választójog

2021. augusztus 23.
2020. április 29.

„Egyenlők és egyenlőbbek” – jelentésünk a 2019-es választásokról

2 választás, 21 hónap, 3 munkatárs, 8 önkéntes, 571 e-mailes és 496 telefonos jogsegély, 18 vidéki képzés, 329 monitorozott választási döntés, 10 ügyben jogi képviselet és végül egy 69 oldalas jelentés. Ez a TASZ Választási Jogi Programjának rövid mérlege a 2019-es választásokhoz kapcsolódóan. A program tanulságai az „Egyenlők és egyenlőbbek” című jelentésünkben olvashatóak.

2020. február 19.
2019. október 17.
2019. október 7.
2019. augusztus 12.
2019. április 3.

Ha ezeket betartanák, akkor beszélhetnék szabad választásokról

Emlékszel a gyorsan fel- majd eltűnő kamupártokra? Az ellenzéki pártok gyanús számvevőszéki vizsgálatára? Téged is felháborít, hogy egy külföldön élő honfitársunknak egész napos program a szavazás? Elkészült a 2018-as évről szóló választási monitoring jelentésünk. A problémák világosak: 92 ajánlást tettünk az Országgyűlésnek, a választási bizottságoknak, a Nemzeti Választási Irodának és más állami szerveknek. Álljon itt néhány példa, ami igazolja, hogy szükség van a változásra.

2019. április 1.

Te költenél százezer forintot arra, hogy szavazhass májusban?

 Egy tavalyi törvénymódosítás alapján azok a magyar állampolgárok is szavazhatnak az európai parlamenti (EP) képviselők választásán, akiknek nincsen magyarországi lakcímük. Ezzel egy olyan helyzet állt elő, ami miatt nagy hátrányba kerülnek azok, akiknek van ugyan magyarországi lakcímük, de május 26-án külföldön tartózkodnak. Egy bostoni ügyfelünknek például kilenc óra utazást és 110 ezer forintnyi dollárt kellene arra szánnia, hogy szavazhasson az EP választáson. Míg az újonnan szavazati jogot szerzett magyarok kapnak majd egy levélcsomagot, amiben ott lesz az előre kifizetett boríték a szavazat leadásához. Az Alkotmánybíróságot kérjük, hogy semmisítse meg a jogszabályt, ami ezt a durva diszkriminációt lehetővé tette.

2018. június 22.

Vannak, akik tudtak élni választójogukkal, vannak, akik nem

 A 2014-es országgyűlési választások óta azoknak a magyar állampolgároknak, akiknek nincs magyarországi lakcímük, lehetőségük van levélben leadni a szavazatukat. Kibővült a politikai közösség a határon túli (és a külhoni) magyarokkal, akik beleszólási jogot kaptak a magyar politikai életbe is. De valóban mindannyian élhettek ezen jogukkal, vagy vannak kivételek? Mint idén kiderült, vannak.

2018. április 6.

A fogyatékossággal élőknek kell a választójog!

A választáson való részvétel arról is üzen, hogy ki szólhat bele egy ország jövőjének alakításába, ki tartozik egy politikai közösséghez. Az afroamerikai emberek által kivívott  jog és a nőjogi mozgalom eredményei után sokan az utolsó választójogi mozgalomként tekintenek a fogyatékossággal élő emberek szavazati jogának elérésére. Magyarországon 2014-ben 46 583, 2016-ban pedig 49 2016 gondnokság alatt álló személy volt kizárva a választójogból. Ferenc egy volt közülük.

2018. április 5.
2018. március 13.
2018. március 6.
2018. február 19.
2016. április 21.

AB: aki jobban kötődik a hazához, küzdjön jobban a választójogáért!

A TASZ Angliában élő ügyfele még az országgyűlési képviselők 2014. évi általános választása előtt fél évvel fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a választási eljárás kizárta őt a levélben szavazásból – más, külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal ellentétben. A szavazás napján külföldön tartózkodó, magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok ugyanis személyesen szavazhatnak csak, míg a Magyarországon akár soha nem járt, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező polgártársaik levélben is leadhatják szavazatukat az országgyűlési választásokon. Az Alkotmánybíróság két és fél év után döntött: a testület szerint nincs ebben semmi diszkriminatív.

2015. október 19.

Levélben szavazás diszkrimináció-mentesen, de garanciák nélkül

Kanada 2015. október 19-én választ. Választanak a külföldön tartózkodó kanadaiak is: akárcsak a magyarországi választások idején külföldön tartózkodó magyar állampolgárok a magyar országgyűlési választásokon, az épp otthonuktól távol lévő kanadaiak is élhetnek választójogukkal a szövetségi választásokon. De kinek egyszerűbb szavazni: a Torontóban élő magyarnak, vagy a Budapesten nyaraló kanadainak? A levélben szavazásnak a magyar szabályozásnál engedékenyebb vagy szigorúbb a kanadai szabályozása? Jelenthet-e a levélszavazás kanadai szabályozása alternatívát a jogsértő magyar választási eljárás helyett? És mit tanulhatunk a külföldön való szavazásra való jogosultságról a kanadai vitákból? Blogposztunkból mindez kiderül.

