Beszéljünk végre az emberekről „hajléktalan-kérdés” helyett!

Október 15-én lépett hatályba a Szabálysértési törvény módosítása, amely ismételten lehetővé teszi az utcán alvás, vagy ha jobban tetszik, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megszegése esetén az otthontalan emberek megbüntetését a kijelölt területeken. Az illetékesek máris akcióba lendültek.

Felmerül a kérdés, mi a „tiltott övezet”, és ki jelöli ki azokat. A törvény maga kimondja, hogy a világörökség részét képező közterek automatikusan így minősülnek, és lehetőséget ad a helyi önkormányzatoknak, hogy további zónákat állapítsanak meg. A képet tovább árnyalja, hogy Budapesten egyes közterek a fővárosi önkormányzat, míg mások a kerületek tulajdonában vannak. Ez utóbbiakra a kerületek tesznek javaslatot, de a végső döntést a főváros hozza meg. Egyik szinten sem vesztegették az időt, sokan igen terjedelmes javaslattal álltak elő.

11 túlbuzgó kerület és a Főváros

A fővárosi rendelet ugyan még nem érhető el az önkormányzat honlapján, de azt már lehet tudni, hogy nem csak a fenti területeket, hanem másokat is tiltott övezetnek jelöltek ki. Ezt még tovább kívánja bővíteni 11 kerület, amelyek további városrészeket vonnak a tilalom hatálya alá. A XIII. kerület polgármestere gyakorlatilag fennhatósága egészéről kitiltaná az otthon nélkül maradt embereket; egyenesen odáig megy, hogy ki is mondja, álláspontja szerint „nemkívánatos” a közterületen való életvitelszerű tartózkodás.

E kijelentés mellett nem tudunk szó nélkül elmenni. Nem elég, hogy pénzbüntetés vagy akár elzárás is várhat a nincstelen emberekre, egy mind szociális, mind emberi jogi szempontból súlyos és megoldásra váró helyzetet el lehet intézni egy huszárvágással, pusztán azzal, hogy nemkívánatosnak tituláljuk őket?

A lent látható videó ennek a kerületnek a közgyűlésén készült. Nem tudjuk miért, de a napirendre tűzött javaslat tárgyalása végül elmaradt. Aktivisták pedig hangot adtak tiltakozásuknak.

A szokásos érvelés hallható, hogy e „sajnálatos jelenséget” a képviselők úgy kívánják megoldani, hogy férőhelyeket biztosítanak a hajléktalan szállókon. Az senkiben fel sem merül, hogy nem lehet szabad embereket bekényszeríteni egy olyan helyre, ahová esetleg nem szívesen mennek. Mert vajon milyenek lehetnek azok a szállók, amik helyett inkább az utcát választják? Legtöbbször a privát szféra hiányára panaszkodnak a hajléktalan emberek. Mert bizony a „hajléktalan-kérdésben” érintett személyeknek is ugyanolyan elemi igénye – és hozzátesszük joga is – van magánélete tiszteletben tartására, mint szerencsésebb helyzetben lévő embertársainak.

Természetesen fontos és üdvözlendő a szociális ellátórendszer bővítése, de ez nem merülhet ki abban, hogy a szállókon bővítik a férőhelyeket. Összehangolt hosszú távú stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi, hogy ugyanolyan jogai és igényei vannak annak is, akinek valamiért nem jutott fedél a feje fölé.

Kinek az egészsége?

Igen fontos például a megfelelő egészségügyi ellátás megszervezése, ami szintén hagy kívánni valót maga után.

Az EPHA (Európai Népegészségügyi Szövetség) november 12-én kelt nyílt levelében komoly aggályait fejezte ki az utcai hajléktalanság büntetését érintő népegészségügyi kérdésekkel kapcsolatban.

Mint tudjuk, a nemzetközi jelzésekre eddig fittyet hányva, továbbra is megdönthetetlen elképzelése a kormányzatnak, hogy helyes irányba tart, holott az ENSZ^¹ szélsőséges szegénységgel és lakhatással foglalkozó különmegbízottja, valamint az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA^² is felhívta a figyelmet, hogy a kormány koncepciója jogsértő.

Pedig érdemes volna ezt a levelet is megfontolni. Mintegy görbe tükröt mutatva, fordítva mutat rá a népegészségügyi vonatkozásokra, mint ahogy azt megszoktuk.

