Hogyan próbálják kijátszani az önkormányzatok az Alkotmánybíróság határozatát. Zord valóság az utcán.
Az Alkotmánybíróság 2012. novemberi határozatával megsemmisítette a közterület életvitelszerű használatát büntetni rendelő jogszabályt, valamint azt a rendelkezést, mely lehetővé tette, hogy az önkormányzatok a kirívóan közösségellenes magatartásokat maguk határozzák meg és szankcionálják.
A miniszterelnök nem sokkal az AB határozata után a Kossuth Rádióban a következőket nyilatkozta:
"Az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, ezt a döntést én tiszteletben tartom, de életszerűtlennek is látom, egyúttal ki kell mondani olyan alkotmányos elveket, akár az alkotmányban, amelyek lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok úgy dönthessenek, hogy márpedig az ő közterületeiken nem élhetnek életvitelszerűen hajléktalanok." A kormányfő elmondta azt is: az állam az elmúlt időszakban képessé vált annyi menedékhely fenntartására, mint amennyi ember fedél nélkül él ma Magyarországon.
A helyzet ezzel szemben az, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának két szakértője 2012 decemberében komoly aggodalmát fejezte ki, és jelentésében felhívta a figyelmet a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők hátrányos megkülönböztetésére és az ilyen gyakorlat és szabályozás káros hatásaira. Üdvözölték az Alkotmánybíróság döntését, és sürgették az ennek megfelelő hajléktalanügyi intézkedés kidolgozását, mely a nemzetközi emberi jogi követelményeknek megfelelő lakhatási stratégiát is tartalmaz.
Aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány a költséges, a hajléktalanokat büntető rendőri intézkedések mellett döntött ahelyett, hogy tartós és megfelelő elhelyezést találna a szegényeknek. Kifejtették – lévén a magyar kormány is elismeri – hogy jelenleg Budapesten nincs elég menedékhely a hajléktalanok számára, így nyilvánvaló, hogy a hajléktalanság Magyarországon nem választás kérdése, hanem „zord valóság."
A jelentés teljes szövege itt érhető el.
Mi történt az AB határozata és a miniszterelnök nyilatkozata óta?
Az AB világos érvelése és a nemzetközi aggodalmak ellenére polgármesterek és helyi képviselőtestületek sokféle eszközt bevetve próbálják korlátozni a hajléktalanok cselekvési szabadságát.
Az egyik ilyen akció volt, hogy Budapesten kordonokat állítottak fel több aluljáróban (Blaha Lujza tér, Kálvin tér, Astoria), „munkaterületté” nyilvánítva azokat. Hetek leforgása alatt semmilyen munkatevékenység nem történt, tehát nem nehéz átlátni, hogy a cél az aluljárókban menedéket keresők kiszorítása volt. Állampolgárok egy csoportja tiltakozása jeléül több alkalommal akciót szervezett, és eltávolította a kordonokat.
Jól látható a törekvés a helyi szintű jogalkotásban is. Önkormányzati rendeletek között legutóbb az erzsébetvárosit fedeztük fel.
Budapest 7. kerületének önkormányzata a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről a következőképp rendelkezik:
6.§ (2) A közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartást követ el, az a közterületet a rendeltetésétől eltérő célra használó, aki a Közter. Ör. 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti hozzájárulás nélkül, vagy a hozzájárulástól eltérő módon – különösen a hozzájárulásban megjelölt céltól, tevékenységtől eltérően, nagyobb méretben és területen, hosszabb időtartamban – használja a közterületet.
Ez a rendelkezés eredetileg az engedély nélkül például zoknit vagy perecet árulók büntetését hivatott szabályozni, a szabály a bírságon túl, még “közterület használati díj” kiszabását is lehetővé teszi. A rendelet teljes szövege megtekinthető itt.
Sajnos az körvonalazódik, hogy az önkormányzat ezt a törvényi felhatalmazását nem rendeltetésszerűen gyakorolja, és alkotmányellenesen kívánja továbbra is büntetni a közterületek életvitelszerű használatát.
A kirívóan közösségellenes magatartások szankcionálására felhatalmazást adó törvényi rendelkezést az AB ugyan megsemmisítette, de az önkormányzat a megmaradt jogkörét önkényesen ugyanarra a célra használja, melyről bebizonyosodott, hogy alkotmányellenes.
