Lássuk a krónikát!
Február 14. – Az Alkotmánybíróság 3/2013. (II. 14.) AB-határozatában kimondta, hogy a gyülekezési törvény szerinti háromnapos peren kívüli bírósági felülvizsgálat abban az esetben is kérhető, ha a rendőrség formálisan nem tiltó határozatot hoz, hanem a bejelentés elbírálására vonatkozó hatásköre hiányát állapítja meg. (Az addigi gyakorlat az volt, hogy ilyenkor az általános szabályok szerint lehetett a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérni, ami jelentősen elnyújtotta a jogorvoslat időtartamát.) A rendőrség rendszerint akkor állapítja meg hatásköre hiányát a bejelentés elbírálására (tudomásul vételére vagy a tervezett rendezvény megtiltására), ha az nem közterületen tartandó rendezvényről szól – a nem közterületen tartandó demonstráció ugyanis, bár természetesen az is a gyülekezési törvény hatálya alá tartozik, nem bejelentés-köteles. Közterület is elveszítheti ideiglenesen e jellegét, például úgy, hogy a közterület kezelője területhasználati megállapodás keretében valakinek kizárólagos használati jogot biztosít egy időre. Hasonló, de mégsem teljesen azonos a helyzet akkor, ha egy rendőri szerv a szóban forgó közterületet személy- és létesítménybiztonsági okokból lezárja. Az AB-döntés értelmében a bíróságnak nemcsak a rendőrség formális, hatásköre hiányát megállapító határozatát kell megvizsgálnia, hanem azt az alapul fekvő döntést is – pl. a területlezárásról szóló határozatot –, ami miatt a helyszín közterület-jellege kérdésessé vált.
Március 18. – Az Alaptörvény negyedik módosításának megszavazása napján a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai bejelentést tettek a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK), hogy a Köztársasági Elnök Hivatala előtti téren tiltakozó demonstrációt kívánnak tartani. A BRFK határozatában leszögezte, hogy nem jogosultak eljárni, mivel a Terrorelhárítási Központ (TEK) intézkedése nyomán a Szent György tér 2013. március 8. és 16. között nem minősül közterületnek. A Helsinki Bizottság jogorvoslattal fordult a bírósághoz az önkényes lezárással szemben, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság március 18-án meghozott végzésével pedig hatályon kívül helyezte a rendőrség határozatát. A bíróság Fábián Judit vezette tanácsa rögzítette, hogy figyelemmel az AB-határozatra, a rendőrség nem utasíthatta volna el a bejelentést hatáskör hiányában akkor sem, ha az lezárt területre vonatkozik, hanem érdemben kellett volna vizsgálnia. A BRFK (és a TEK) határozatai azonban nem indokolták meg azt, hogy bármely védett személy biztonsága érdekében valóban szükséges és arányos volt a tüntetés teljes megakadályozása, ezért a BRFK döntése, amellyel gyakorlatilag megakadályozta a tüntetést, a gyülekezési szabadság jogellenes korlátozását valósította meg. (Az esetről bővebben itt olvashat.)
Július 11. – A TEK személy- és létesítménybiztosítási okból július 4-én intézkedett a miniszterelnök háza környéki utcák lezárásáról. A miniszterelnök házával szemközti járdaszakaszra bejelentett, 10 fősre tervezett demonstráció tudomásul vételét a BRFK július 5-én hatáskör hiányában elutasította, mondván, hogy a területlezárás miatt a szóban forgó járdaszakasz ideiglenesen elveszítette közterület-jellegét, ezért ott „fogalmilag kizárt” a gyülekezés. A bejelentő a bíróságtól kérte a határozat felülvizsgálatát, arra hivatkozva, hogy a területlezárásnak a hatóságok semmilyen indokát nem adták, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ismét hatályon kívül helyezte a BRFK határozatát. A bíróság Dudás Dóra Virág vezette tanácsa leszögezte, hogy kiüresítené a gyülekezési jogot a „közterület” fogalmának olyan értelmezése, amely szerint az egyik hatóság (a TEK) diszkrecionális és jogorvoslattal nem támadható döntésével kizárhatna közterületről gyülekezést, azután pedig egy másik hatóság (a BRFK) erre való hivatkozással megállapíthatná, hogy az adott helyszínen fogalmilag kizárt a gyülekezés. A törvény szerint a rendőrségnek gyülekezési jogi ügyekben kizárólagos döntési felelőssége van, ezért érdemi mérlegelést kell lefolytatnia a bejelentésekkel kapcsolatban. A BRFK azonban nem végzett átfogó vizsgálatot annak kiderítésére, hogy az egyébként legitim cél, a védett személy biztonsága érdekében rendelkezésre álltak-e olyan alternatív eszközök, amelyek a gyülekezési jogot kevésbé korlátozták volna: a területlezárás ugyanis nem azt jelenti, hogy a rendőrég, mérlegelés alapján, ne engedhetne be valakit az adott területre. Végül a bíróság kimondott egy nagyon fontos tételt is: „nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban a politikai véleménynyilvánításra irányuló békés gyülekezést pusztán azon okból korlátozni, hogy azt védett személy jelenlétében kívánják megvalósítani”. (Az esetről bővebben itt olvashat.)
