A kormány a parlament elé terjesztette az új nemzeti drogstratégiát – amiből az utolsó pillanatban drogellenes stratégia lett, végső cél a tiszta tudat és az ország drogmentesítése. De vajon mennyire reális erre alapozni a drogstratégiánkat a 21. században?
A nemzeti drogstratégia kálváriája már 2010 óta húzódik: ekkor döntött úgy a kormányzat, hogy elutasítja a 2009-ben elfogadott, a szakmai szervezetek által támogatott drogstratégiát, és újat alkot. Azóta három év telt el úgy, hogy az országnak nincs drogstratégiája – a szünet olyannyira kínosan hosszúra nyúlt, hogy már az állampolgári jogok országos biztosa is szemére vetette a kormánynak ezt a mulasztást.
Hogy mi is volt a baj a 2009-es drogstratégiával? Azt pontosan soha nem tudtuk meg. A nyilatkozatokból sejteni lehet, hogy leginkább a keményvonalas drogellenes ideológiai töltés hiányzott belőle a politikacsinálóknak. Amikor 2011-ben bemutatták az új drogstratégia első tervezetét, a szakmai ernyőszervezetek kemény bírálatban részesítették azt. Három év előkészítés és vita után a héten egy olyan drogstratégia került a parlament elé, ami végül a 2009-es stratégia számos elemét magába foglalja, ugyanakkor egy olyan ideológiai keretbe foglalva, ami megfelel a jelenlegi establishment elvárásainak.
Jellemző, hogy a most az Országgyűlés elé került stratégia címét és szövegét még az utolsó pillanatban módosították anélkül, hogy erről egyeztettek volna a szakmai szervezetekkel – így lett az eredetileg “Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma visszaszorítására” című anyagból “Nemzeti Drogellenes Stratégia”. Valószínűleg ez a cím is jobban kifejezi azt a politikai akaratot, amit Simicskó István államtitkár a drogellenes világnapon megfogalmazott: a végső cél a drogmentes Magyarország megteremtése. Sokak szerint a drogmentesség éppen olyan szép cél, mint mondjuk a világbéke: lehet, hogy elérhetetlen, de reményt és motivációt ad. Csakhogy a világbéke nevében nem végeznek ki, kínoznak meg, zárnak börtönbe embereken, a drogmentes világ nevében viszont igen.
Ez az utópia valójában azért káros, mert lehetetlenné teszi a valódi problémák felismerését és kezelését – az ártalmak csökkentését. A Btk. szigorítása például ellentétes azzal a törekvéssel, amit a drogstratégia központi elemének tekintenek: a felépülés-központú megközelítéssel. Tudjuk, hogy minél jobban fenyegetik a drogfogyasztókat, ők annál rejtőzködőbbé, az ellátórendszer számára annál kevésbé megközelíthetővé válnak. A szigorú törvények nem csökkentik a drogfogyasztást, ugyanakkor mérhetően csökkentik a fogyasztókat célzó szolgáltatások hatékonyságát.
Aztán ott az alcím: "tiszta tudat". Mitől tiszta? Hiszen tudjuk, hogy tudatállapotunk minden egyes pillanatban kémiai módosításokon esik át - a kannabisz aktív hatóanyagának megfelelőit, az endokannabinoidokat például a saját szervezetünk állítja elő, a hangulatunk ingadozásait ezernyi kémiai ingerületátvivő anyag képezi le az agyban. Ezt a bonyolult egyensúlyt megbontjuk nem csak a kábítószerekkel, hanem a legális drogokkal, így teával és kávéval, sőt, az étkezéssel és a mozgással is! A "tiszta" és "koszos" fogalompárok egy olyan fekete-fehér kontrasztos megközelítést tükröznek, ami egyáltalán nem alkalmazható az emberi tudatállapotok változására. Áltudományos irányzatok persze használják (lásd a "clear" a szcientológiában), azonban a nemzeti drogpolitikát megalapozó dokumentumban nincs helye ilyen zavaros, morálisan túltöltött fogalmaknak.
Az EU drogstratégia (2013-20) más irányba haladt: a korábbi “drogprobléma” (drug problem) kifejezést a “drogjelenséggel” (drug phenomenon) helyettesítette. Ezzel is deklarálva, hogy a drogpolitika fókuszában nem valamiféle absztrakt, ideológikus “drogmentesítésnek” kell állnia, itt egy komplex jelenséggel van dolgunk, amelynek szabályozása során a társadalom és egyén jóllétének, egészségének és biztonságának előmozdítását kell szem előtt tartani.
Nem csak a cím változott a drogstratégiában az utolsó pillanatban: alaposan kibővítették a kínálatcsökkentéssel foglalkozó fejezetet. Az üzenet nyilvánvaló, a kormány jóval nagyobb hangsúlyt szeretne adni a büntető-igazságszolgáltatásnak a drogpolitikában. "A sikeres és kellően elrettentő, megfelelő visszatartó erőt képviselő büntetőeljárások érdekében javítani kell a rendészeti szervek és az igazságügyi hatóságok együttműködését, elsősorban az ügyészek és bírák új elkövetési formákról, magatartásokról való megfelelő tájékoztatása és képzése révén," írja a stratégia. A Btk. szigorításával együtt ez oda vezethet, hogy még több ember kerül börtönbe. Tényleg ettől reméljük, hogy kevesebb fiatal fog drogot fogyasztani? Akkor nagyon rossz úton járunk.
Mindemellett a nemzeti drogellenes stratégiában számos nagyon is fontos célkitűzést találhatunk azzal kapcsolatban, hogy miként kell fejleszteni az ellátórendszert – erre ma különösen nagy szükség van, amikor a drogpiac átalakulóban, és egészen új kihívások előtt állunk (például a dizájner stimuláns drogok injektálása és a nyomában lopakodó HIV és hepatitis járvány veszélye). Reméljük, hogy a drogstratégiához tartozó akcióterv majd felelősöket, pénzforrásokat és cselekedeteket rendel ezekhez a stratégiai célokhoz.
Sárosi Péter
Drogpolitikai Programvezető
TASZ