2015. április 5.

Miért nem baj, ha a választókerületek a kormánypártnak kedveznek?

Mi a baj a kormánytöbbségnek kedvező felosztású választókerületekkel? Egy népszerű infografika kapcsán kétrészes blogsorozatunk első részében elmondjuk, miért nem az a baj velük, hogy a kormánytöbbségnek kedveznek, és miért nem sértik a választójog egyenlőségét. A második részből pedig megtudhatod, mi velük valójában a baj.Miért érdekes, hogyan osztják be a választókerületeket?Az utóbbi hetekben bejárta az internetet Steven Nass infografikája, amely bemutatja, miért is fontos a választókerületek kialakítása egy olyan választási rendszerben, ahol a képviselőket választókerületenként választják meg. Attól függően, hogy a különböző pártpreferenciájú szavazók melyik választókerületbe kerülnek, más és más lehet a választás eredménye: ugyanazok a szavazatok egy adott kerületbeosztás mellett az egyik, míg más kerületbeosztás mellett egy másik párt képviselőjének győzelméhez vezetnek: 

2015. március 5.

Választójogi reform a tárgyalótermekben?

Súlyos jogsértés, hogy a fogyatékos személyeket a gondnoksági eljárásokban a bíróságok megfoszthatják választójoguktól. Az adatok azt mutatják, hogy a bíróságok egyre ritkábban élnek e jogukkal. 2012-2013-ban közel tízezer ember kapta vissza választójogát. Mintegy 40 ezren ugyanakkor továbbra sem szavazhatnak. 

2014. május 23.

A nagykutyákra is érdemes

Blogsorozatunk előző részében azzal foglalkoztunk, miért érdemes elmenned szavazni az EP-választásokon, ha kisebb pártokkal szimpatizálsz. Ebben a részben azt mutatjuk meg, miért érdemes akkor is elmenned szavazni, ha a nagyobb, népszerűbb pártok valamelyike felel meg legjobban nézeteidnek, érdekeidnek.

2014. május 22.

„A részvétel a lényeg” – de tényleg!

 „A részvétel a fontos, nem a győzelem.” Na persze. Ezt mondta Piri néni is, amikor elküldte a mutáló fiúkat a kerületi kórusversenyre, vagy a sorozatban három palacsintát a plafonra dobó lányokat az iskolai főzőversenyre. Ez a mondat általában azt jelenti: ne koncentrálj annyira a győzelemre, mert bár fontos, úgysincs esélyed. Most mégis arról próbálunk meggyőzni, hogy az EP-képviselők választásán igaz: nem a győzelem a lényeg, hanem a részvétel. Vagyis az, hogy a pártok hatékonyan részt tudjanak venni az Európai Parlament munkájában. Ebből pedig az következik, hogy a kisebb pártokra is lehet értelme szavaznod, ha az ő programjuk szimpatikus Neked: a Te részvételed is számít.

2014. május 15.

Mítoszok a máshol szavazásról

Mit jelent az „átjelentkezés”? Honnan hová tudsz átjelentkezni? És mi a különbség a „bejelentkezés” és az „átjelentkezés” között? Hová lehet „átjelentkezni”, és mikor kell más kérelmet kitölteni, ha nem a lakóhelyednél szavaznál? Félreértéseket oszlatunk el, és megmutatjuk, milyen kérelmet kell kitöltened ahhoz, hogy pont ott szavazhass, ahol Te szeretnél!

2014. április 23.

Nem lehetőség, kötelesség!

Hiába kértek a választópolgárok mozgóurnát, az urna nem ért el mindenkihez az idei országgyűlési választásokon egyes szavazókörökben. Sajtóértesülések szerint a választások megszervezéséért és lebonyolításáért felelős helyi választási irodák némelyike nem észlelte a mulasztás súlyát: ők a választók „megértését” kérték. Nincs azonban okunk a megértésre: a választójog gyakorlásának biztosítása nem adminisztratív kegy vagy lehetőség, hanem az alapvető jogok biztosításával járó állami kötelezettség.

2014. április 3.

Mindenkiből lehet igazi

Sajnos a magánéletben nem igaz – de a politikában sokszor igen. Blogsorozatunk zárórészében kiderül: azért is érdemes szavaznod, mert szavazatoddal is alakíthatod a politikai kínálatot. Sokszor megéri kompromisszumot kötni épp azért, mert ezzel hozzájárulsz, hogy később kevesebb kompromisszumot kívánó erőkre szavazhass. Azt is elmondjuk, miért nem érdemes bojkottálnod a választásokat.

2014. április 2.

