Természetesen számos oka lehet annak, hogy miért fél valaki a fogorvostól. Lehetnek rossz élmények gyerekkorból, a kötelező iskolai fogászatról, félelem a fájdalomtól, vagy a különböző fúró-, szúró-, vágó eszközöktől. Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, rokona, vagy akár önmaga aki sorolni tudná a valós vagy vélt okait ennek a félelemnek. De vajon hányunknak jutna eszébe a fogászatokon uralkodó higiénés körülmények miatt aggódni? Mennyire biztonságos egy fogászati beavatkozás? Kell-e tartanunk, hogy egy nem kívánt fertőzéssel lépünk ki a rendelőből?
Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jelenleg is tart az az eljárás, amely a TASZ beadványa nyomán a Központi Stomatológiai Intézet (továbbiakban Intézet) ellen indult . Az Intézetben még 2011. novemberében fotóztunk le egy, az álláspontunk szerint az egyenlő bánásmód követelményét valamint a jelenleg hatályos jogszabályokat is súlyosan sértő kiírást, amely szerint az Intézet nem lát el HIV-fertőzött illetve AIDS-betegeket.
Az Intézet vezetősége többször hivatkozott forráshiányra, álláspontjuk szerint a fogászat és szájsebészeti ellátás jelenlegi finanszírozása nem teszi lehetővé, hogy a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ (OEK) által 2003-ban kiadott 'Infekciókontroll a fogászatokon' módszertani levélben előírtakat maradéktalanul teljesítsék, így a HIV/AIDS-betegek ellátását nem tudják megoldani. Az alapvető jogok biztosa jelentésében foglaltak szerint „A szakmai protokollok…szerves részét képezik egy adott orvosszakma mindennapos feladatainak, megsértésük hivatkozási alap lehet az orvos, illetve az egészségügyi szolgáltató felelősségre vonásának”. A módszertani levél ugyan 19 fogászati ellátásban előforduló kórokozót sorol fel, az Intézetnek azonban kizárólag a HIV/AIDS-betegek ellátásával van problémája. Pedig a HIV nem is a legfertőzőbb a vérrel átvihető fertőzések között sem. A hepatitis C például jóval hosszabb ideig élet- és fertőzőképes marad az esetlegesen nem megfelelően fertőtlenített eszközökön és felületeken, nem is beszélve azokról a kórokozókról amelyek cseppfertőzés vagy akár nyálkahártya kontaktus útján is terjednek.
A Magyar Infektológia és Klinikai Mikrobiológiai Társaság Infektológia Tagozatának elnöke elmondta, hogy egy kezelt HIV-vel élő személy ellátása kisebb kockázatot jelent a fertőzés esetleges átvitele szempontjából, mint akár egy influenzás beteg.
Törvénysértő és veszélyes gyakorlat
Ez a gyakorlat azonban amellett, hogy hátrányosan érinti a HIV-vel élőket, törvénysértő is. A hatályos jogszabályok, köztük az egészségügyről szóló törvény ide vonatkozó részei meghatározzák azokat az esteket, amikor az egészségügyi ellátó személyzet elutasíthatja egy beteg ellátását. Természetesen a HIV-fertőzés vagy bármely más egészségügyi állapot nem tartozik ezen esetek közé.
Bár a hivatkozott módszertani levél is hangsúlyozza, hogy a páciensek ellátását ismert kórokozó hordozó állapot estén sem szabad megtagadni, külön kezelési tervet ír elő ezekre az esetekre. Itt viszont rögtön felmerül a kérdés: mi történik ha a páciens kórokozó-hordozó állapota nem ismert? Ilyenkor lazább a fegyelem és a figyelem?
A módszertani levélben leírt gyakorlat, amellett, hogy a fentiek tükrében logikátlan, nemcsak a nemzetközi normáknak mond ellent, hanem a magyar Egészségügyi Szakmai Kollégium és az Infektológiai Szakmai Kollégium álláspontjával is ellentétes. A módszertani levél felülvizsgálatát már kezdeményezte az egészségügyért felelős államtitkárság, de amíg ez folyamatban van, addig ez az érvényben lévő szakmai protokoll. A TASZ által ismert összes európai és tengerentúli szakmai protokolloknak kivétel nélkül az a kiinduló pontja, és az ügyben megkérdezett szakmai kollégium álláspontja is azt tükrözi, hogy bármely páciensnek lehet vérrel átvihető fertőző betegsége, ezért az ellátásuk során be kell tartani azokat a higiénés szabályokat, amelyekkel elkerülhető, hogy az esetleges fertőzés más páciensre vagy az ellátó személyzetre átkerüljön. Ezt az is indokolja, hogy számos olyan fertőző betegség van, köztük a HIV is, amelynek hosszú ideig egyáltalán nincsenek tünetei, vagy tünetei időszakosak és nem specifikusak, ezért a beteg nem is tudja, hogy hordozza magában a kórokozót.
Magyarországon eddig mindössze 2281 személynél diagnosztizáltak (forrás: OEK - Epinfo 46/2012) HIV-fertőzést, a legderűlátóbb becslések szerint is legalább kétszer ennyi a HIV-vel élők száma, ez azt jelenti, hogy legalább 2-3 ezer ember úgy hordozza a vírust, hogy nem tud róla, így ilyen esetben nem is tudja közölni státuszát az őt ellátó egészségügyi dolgozókkal. A hepatitis esetében még rosszabbak a számok, legalább 100 ezerre becsülik azoknak a számát akik hepatitis C vírushordozók.
Féljünk-e a fogorvosnál?
Az bejegyzés címében és bevezetőjében feltett kérdések természetesen provokatívak. Az, hogy féljünk a fogorvostól a kezelés közben esetleg átvihető fertőzések miatt, az a kórházhigiénés szabályok betartása mellett nem reális félelem. A Központi Stomatológiai Intézet és a hasonlóan eljáró egészségügyi dolgozók gyakorlata azonban amellett, hogy kialakíthatja ezt a félelmet, megerősíti a fertőző betegekkel szembeni, különösen a HIV-vel élőket sújtó stigmát és előítéleteket a társadalomban.
Egy korábbi írásomban már idéztem Jeffrey Weeks angol szociológust, szerinte „…az AIDS jóval több kísérteties és kíméletlen betegségnél. Egy olyan kor szimbólumává vált, amelyben a félelem, az előítélet és az irracionalitás küzd az értelem, a felelősség és a közösségi erőfeszítések ellen”. A 80-as évek elején, az AIDS járvány kirobbanásakor írt sorok sajnos még ma is igazak; bár a tudomány és a kezelés fejlődése lehetővé tette, hogy akinél ma időben diagnosztizálják a HIV-fertőzést, ugyanolyan minőségű és hosszúságú életet élhessen mint a bárki más egy adott társadalomban, a félelmek és a félelmekből fakadó előítéletek viszont megnehezítik, olykor ellehetetlenítik a HIV-vel élők mindennapjait.
Éppen ezért az egészségügyi dolgozóknak – az egyenlően hozzáférhető ellátás biztosításán túl – az is fontos felelősségük, hogy hozzáállásukkal, megfelelő információk átadásával hozzájáruljanak a HIV-vel kapcsolatos téveszmék elsöpréséhez.
Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője