Akik két lépéssel a vonal mögül indulnak

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. De mit jelent ez egyáltalán? És miért gondoljuk alapjogi szempontból aggályosnak a puszta létezését is? Kétrészes blogsorozatunkból kiderül. Az első részben elmagyarázzuk, mi is az a nemzetiségi lista, kik szavazhatnak rá, és miért indulnak hátránnyal a nemzetiségi listák a pártlistákkal szemben.

Aki nemzetiségi választóként regisztrál, nem szavazhat pártlistára

2014-től kezdve az országgyűlési választásokon a pártlisták mellett úgynevezett nemzetiségi listák is versenyeznek a képviselői helyekért: az ezeken szereplő jelöltek – a pártlistákhoz hasonlóan – a megszerzett szavazatokkal arányos számú képviselői helyeket szerezhetnek. Nemzetiségenként egy országos listát lehet állítani. Saját nemzetiségi listájára bárki szavazhat, aki a Magyarországon hivatalosan elismert 13 nemzeti és etnikai kisebbség[1] valamelyikéhez tartozónak vallja magát, és benyújt egy kérelmet, amelyben a nemzetiségi névjegyzékbe való felvételét kéri az országgyűlési választásokra. A magát nemzetiségiként regisztráló választópolgárnak ezért a lehetőségért cserébe viszont komoly árat kell fizetnie: aki az országgyűlési választásokra nemzetiségi választóként regisztrál, az nem szavazhat párlistára.

Mivel jár a nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel, hogyan kell fel- és leiratkozni a nemzetiségi névjegyzékről? Kinek, meddig kell leadni a kérelmet? Ezekről a kérdésekről további felvilágosítást talál Nemzetiségi listák, nemzetiségi névjegyzék 1x1-ünkben.

A nemzetiségi választópolgár listás szavazatát tekintve a „választás” szó használata kissé ironikus. Hiszen pl. egy nemzetiségiként regisztrált roma szavazónak listás szavazatát tekintve két választása van: vagy leadja szavazatát az egy darab roma listára, vagy nem adja. Ez persze minden más kisebbségre is ugyanúgy igaz. Az adott kisebbség Országos Nemzetiségi Önkormányzatának kizárólagos joga a listaállítás, és kisebbségenként egy darab lista van (már ha sikerült országos listát állítani). Azaz a nemzetiségi névjegyzékbe felvételt nyert választópolgár esetében a „választás” szót úgy kell értelmezni, mint a 80-as évek piaci nyitásunkat jellemző faviccében: a néni hallja a tévében, hogy a magyar ABC-k déligyümölcs választékkal várják a vásárlókat, de a sarki ABC polcain csak egy (bomlásnak indult) citromot talál. Faggatózására az eladó ingerülten válaszol: „Van választék. Választhat: megveszi, vagy nem veszi.”

OK, de a nemzetiségi listára szavazni előnnyel jár, hiszen onnan egyszerűbb bejutni, nem?

1 db képviselőnek igen. A nemzetiségi lista első helyén szereplő jelölt úgynevezett „kedvezményes mandátumot” kaphat. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi listák első helyén szereplő jelölteknek kevesebb szavazatot kell összegyűjtenie a mandátumhoz, mint egy pártlista első helyén lévő jelöltnek. Egyelőre csak ésszerű számításokon alapuló jóslásba lehet bocsátkozni,[2] de úgy tűnik, ezt az első képviselői helyet még így, kedvezményesen is legfeljebb a roma, illetve esetleg a német nemzetiségi lista tudja majd megszerezni. Az állás legjobb esetben már ezen a ponton is csak 11:2.

Minden további képviselői helyet pedig pont ugyanolyan nehéz megszerezni egy nemzetiségi listás jelöltnek, mint egy pártlistás jelöltnek: ugyanannyi szavazatot kell összeszedniük. Valójában ez persze azt jelenti, hogy a további képviselői helyeket nehezebb megszerezni. Bizonyos nemzetiségek esetében hiába regisztrálna nemzetiségi választóként és szavazna a nemzetiségi listára az adott kisebbség összes tagja, még akkor sem sikerülne további helyeket szerezni.[3]

Az egyszerűbb bejutásról tehát annyit, hogy várhatóan egy-két nemzetiségi képviselőre számíthatunk összesen.