Ha nem jön el az igazi

Sokan azért nem mennek el szavazni, mert úgy érzik: silány választékból kell válogatniuk. Számukra a mostani politikai piacon szavazni olyan, mint egy bulin felszedni valakit azok közül, akik reggel 5-kor még mindig nem keltek el. Válogathatunk, hazavihetjük, de minek: a legjobb se sokkal jobb a legrosszabbnál. Blogsorozatunk 3. részében kiderül, miért téved, aki így gondolkodik a szavazásról. Ha úgy érzed, bármilyen szavazat súlyos kompromisszumra kényszerít, ez a rész – és a hamarosan megjelenő következő is – Neked szól.

2014. április 1.

Miért érdemes a várható nyertesre még nekem is szavaznom?

Sokan azért nem mennek el az amúgy is várható nyertesekre szavazni, mert azt hiszik: az ő további szavazatuknak már semmi értelme. A nyertesnek nélkülük is nyert ügye van. Tévednek: a legtöbbször a garantáltan nyertes pártokra, jelöltekre is van értelme szavazni. Prezentációval kísért blogsorozatunk 2. részéből kiderül, miért! Az első részben pedig azzal foglalkoztunk miért érdemes a várható vesztesekre szavazni. 

2014. március 31.

Miért érdemes a vesztesre is szavaznom?

Sokan azok közül, akik a várható vesztesekre szavaznának azért nem mennek el szavazni, mert azt hiszik: úgyis hiába. Tévednek: a legtöbbször a garantáltan vesztes pártokra, jelöltekre is van értelme szavazni. De miért is? Prezentációval kísért blogunkból kiderül! A holnapi blogbejegyzésünk pedig azzal foglalkozik, mi az értelme a garantáltan nyertes pártokra, jelöltekre szavazni.

2014. március 25.

Interneten vs. levélben szavazás 4.: szavazatvásárlás és esélyegyenlőtlenség

Az internetes szavazás lehetőséget adna arra, hogy a külképviseleti szavazásnál méltányosabb költségekkel járó választójogot biztosítsunk a külföldön élő magyar állampolgároknak. De vajon könnyebb adni-venni az internetes szavazatokat? És nem csak egy kivételezett rétegnek kedvez az internetes voksolás? Az online szavazás biztonságának és titkosságának vizsgálata után ebben a részben a szavazatvásárlás és a politikai esélyegyenlőtlenség problémájával foglalkozunk.

2014. március 21.

Interneten vs. levélben szavazás 3.: ki fér hozzá a szavazatomhoz?

Az internetes szavazás lehetőséget adna arra, hogy a külképviseleti szavazásnál méltányosabb költségekkel járó választójogot biztosítsunk a külföldön élő magyar állampolgároknak. De – a költségeken túl – a levélben szavazás megfelelő alternatívája az internetes voksolás? A két módszert összehasonlító blogsorozatunk előző részében azt vizsgáltuk, a levélben vagy az interneten leadott szavazat ér-e nagyobb biztonsággal célba. A harmadik részben arra keressük a választ: melyik módszer nyújtja kielégítőbb garanciáját a szavazatunk titkosságának?

2014. február 11.

Akik kikerülnének a képből

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. Kétrészes blogsorozatunk előző részében a nemzetiségi listák alapjogi szempontból aggályos hátrányával foglalkoztunk a politikai versenyben. Ebben a részben viszont túllépünk a választási versengésen, és megnézzük, mi lenne akkor, ha a fentiek ellenére jelentősebb számú nemzetiségi képviselő jutna az Országgyűlésbe. Miért nem lenne alkalmas a nemzetiségi képviseleti rendszer a „nemzetiségi érdekek” méltányos képviseletére? Egyáltalán, létezik olyan, hogy „nemzetiségi érdek”? Hogyan hatna a pártpolitikára, és ezen keresztül a kisebbségi választók érdekképviseletére, ha sokan szavaznának a nemzetiségi listára? És milyen alkotmányossági feltételeknek kellene megfelelnie egy, a jelenleginél jobb rendszernek?

2014. február 7.

Akik két lépéssel a vonal mögül indulnak

A 2014-es országgyűlési választások egyik legnagyobb újítása a nemzetiségi listás szavazás bevezetése. De mit jelent ez egyáltalán? És miért gondoljuk alapjogi szempontból aggályosnak a puszta létezését is? Kétrészes blogsorozatunkból kiderül. Az első részben elmagyarázzuk, mi is az a nemzetiségi lista, kik szavazhatnak rá, és miért indulnak hátránnyal a nemzetiségi listák a pártlistákkal szemben.

2014. január 24.

Vele vagy ellene: hogyan viszonyul az államhoz egy jogvédő civil szervezet?