Augusztus 29. – A TEK augusztus 23-án ismét lezárta a miniszterelnök háza környéki utcákat, majd 26-án meghosszabbította a lezárást, szokás szerint mechanikusan, formális indokok alapján. A TASZ által a hatósági jogalkalmazás tesztelése végett bejelentett tüntetést a BRFK végre tudomásul vette. Már-már örülni kezdtünk volna annak, hogy ha a TEK-nél nem is, legalább a rendőrségen elolvassák a bírósági végzések indokolását, amikor tudomásunkra jutott, hogy a szintén a miniszterelnök háza elé egy magánszemély által bejelentett „éhségsztrájk” tudomásul vételét a BRFK elutasította... A bejelentő szerencsére nem hagyta annyiban a dolgot, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz fordult felülvizsgálatért, amely hatályon kívül is helyezte a BRFK határozatát. A bíróság Bögös Fruzsina vezette tanácsa is megerősítette azt, hogy bár a területlezárás következtében az adott terület használata korlátozottá válik, ez nem jelenti azt, hogy a terület a lezárás idejére senki számára sem hozzáférhető. A rendőrségi törvényből nem vezethető le olyan értelmezés, amely szerint a rendezvénytartás helyszínéül bejelentett terület közterületi minőségét a területlezárás bármilyen módon érintené. Amennyiben pedig a lezárással érintett terület nem veszíti el a gyülekezési törvény szerinti közterület-jellegét, hanem csak a használata korlátozódik, a rendezvény bejelentésekor a BRFK-nak érdemben vizsgálnia kell, hogy a bejelentett rendezvény az intézkedéssel korlátozott közterületen megtartható-e vagy sem – ezt azonban elmulasztotta megtenni.
Úgy tűnik, mostanra a bíróság is megelégelte azt, hogy a hatóságok ignorálják mind a törvényeket, mind a bírósági végzéseket. Az utóbbi esetben ugyanis a bíróság két ponton is beledörgöli a BRFK és a TEK orrát a törvényekbe. Egyrészt megjegyzi, hogy a rendőrségi törvény a területlezárás mellett a védett személy biztonságának megóvása érdekében egy sor más, a gyülekezési jogot kevésbé korlátozó intézkedésre is lehetőséget ad: a rendőrség technikai ellenőrzést alkalmazhat, elrendelheti a jogszerűen birtokban tartott veszélyes tárgyak kötelező letétbe helyezését, ezen túlmenően pedig a TEK a védett személy testi épsége és közlekedési útvonala biztosítását a védett személy közvetlen védelmével is teljesítheti. A bíróság nyilván tisztában van azzal, hogy a hatóságok ismerik a rájuk vonatkozó törvényt – ilyen kioktatásra tehát valószínűleg csak akkor kerít sort, amikor a türelme vészesen fogy.
Hogy mennyire fogy a türelme, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy emlékezteti a hatóságokat általános jogalkalmazói kötelességükre, illetve a jogalkalmazó szervek között elfoglalt helyükre is. Nyomatékosan felhívta ugyanis a BRFK figyelmét arra, hogy ugyanez a bíróság egy hasonló tényállású ügyben (lásd a július 11-i végzést) már egyértelműen kifejtette álláspontját mind a hatáskör hiányát megállapító, a bejelentést érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntéssel, mind a személy- és létesítménybiztosítási intézkedéssel érintett terület közterületi minősítésével, mind pedig a gyülekezési jog korlátozása kapcsán vizsgálandó szükségesség és arányosság követelményével kapcsolatban. A törvény értemében a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, döntéseik mindenkire kötelezőek, így a bírósági végzésben kifejtetteknek kötelezően kell érvényesülniük valamennyi alsóbb fokú jogalkalmazó szerv határozathozatala során. A tételes törvényi szabályokon túlmenően „a jogállamiság és a jogbiztonság alapvető követelménye ugyanis, hogy a jogalkalmazó szervek a bíróság elvi iránymutatásához, gyakorlatához, jogértelmezéséhez igazodjanak, és azokat kövessék a döntéseik meghozatala során.” A BRFK-val szemben pedig „további feltétlen elvárás, hogy ismerje és alkalmazza a releváns nemzetközi egyezményeket, az Emberi Jogok Európai Bíróságának következetes ítélkezési gyakorlatát, ezek figyelmen kívül hagyása esetén pedig legalább a konzekvens hazai bírósági joggyakorlatot.”
Nincs mit hozzáfűzni.
Hegyi Szabolcs
gyülekezési jogi programvezető