnösnek mondta ki Polgár „Tomcat” Tamást közösség elleni izgatás elkövetése miatt, és egy év két hónap szabadságvesztésre ítélte, aminek végrehajtását öt évre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős, de megfelelő pályára állíthatja a hazai szólásszabadság-ítélkezést.
Polgár Tamás ellen egy cikke alapján tettek feljelentést uszítás (Btk. 269. §) miatt még 2009-ben a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány, valamit a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet munkatársai. Az interneten megjelent cikk a szerző azon véleménye mellett, hogy a Magyarországon a cigányok számára elviselhetetlen légkört kell teremteni, és hogy a közéletből és a kultúrából ki kell rekeszteni őket, az alábbiakat is tartalmazta: „Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.”
A bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy ez a megszólalás vajon valóban kívül esik-e a véleménynyilvánítás jogi védelmén. A törvény szerint az a megnyilvánulás lépi át a véleménynyilvánítás szabadságának a határát, amely a nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít. Ahhoz képest azonban, hogy a közbeszéd milyen gyakran tart uszításnak egy megnyilvánulást, a magyar ítélkezési gyakorlatban igen kevés támpontot találunk erre vonatkozóan. A mai ítélet emiatt fontos viszonyítási pont lehet a későbbiekben. Az ítélet szóbeli indokolása szerint a bíróság figyelembe vette az Alkotmánybíróság idevágó döntéseit, és további fontos szempontokat mérlegelt döntése kialakítása során.
A bíróság az inkriminált mondatok tekintetében hangsúlyozta, hogy azok az olvasónak címzett direkt, egyértelműen erőszakos cselekményre való felszólítást tartalmaznak. A bíróság vitán felül állónak találta azt, hogy a „drapp galeri” kitétel cigányokat jelent, és azt hangsúlyozta, hogy a megverendő romák egyetlen további ismérve az, hogy az utcán ácsorognak. Felhívta a figyelmet a bíróság arra is, hogy az uszítás bűntette nem eredmény-bűncselekmény, azaz megvalósításához nem szükséges az, hogy ténylegesen erőszakos, jogsértő cselekmény következzék be. Az Alkotmánybíróság szerint a tiltáshoz és büntetéshez nem elegendő az, hogy a szólás alkalmas legyen az erőszak vagy más jogsértés kiváltására. Szükséges feltétel az is, hogy a konkrét helyzetben reális veszélye legyen a jogsértés bekövetkeztének. Jelen esetben a bíróság úgy találta, hogy tekintettel a cikk szerzőjére, az olvasóközönségére és a cikkhez tartozó kommentekre, valamint a célcsoportra, reálisan fennállt annak a valószínűsége, hogy a felszólítás eléri a célját, és a fizikai bántalmazás megvalósul. A cikk többi részét a bíróság, helyesen, a véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozónak ítélte.
A bíróság tehát fontos döntést hozott, amely alkalmas arra, hogy a jövőben a véleménynyilvánítás szabadságának határait feszegető megszólalásokat helyesen ítélhessük meg. (A megítélés szempontjairól, többek közt erről az ügyről is, korábban itt írtam.) Jelen pillanatban abban a helyzetben vagyunk, hogy azonnal tesztelhetjük is az ítélet alkalmazhatóságát. Bayer Zsolt minapi cikkével kapcsolatban ugyanis sokan megint uszítást emlegetnek, és többen feljelentést tesznek. A mai ítélet fényében azonban véleményem szerint a Bayer-cikk büntetőjogi értelemben nem uszítás: nem tartalmaz felszólítást konkrét erőszakos, jogsértő cselekmény elkövetésére, és pusztán az a feltételezés, hogy az írás valakit esetleg jogsértő tettekre sarkall, nem elegendő annak a következtetésnek a levonására, hogy a szerző bűncselekményt követett el (bármennyire is sértő és gyalázatos egyébként a szöveg). A szólásszabadság az egyik legfontosabb alapjoga mindenkinek, még azoknak is, akiknek a véleménye felháborító, gusztustalan. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy helyesen húzzuk meg azt a határvonalat, ami a védett és a jogsértő beszédet elválasztja egymástól. Ma a bíróságnak sikerült meghúznia ezt a határt. A többi már a közéleti szereplők reakcióin és a politikai kultúrán múlik.
Hegyi Szabolcs
Politikai Szabadságjogok Programvezető