A TASZ nemrégiben felszólította a Nemzeti Választási Irodát (NVI), hogy szüntessen meg egy választási csalást megkönnyítő kérelmezési lehetőséget. Az NVI válaszolt nekünk, és lényegi változást kezdeményezett – de nem szüntette meg teljesen a kifogásolt eljárást. Mégis: egy állami szerv az utóbbi években szokatlan nyitottsággal fogadta kritikánkat. Miért örülünk az eredménynek, és mik a fenntartásaink? Mit árul el az eset a civil jogvédelem és az állam közti együttműködés elveiről és mai lehetőségeiről?

2013. november 8.

Mindenkinek vagy senkinek: mit gondoljunk a levélben szavazásról?

A 2014-es országgyűlési választásokon már levélben is lehet szavazni – de nem akárkinek. A TASZ alkotmányjogi panasszal élt, mert úgy véljük, diszkriminatív a szabályozás. De pontosan milyen eltérő terheket ró a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárokra a választási eljárás jelenlegi szabályozása, és milyen jogi visszásságokkal jár?A Választási eljárási törvény (2013. évi XXXVI. tv., a továbbiakban: Ve.) a levélben szavazás lehetőséget kizárólag a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak tartja fenn, és közülük sem akárkinek. Kizárólag az a magyar állampolgár adhatja le szavazatát levélben az országgyűlési választásokon, aki nem rendelkezik állandó magyarországi lakcímmel.[1] Ezt a gyakorlatban azt jelenti, hogy többnyire a közelmúltban állampolgárságot szerzett, Magyarországon lakcímmel soha nem is rendelkezett szavazók élhetnek ezzel a lehetőséggel – azonban a választások napján turistáskodó, vagy éppen külföldön tanuló illetve dolgozó, de az anyaországgal valószínűsíthető kapcsolatban álló polgártársaink nem. Ők az eddig megszokott módon, Magyarország nagykövetségein és konzulátusain adhatják le szavazatukat.Eltérő terhekNézzük először, milyen eltérő terheket jelent a külképviseleti illetve a levélben szavazása választójogukat külföldről is gyakorolni kívánó állampolgároknak.Kezdjük a levélben szavazással – hogy jut el valaki odáig, hogy leadja szavazatát? Legelőször is regisztrálnia kell, hogy bekerüljön a választási névjegyzékbe. Ehhez egy formanyomtatványt kell kitölteni, azonban ezt nem szükséges sorbanállási időt és bélyegpénzt befektetve a Nemzeti Választási Irodának postázni, hiszen a névjegyzékbe vételi kérelem 2013. november 1-jétől már online is kitölthető és leadható. Csupán arra kell vigyázni, hogy a kérelem a választások napját megelőző 15. napig beérkezzék. Ezután a szavazópolgár 10 évre (!) bekerül a központi névjegyzékbe, és a megadott címre postázzák neki a szavazási levélcsomagot minden egyes választás alkalmával. A regisztrációról megfeledkezni is nehéz, mivel egyes források arra utalnak, hogy a Nemzeti Választási Iroda postai úton megkeresi és regisztrációra bátorítja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárokat.[2]A levélszavazat lényegében bárhogy eljuttatható a Nemzeti Választási Irodához, amennyiben a küldemény a választásokat megelőző napon éjfélig beérkezik. A szavazópolgár vagy bárki más elküldheti postán, de akár személyesen is le lehet adni – nem csak az anyaországban, hanem a szavazás napján a külképviseleteken is. A személyes kézbesítés lehetősége persze nem azért fontos, mert várható lenne, hogy a szavazópolgár maga adja le levélben szavazatát. Ehelyett inkább arra kell számítanunk, hogy a szavazatokat pártképviselők is begyűjthetik, hogy aztán (jó esetben) maguk juttassák el együttesen egy illetékes szervhez személyesen, vagy postán – Magyarországról feladva ráadásul postaköltség nélkül. Vagyis a levélben szavazáshoz a szavazópolgárnak adott esetben a postáig sem kell elmenni: az ajtón kopogtató pártképviselőre is rábízhatjuk szavazatunk leadását. (Hogy ezt jól tesszük-e, az kiderül lejjebb.)És akkor most nézzük az érem másik oldalát: mit kell tennie a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön szavazni kívánó állampolgárnak? Először is, a magyarországi lakóhelye szerinti jegyzőnél kérelmeznie kell felvételét a külképviseleti névjegyzékbe -- értelemszerűen a külföldi tartózkodási helyéhez legközelebb eső nagykövetségre vagy konzulátusra. Viszont amíg a levélben szavazáshoz a központi névjegyzékbe már 2013 augusztusa óta lehet kérelmezni a felvételt, addig a külképviseleti névjegyzékbe majd csak a választások kitűzését követően lehet jelentkezni, vagyis legkorábban a választások előtt 90 nappal (rosszabb esetben pedig mindössze 70 nappal – a köztársasági elnök döntése, hogy ezeken a határokon belül mikor tűzi ki a választásokat).