Hát persze, mert kevesen vannak – de ugyanez történne, ha egy kicsi pártra szavaznának.

Annyi igaz, hogy a nemzetiségi listára szavazók érdekérvényesítési nehézsége abból is származik, hogy a nemzetiségek egy része a választójogosult magyar lakosság viszonylag kis hányadát adja. Ez első ránézésre hasonlít arra a helyzetre, amikor egy választópolgárnak egyszerűen azért nehéz érvényesíteni az érdekeit, mert arra a jelöltre, akire ő szavaz, rajta kívül kevesen szavaznak. Mindez sajnálatos tény – mondhatnánk –, de önmagában nem a választási rendszer hibája. Minden jól működő demokráciában nehezebb vagy könnyebb egy adott választónak a saját érdekeit érvényesíteni a politikában attól függően, hogy még hányan szeretnének ugyanarra a jelöltre (listára) szavazni, mint ő. Elvégre a többségi döntéshozatal arról szól, hogy – legalábbis bizonyos kérdésekben – végül azok döntenek, akik többen vannak. Nem csoda hát, gondolhatnánk, hogy a kisebbségek tagjai nehezen érvényesítik érdekeiket.

Nem csak ennyiről van azonban szó. A nemzetiségi listára szavazó polgár több szempontból is rendszerszerű hátrányt szenved egy kis párt listájára szavazó többségi polgártársához képest. Nézzük, miért is.

Egy kis párt hívének – szemben egy nemzetiségi lista mellett elkötelezett szavazóval – elviekben rendelkezésére állnak eszközök, amelyekkel saját pártja népszerűségét javíthatja. Tegyük fel például, hogy a mentás csokifagyi elkötelezettje vagy, és úgy gondolod, a nép érdeke ennek a Magyarországon igen népszerűtlen, sokak szerint a fogkrém és a csokoládé sajátos egyvelegére hasonlító terméknek a nagyipari előállítása lenne. Nos, ha így gondolod, jelenleg rosszul áll a szénád. Hiába szavazol a MCSMP-re („Mentás Csokifagyit Mindenkinek!” Párt), a pártnak rajtad kívül kevés más szavazója lenne, ha most vasárnap rendeznék a választásokat. Ám van egy lehetőséged: elkezdesz meggyőzni másokat.

Először elmondod a szomszédaidnak, mi a jó a mentás csokifagyiban. Elvégre lehet, hogy még nem kóstolták és nem jöttek rá: ők is épp a frissítő, karakteres és édes ízek ilyesfajta harmóniájára vágynak – magyar minőségben, itthoni előállításban. Ha pedig meggyőzted erről a szomszédaidat, továbbléphetsz: segítheted az MCSMP kampányát, reménykedhetsz benne, hogy országos kóstolóval kísért választási gyűléseket tartanak, ízléses ételfotókkal díszített plakátokkal árasztják el az országot, és szerencsés esetben vitaműsorokban racionálisan érvelve próbálják nézőpontjuk helyességéről meggyőzni a választókat.

Mindezt azonban hiába tennéd vagy tennék a párt kampányszervezői, áttörésre aligha számíthatnál, ha kiderülne: sajnos az MCSMP-re nem szavazhat bárki, csak a regisztrált mentarajongók – és hát ugye tudjuk, ők eleve milyen kevesen vannak. Különösen kellemetlen ez, ha a választási kampány véghajrájában már nem is lehet regisztrálni mentarajongónak, hanem csak legkésőbb a szavazás előtti 16. napon.[4]