Az Önkormányzati törvény 143§ (4) Felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete, hogy rendeletben határozza meg:
…….
d) az öngondoskodás és a közösségi feladatok ellátásához való hozzájárulás, továbbá a közösségi együttélés alapvető szabályait, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeit;
Egy megfelelően működő jogállamban akár működhetne is, hogy az önkormányzatok az alkotmányos és a magasabb szintű jogszabályok keretei között maguk döntsenek a helyi viszonyaikról. Jelen körülmények között, a gyakorlati tapasztalatok alapján, a helyi szervek nem élnek, hanem visszaélnek ezzel a hatáskörükkel, fittyet hánynak az Alkotmánybíróság határozatára.
Az Alkotmánybíróság pontosan megfogalmazta, hogy miért jogszerűtlen a szabályozásnak ez a formája: „önmagukban a közrendre és köznyugalomra vonatkozó elvont alkotmányos értékek nem indokolhatják ilyen preventív jellegű szabálysértési tényállás megalkotását. Ellenkező esetben ugyanis a közterületen zajló tevékenységek túlnyomó többsége szankcionálhatóvá válna, hiszen azok sok esetben zavaróan hatnak a városképre, a lakók közérzetére és többnyire zajjal járnak.”
Az AB kitér arra is, hogy
„sérti az egyén emberi méltóságából folyó cselekvési szabadságát az is, ha az állam a büntetés eszközeivel kényszerít a szociális szolgáltatások igénybe vételére.”
Fenti rendelet miatt a TASZ Budapest Főváros Kormányhivatalához fordult, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Levelünket elolvashatja itt.
Az AB döntése óta még mindig nem szűnt meg az összes eljárás. Kedden született döntés egy hajléktalan ügyében, akit a TASZ képviselt. Őt is közterületen való életvitelszerű lakhatás miatt bírságoltak meg. Az eljárás alá vont hajléktalan embert a szabálysértés 12 rendbeli megvalósítása miatt büntették meg harmincezer forintra. Az „elkövetéskor” a Fővárosi Közgyűlés rendelete szankcionálta a közterületen lakást. Ezt később az új szabálysértési törvény alapján hatályon kívül kellett helyezni, a tényállás törvényi rangot kapott. Ezt a tényállást semmisítette meg az AB.
Tekintettel arra, hogy már nincs olyan tényállás, ami a szabálysértési felelősséget megalapozná, a bíróság hatályon kívül helyezte a bírságot kiszabó végzést és megszüntette az eljárást. Indokolását beadványunkra alapozta, melyet itt tekinthet meg.
A bíróság álláspontja szerint sem indokolt a hajléktalanokat bírságolni. A bíró üdvözölte továbbá az Ab határozat kiegészítését melyet a TASZ is szorgalmazott. Az AB mindennapi gyakorlatára nem jellemző korábbi döntéseinek kiegészítése, de jelen esetben megtette: elrendelte a már lezárt eljárások felülvizsgálatát.
Bírságolási gyakorlat számokban
Közérdekű adatigényléssel jutottunk ahhoz a táblázathoz, amelyben a közterület életvitelszerű használata miatt kiszabott bírságok láthatóak megyénkénti bontásban. A végösszeg megdöbbentő: 29.545 000 forint. Tekintse meg a teljes táblázatot>>
A hajléktalanokat helyzetük miatt büntetni nemcsak embertelen, hanem ellentétes az alapjogokkal, nemzetközi normákkal és a jogalkotás rendjével. Vajon a politikai döntéshozók tudják-e, milyen a helyzet a hajléktalanszállókon, ha az emberek inkább a hideg köztereket választják? Ismerik-e az ottani embertelen körülményeket?
Az utcákon élőknek naponta meg kell küzdeniük a hideggel, éhséggel, szomjúsággal és létbizonytalansággal, a rendészeti intézkedések csak tovább rontanak a helyzetükön. Senkit nem lehet akarata ellenére a rendkívül szűkös kapacitású és szörnyen rossz állapotú szállásokra kényszeríteni. A fedél nélkül élők „eltüntetésére” irányuló szakadatlan törekvés azt bizonyítja, hogy az ország képtelen valós megoldást találni a helyzetre, melyet maga a kormányzat tett elviselhetetlenné szegényellenes politikájával.