[3] A külképviseleti névjegyzékbe való felvételi kérelmeknek legkésőbb a szavazás előtti 8. napon kell beérkeznie a jegyzőhöz – személyes átvétel vagy interneten leadott kérelem útján. Azaz összességében a külképviseleten szavazóknak egy sokkal szűkebb időtartam áll a rendelkezésére a névjegyzékbe való felvételi kérelem benyújtására, mint a levélben szavazóknak: 2014. május végi országgyűlési választással számolva a külképviseleten szavazóknak valamivel kevesebb, mint 3 hónapjuk, míg a levélben szavazóknak kb. 9,5 hónapjuk van idén a regisztrációra. A különbség több, mint háromszoros – a levélben szavazók javára.Mi a teendő, ha egyszer felvettek a külképviseleti névjegyzékbe? A szavazáshoz nem kell mást tenni, mint elmenni a nagykövetségre vagy konzulátusra, ahová kértük felvételünket a névjegyzékbe. Ezt kizárólag a magyarországi szavazás napján tehetjük meg, sem később, sem korábban. Ha a lakóhelyünk közelében nincsen nagykövetség vagy konzulátus, az útiköltséget senki nem téríti meg. Vegyünk egy példát: egy San Francisco-ban dolgozó vagy tanuló magyar állampolgár tartózkodási helyéhez legközelebb a Los Angeles-i Főkonzulátuson adhatja le szavazatát. A Southwest Airlines – egy fapados kategóriájú, belföldi járatokat üzemeltető légitársaság – 2014. május 25. vasárnapra legolcsóbban még ma, azaz 2013. november legelején, hat hónappal az utazás előtt is 137,5 dollárért kínál retúrjegyet. Ez még egy kedvező, 220 forintos dollárárfolyammal számolva is 30250 forintos költséget jelent. A példa pedig korántsem szélsőséges: az USA-n belül két, voltaképpen egymással szomszédosnak számító nagyvárosról beszélünk, ráadásul köztük a vonatközlekedés sem lenne számottevően olcsóbb. A kiesett időt, esetleg munkát még nem is említettük: ha netán dolgoznánk aznap, a munkabért, melytől így elesünk, senki nem téríti meg. Sőt lehet, hogy szabadságot sem tudunk kivenni aznapra, ahogy az ügyben a TASZ által képviselt panaszos sem. Ehhez képest a levélben szavazóknak legfeljebb a postabélyeg árát kell rááldozniuk a szavazásra – de láttuk, még azt sem feltétlenül.Neked milyen terhet jelentene szavazni?Külföldön élő olvasónk vagy? Tőled milyen messze van a legközelebbi nagykövetség, konzulátus? Hány kilométert kellene megtenned, hogy szavazhass? Oszd meg velünk facebookon, és lájkold a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást célzó Facebook oldalunkat!Miért diszkriminatív a szabályozás?A fentiek alapján egyértelmű, hogy a jelenlegi szabályozás jelentősen eltérő terheket, költségeket ró a választójogukat gyakorolni kívánó, külföldön tartózkodó magyar állampolgárok két különböző csoportjára. Ebből azonban önmagában még nem következne, hogy a szabályozás diszkriminatív: ahhoz azt is meg kell mutatnunk, hogy ésszerű, kellő súlyú indok nélkül ró ennyire eltérő terheket két igen hasonló csoportra.Összehasonlításképp: képzeljük el, hogy egyes hátrányos helyzetű régiókban a törvény 2 év kötelező óvodalátogatást írna elő, míg más régiókban csupán 1 évet. A két célcsoport első ránézésre igen hasonló: 4-6 éves gyermekek és szüleik – mind Magyarországon élő magyar állampolgárok –, akik azonban eltérő terheket kell viseljenek. A hátrányos helyzetű térségekben egy évvel tovább kellene óvodába járatni a gyermeket, naponta időt és benzinpénzt vagy buszjegyet szánni rá. Csakhogy tegyük fel, a jogalkotó célja ezzel az lenne, hogy a hátrányos helyzetű térségek rosszabb közoktatási körülményeit ellensúlyozza. Tegyük fel továbbá, hogy valóban jó okunk van azt gondolni, a kötelező plusz egy év óvoda hosszútávon is egyedülálló, kisebb terhekkel járó módszerekkel nem helyettesíthető módon képes az iskolai teljesítmény növelésére, majd pedig az országon belüli munkaerő piaci versenyképesség növelésére. Ebben az esetben ésszerű, kellő súlyú indoka