A sztereotípiákat mindenki ismeri: a hajléktalan TBC-s, ezért kötelezően szűrni kell. Tetves is, ezért az orvos sem szívesen nyúl hozzá. Jogsegélyszolgálatunkra is érkezett már több panasz, hogy egészségügyi dolgozók vonakodva, vagy egyáltalán nem látják el őket. Az is bevett szokás, hogy lehetőség szerint a rendelés végére hagyják őket, mert fertőtleníteni kell utánuk. Csak csendben jegyzem meg, hogy az infekciókontroll szabályainak megfelelően mindenki után kéne, mert mindenkit – a felső-középosztálybeli illatos - elegáns embereket is – potenciálisan fertőzőnek, azaz „koszosnak” kell tekinteni, mert mindenki hordozhat olyan vírust, amiről fogalma sincsen.

Az EPHA ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a „mélyszegénységben élő embereknek azonnali lépésekre és segítségre van szükségük, és ez különösen igaz a leginkább sérülékenyekre: a szegényekre, a magyarországi Roma népességre, és különösen a magyar hajléktalan emberekre.”

"A magyar hajléktalan emberek különösen sérülékenyek, az ilyen intézkedéseket büntetésként élhetik meg, amely károsíthatja mentális egészségüket és a kriminalizáció stigmáját helyezheti rájuk.”

Az EPHA kiemeli, hogy annak ellenére, hogy fokozott kockázatnak van kitéve egészségük, számukra nem biztosított a minőségi egészségügyi ellátás, valamint felhívja a figyelmet, hogy a büntetés helyett a nemzetközi jó gyakorlatot figyelembe véve, a problémára adekvát válasz is adható.

A konklúzióval csak egyetérteni tudunk: „Súlyos aggályaink vannak atekintetben, hogy a kriminalizáció csak növelni fogja a létező egyenlőtlenségeket és nem alkalmas a probléma megoldására.”- igen, nekünk is súlyos aggályaink vannak.

Egyenlő méltóság helyett büntetés

Mindeközben a hatóságok kapva kapnak az alkalmon, hogy október 15-től ismét lehet üldözni az otthontalan embereket. November elejéig, vagyis mindössze két hét alatt az alábbi szervezetek küldtek eljárás megindításával kapcsolatban adatokat a KEKKH-nek (Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság Nyilvántartó és Adatfeldolgozó Osztálya).

Budapest IV. Kerületi Hivatal            1 db
Füzesabonyi Járási Hivatal                1 db
Budapest V. Kerületi Hivatal         18 db
Várpalotai Járási Hivatal                    1 db

Folyamatosan tiltakozunk a hajléktalan emberek méltóságát sértő intézkedések ellen, legutóbb nyolc civil szervezettel együtt kértük nyílt levélben a belügyminisztert, hogy az utcán alvás büntetését lehetővé tevő javaslatot vonja vissza, és ehelyett valós megoldások kidolgozásán fáradozzon. A Város Mindenkié csoport pedig tüntetést szervezett. Mindezek ellenére az Országgyűlés elfogadta a javaslatot, mely nemcsak a világörökség részein rendeli büntetni a hajléktalanságot, de a törvényi felhatalmazásnak köszönhetően az önkormányzatok belevethették magukat a jogalkotásba, hogy további területeket jelöljenek ki.

A Belügyminisztérium válaszával sem tudunk mit kezdeni.

A válaszban is visszaköszön, hogy „a Kormány szándéka a hajléktalan ellátás alapvető feltételeinek és garanciáinak megteremtése”. Mint azt korábban is méltattuk, természetesen ezt mi is kívánatosnak tartjuk, nem az utcán való megfagyás joga az, amiért fellépünk.

Ugyanakkor végre arra vonatkozó szándékot szeretnénk nemcsak leírva, de tettek szintjén is látni, hogy a Kormány egyenrangú állampolgárként kezeli az utcán élő embereket, és kiindulási alapja a méltóságukat tiszteletben tartó stratégia kidolgozása a büntetés és elrejtés helyett.

A TASZ üdvözli, hogy Székely László, az alapvető jogok biztosa is figyelemmel kíséri a szabálysértési törvény módosítását, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szankcionálását, valamint a frissen elfogadott fővárosi „zónarendelet" szabályai kapcsán kialakult helyzetet, és a napokban kiadott közleménye szerint a hozzá érkező panaszok nyomán áttekinti majd a szabályozással kapcsolatos alkotmányossági és alapjogi aggályokat.