Valahogy így jár a nemzetiségi szavazó is: érdekérvényesítési hátránya leküzdésének eleve határt szab az, hogy a nem nemzetiségi választókat, illetve a nemzetiségekhez tartozó, de pártlistára szavazni kívánó polgárokat sehogy sem tudják ügyüknek megnyerni. A többséghez képest elenyésző befolyásuk ezért nem tekinthető időlegesnek, vagy csupán erőfeszítés és erőforrások kérdésének: a minimális politikai befolyás a választási rendszerbe van kódolva. Más szavakkal: a nemzetiségi listák valójában nem szabad politikai versenyben versengenek egyenlő vagy könnyített feltételek mellett a többi listával. Épp ellenkezőleg: nyerési esélyeiknek eleve határt szab a rájuk való szavazási jogosultság eloszlása. Ez pedig nem csupán a véletlennek vagy a választói preferenciák eloszlásának köszönhető hátrány, hanem a választási rendszer kialakításából következik, ezért egyértelműen sérti a politikai részvétel esélyegyenlőségének követelményét.

És mi a helyzet a töredékszavazatokkal? Ilyet nem kaphatnak a nemzetiségi listák?

Nem bizony. De miről is van szó? A töredékszavazat azt jelenti, hogy egy adott párt színeiben induló egyéni jelöltre leadott szavazatok valamekkora részét hozzászámolják pártja listás szavazataihoz is. Ezzel jól jár a párt, ha a jelöltje vesztene, mert így a rá adott szavazatok mégse vesztek el – az egyéni jelölt nem jut be a parlamentbe, de a rá adott szavazatok bejuttathatják párttársait a listáról. És még jobban jár a töredékszavazatokkal egy párt, ha az egyéni jelöltjük nyer, mert a nyertes jelölt után a jelenlegi rendszerben szintén kap töredékszavazatokat a pártlista.

Csakhogy a nemzetiség, ugye, nem párt. Ez azzal jár, hogy nem indulhatnak egyéni képviselőjelöltek egy-egy nemzetiség színeiben. Éppen ezért a nemzetiségi listára leadott szavazatokat nem lehet kiegészíteni töredékszavazatokkal sem, hiszen honnan kapnának a nemzetiségi listák töredékszavazatokat, ha a nemzetiségeknek nincsenek egyéni jelöltjeik? A töredékszavazatok hiánya újabb jelentős hátrányt jelent a pártokkal szembeni versengésben a képviselői helyekért.

Összefoglalva: a nemzetiségi listák komoly hátrányokkal indulnak a politikai versenyben. Ezek a hátrányok nagyrészt nem abból fakadnak, hogy a nemzetiségi szavazók kevesebben vannak, mint a többségi szavazók, hanem a választási rendszerből, amely a politikai egyenlőség elvét sértve méltánytalan és egyenlőtlen versenybe kényszeríti a nemzetiségi listák jelöltjeit, és alapjog-sértő módon ássa alá a rájuk szavazó polgárok választójogának egyenlőségét.

* * *

Blogsorozatunk következő részében túllépünk a választási versengésen, és megnézzük, mi lenne akkor, ha a fentiek ellenére jelentősebb számú nemzetiségi képviselő jutna az Országgyűlésbe. Miért nem lenne alkalmas a nemzetiségi képviseleti rendszer a „nemzetiségi érdekek” méltányos képviseletére? Egyáltalán, létezik olyan, hogy „nemzetiségi érdek”? Hogyan hatna a pártpolitikára, és ezen keresztül a kisebbségi választók érdekképviseletére, ha sokan szavaznának a nemzetiségi listára? Végül pedig: milyen alkotmányossági feltételeknek kellene megfelelnie egy, a jelenleginél jobb rendszernek? A második részből ez is kiderül.

Mivel jár a nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel, hogyan kell fel- és leiratkozni a nemzetiségi névjegyzékről? Kinek, meddig kell leadni a kérelmet? Ezekről a kérdésekről további felvilágosítást talál Nemzetiségi listák, nemzetiségi névjegyzék 1x1-ünkben.

Mráz Attila

Politikai szabadságjogok program