lehet annak, hogy az állam a két hasonló csoportra egyenlőtlen terheket ró.Azt is látnunk kell azonban, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező illetve nem rendelkező, választójogukkal külföldön élni kívánó állampolgárok közti megkülönböztetés nem felel meg ennek a szigorú feltételnek. Semmilyen ésszerű indokot nem találunk, amely igazolná a választópolgárok e két csoportjára háruló eltérő terheket. Ilyesfajta indok hiányában pedig a különbségtétel önkényes. Semmi akadálya nincs annak, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok is hozzájussanak szavazási levélcsomaghoz, amelyet aztán a magyarországi lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárokhoz hasonló módokon juttathatnának el a Nemzeti Választási Irodába. Ahogy az az önkényes megkülönböztetésekkel élő, ám nem figyelmetlenségből eredő jogalkotás esetében jellemző, a jogalkotó nem hagyott más lehetőséget, mint hogy azt feltételezzük: az államhatalom képviselőinek (vélt) politikai érdekei állnak a szabályozás mögött.[4]De nem azt mondják, hogy a levélben szavazás nem biztonságos? Nem jobb, ha csökkentjük a visszaélés esélyét?De. Arra a kérdésre, hogy biztonságos-e – értsd: a csalások elleni kellő garanciát jelent-e – a levélben szavazás, a Nemzeti Választási Iroda honlapján a következő választ olvashatjuk: „A levélben szavazás tisztasága – ellentétben a szavazóhelyiségben történő szavazással, ahol elsősorban a szavazatszámláló bizottság feladata a szavazás törvényességének biztosítása – a választási szervek és a választópolgár együttes felelőssége. A választópolgárnak is felelős magatartást kell tanúsítania a szavazólap kitöltésekor, a szavazási iratok postázásakor.”[5] Kicsit egyértelműbben: még a Nemzeti Választási Iroda sem gondolja, hogy a levélben szavazás esetében az állam garantálja, vagy egyáltalán képes lenne garantálni a választási eljárás tisztaságát.Vegyük végig, milyen visszaélési lehetőségek rejlenek a levél útján történő szavazásban. Először is, különösen akkor, ha nem postán adjuk fel a levélszavazatot, hanem a választások eredményében érdekelt harmadik félre bízzuk szavazatunk célba juttatását, nincs okunk bízni abban, hogy szavazatunk célba is ér. Köztudott ugyanis, hogy egy szavazópolgár lakcíme alapján igen jól megjósolható pártpreferenciája is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a levélszavazatokat gyűjtő pártképviselőknek az az érdeke, hogy csupán a nagy eséllyel az ő pártjukra szavazó állampolgárok szavazatait gyűjtsék össze és továbbítsák. Az is érdekükben áll, hogy a többi, várhatóan más pártokra szavazó választópolgár szavazatait is összegyűjtsék, és ezeket megsemmisítsék, illetve egyszerűen ne továbbítsák: ezzel pedig hatékonyan kizárják őket a választásból. Ez nyilvánvalóan a politikai verseny torzulását eredményezi, amely ezek után már nem csupán a szavazatok elnyeréséről, hanem a szavazatok mielőbbi megszerzéséről, likvidálásáról is szól. A példa nem a jogvédő lázálma csupán: az USA egyes tagállamaiban bizonyos választásokon levélben is lehet szavazni, s az ehhez hasonló visszaélések visszatérő politikai botrányok tárgyai.Másodszor is, a levélben szavazás esetében a személyazonosítás elmaradása önmagában is megkönnyíti a szavazatokkal való visszaélést. A szavazatot tartalmazó levélcsomaghoz persze mellékelni kell egy aláírt „azonosító nyilatkozatot”. Ez azonban távolról sem zárja ki a csalást: az óvatlanul előre kitöltött nyilatkozatot harmadik személy is feladhatja egy tetszőlegesen kitöltött szavazólappal, amennyiben hozzáfér a szavazási levélcsomag tartalmához. Ráadásul egy aláírás meghamisítása közel sem jár akkora nehézséggel vagy költséggel, mint a személyazonosításra alkalmas hamis okiratok beszerzése. Végül pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy egy, a névjegyzékbe való felvételét követő évben elhunyt választópolgár jó eséllyel még további 9 évig kapja lakcímére a szavazási levélcsomagot – hiszen hogyan garantálnánk, hogy egy más országban elhunyt választópolgár haláláról értesülnek a magyar hatóságok? Ilyenkor a szavazási csomaggal való visszaélés esetén még panaszossal sem kell számolni.A listát még folytathatnánk, de már így is világos: a levélben szavazás intézménye nem képes garantálni a választások tisztaságát.Akkor miért akarjátok, hogy mindenki szavazhasson levélben? Aki akar, az úgyis elmegy szavazni. Akit pedig úgysem érdekel, az a levelet sem adná fel.Ez tévedés – az emberek politikai aktivitása nem független annak a költségeitől. Így van ez minden más preferenciánkkal is. Például tegyük fel, imádod a csokifagyit: egy gombóc megér 200 Ft-ot, sőt ha nagyon meleg van és / vagy nagyon éhes vagy, talán 300-at is; de szinte biztos, hogy 500 forintot már csak extrém helyzetben fizetnél érte, még a csokoládéfagylalt igazi elkötelezettjeként is. A szavazási hajlandóság is hasonlóképp működik: még azoknak sem ér meg bármilyen költséget, akik fontosnak tartják, hogy szavazatukkal hozzájáruljanak politikai közösségünk együttes alakításához. Egy postabélyeget megérhet; egy drága vonat- vagy repülőjegyet már nem feltétlenül. Nem mindegy tehát, hogy politikai részvételünk milyen terhekkel jár.Alkotmányjogi panaszunknak azonban nem az a végső célja – és nem is az a várható eredménye –, hogy a levélben szavazás egyébiránt nem igazán szerencsés, a visszaélésekre megannyi lehetőséget adó intézménye tovább terjedjen. Ehelyett egyfelől az a célunk, hogy a jogalkotót ráébresszük: nem alkalmazhat diszkriminatív szabályozást egyes választópolgárok politikai részvételének megnehezítésére; a részvétel minden azonos helyzetű állampolgárnak megközelítőleg azonos terhekkel kell járjon. Azaz vagy mindenki szavazhasson külföldről levélben, vagy senki. Másfelől azonban arra ösztönözzük a jogalkotót: amennyiben a választópolgároknak – helyesen – kevéssé költséges, a részvételt megkönnyítő eszközöket kínál, akkor ezt úgy kell tennie, hogy a választási eljárás tisztaságának garanciái ne sérüljenek. Mivel a jogalkotó maga is elismeri, hogy a levélben szavazás kockázatos eljárás, ezt senkinek nem szabadna lehetővé tennie. Más megoldásokkal kell elérnünk, hogy minden állampolgár egyenlő választójoga biztosított legyen.[6]Mráz AttilaPolitikai Szabadságjogok ProgramEgy szavazat, kétféleképp? NEM!Külföldön élő olvasónk vagy, és megosztanád, milyen terheket ró rád a diszkriminatív választási eljárás? Oszd meg velünk facebookon! Vagy itthon élsz, de te is fontosnak tartod a diszkriminációmentes, méltányos választási eljárást? Lájkold Facebook oldalunkat![1] A félreértések elkerülése végett: a Magyarországon élő hajléktalan állampolgárok nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, mivel ők választójogukat ún. „települési szintű lakóhelyük” alapján az állandó lakcímmel rendelkezőkkel azonos törvényi feltételek mellett gyakorolhatják.[2] Ld. http://varanus.blog.hu/2013/07/31/az_orszagelhagyok_is_szavazzanak -- Itt olvashatjuk egy ebből a célból küldött levél tartalmát is.[3] Ez logikusnak tűnhet, hiszen – gondolhatnánk – a választások kitűzése előtt honnan tudhatnánk, hogy külföldön tartózkodunk-e egyáltalán a választások napján? Talán jogos lehet így érvelni a turisták esetében. Egy külföldön tanuló, vagy külföldön munkavállaló, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár azonban egyértelműen és jó előre tudhatja, hogy az országgyűlési választás idején – akár április elejére, akár május végére fog esni – nem tartózkodik majd Magyarországon.[4] Azért sem gondolhatjuk, hogy puszta figyelmetlenség állna a megkülönböztetés mögött, mert a Ve. eredeti formájában még biztosította a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó állampolgárok számára a levélben szavazás lehetőségét. Az erről gondoskodó passzusokat az Országgyűlés utólag helyezte hatályon kívül.[5] http://www.valasztas.hu/hu/ovi/670/670_0.html#_Toc369098217[6] Megoldható ez például az idejében felmért igények függvényében a személyes szavazási lehetőségek bővítésével is. Összehasonlításképp: a legutóbbi horvátországi országgyűlési választásokon a Bosznia-Hercegovinában élő horvát állampolgárok egyetlen külképviselet helyett 30 (!) helyen adhatták le szavazatukat, a Horvátországban személyesen szavazó állampolgárokhoz hasonló körülmények között. Photo Credit: John Morton via Compfight cc

2013. május 27.

Az Ön választójoga is célkeresztben?

          A magyar választójog immár hagyományosnak tekinthető eleme a gondnokság alá helyezett személyek választójogának korlátozhatósága. Most három kormánypárti képviselő javaslata kiterjesztené a korlátozás lehetőségét minden cselekvőképes állampolgárra. Lehet, hogy Önre is.Pedig a választójog korlátozásának jelenlegi alaptörvényi szabályozása is ellentétes a nemzetközi joggal és a nemzetközi gyakorlattal. Az elmúlt két évben nemzetközi testületek sokasága deklarálta, hogy a gondnokság alá helyezett személyek választójoga semmilyen formában nem korlátozható. A hazánk által a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény kategorikusan tiltja a korlátozást, az ENSZ illetékes bizottsága pedig tavaly októberben hívta fel hazánkat a korlátozás eltörlésére, azzal nyomatékosítva kérését, hogy egy éven belül – idén októberig – be kell számolnunk a kedvező lépésekről. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága önálló tanulmányban bírálta a korlátozást. Nemcsak az ENSZ lépett az ügyben: a Velencei Bizottság, az Európa Tanács Miniszterek Tanácsa is egyértelmű állásfoglalásokat tett közzé. Az, hogy a nemzetközi jog szerint a fogyatékos állampolgárok választójoga semmilyen formában nem korlátozható, mára közhellyé, teljes mértékben elfogadottá vált.  Japánban a napokban született döntés a korlátozás eltörléséről, Horvátországban pedig tavaly lépett életbe olyan szabályozás, amely minden, akár súlyosan értelmi fogyatékos személy választójogát védelmezi. Írország, Ausztria, Olaszország már régen nem alkalmaz semmilyen restrikciót. Ehhez képest Magyarország kormánya köti az ebet a karóhoz, és az Alaptörvény alkotmányos alapot teremt ahhoz, hogy a belátási képesség hiányára hivatkozva elvonható legyen a felnőtt állampolgárok választójoga. A beterjesztett javaslat 2. §-a ennek megfelelően teszi le voksát a korlátozás fenntartása mellett: a polgári bíróságoknak minden egyes gondnoksági eljárásban hivatalból dönteniük kell az érintett személyek választójogáról. A szégyenteljes korlátozás fenntartása azonban nem a javaslat legdurvább eleme. Úgy tűnik ugyanis, hogy a képviselői önálló indítvány a cselekvőképesség kérdésétől függetlenül is meg kívánja alapozni a választójog korlátozását. A meglehetősen zavarosan szövegezett javaslat lehetővé teszi “nagykorú személy választójogból való kizárásának” kezdeményezését gondnokság alá helyezési eljárástól függetlenül is: a javaslat szövegéből egyrészről nem következik, hogy erre kizárólag a gondnoksággal kapcsolatos eljárások keretében kerülhetne sor, másrészről pedig a választójog kizárása bármely nagykorú személy esetében kezdeményezhető lenne. De milyen alapon?Az Alaptörvény XXIII. cikk (6) bekezdése értelmében a választójog kizárása – a fogyatékossággal élő személyeknél maradva – a belátási képesség korlátozottságára való tekintettel rendelhető el. Adott esetben tehát a bíróság a gondnoksággal kapcsolatos eljárástól függetlenül elsőként megállapíthatná az érintett nagykorú személy belátási képességének korlátozottságát, majd ennek következményeként határozhatna a választójog megvonásáról. Ezen eljárásra semmilyen speciális szabályt, garanciát nem fogalmaz meg  a javaslat.Mivel a választójog ilyen jellegű megvonására irányuló eljárásjogi szabályozás nem létezik, ezért – amennyiben a T/11200. számon előterjesztett törvényjavaslat megalkotói az itt elemzett módon értelmezik a (4) bekezdés szövegét – újabb, ezzel a kérdéssel foglalkozó törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztésére számíthatunk a közeljövőben. Valóban ez lenne a jogalkotó szándéka? Ha igen, akkor innentől fogva nem csak a fogyatékos állampolgárok, hanem minden magyar választópolgár szavazati joga megkérdőjelezhető, kétségbe vonható vagy akár el is vehető.Fentebb láthattuk: számos ENSZ fórum és európai regionális jogi keretek is kimondják, hogy a gondnokság alá helyezett személyek választójogát nem lehet kizárni vagy korlátozni sem a cselekvőképességük megállapított korlátozottságára vagy kizárására való tekintettel, sem pedig fogyatékosságuk alapján. Bármi legyen is a jogalkotó szándéka a javaslat 2. § (4) bekezdésének szövegével, a jogszabály szövege nemzetközi jogot sért. Csakúgy, mint maga az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése is.Jelenleg tehát nem lehetünk biztosak a kormánypárti képviselők szándékai felől: a javaslatban olvashatók éppen úgy lehetnek elírás vagy kapkodás következményei, mint a választójog aláásásának tudatos kezdeményezése is. De ha a magyar kormány jottányit sem tiszteli fogyatékos polgárainak politikai jogait, vajon mi oka lenne rá, hogy mások jogainak ne rontson neki?Verdes Tamás

2012. november 19.

Súlyos csúsztatások a Miniszterelnökség levelében

A demokrácia alapját jelentő választójogot minden olyan szabály sérti, ami akár csak a legkisebb mértékben is, de szükségtelenül korlátozza annak gyakorlását. Márpedig ott, ahol létezik általános személyiadat- és lakcímnyilvántartás, amiből automatikusan össze lehet állítani a választói névjegyzéket, minden olyan szabály, ami a választópolgár személyes közreműködését igényli, szükségtelen.

2012. október 31.

Választójog nélkül - a politikai közösség peremén

A fogyatékos személyek választójogának korlátozása az európai politikai hagyomány megszokott eleme. Mélyen beépült mind a választópolgárok, mind a politikusok tudatába, és maguk az érintettek is hajlamosak elfogadni a korlátozást. Európa lebontja a jogfosztás eszközeit, Magyarország azonban csak kozmetikázza.

2012. október 17.
2012. június 20.

A kormány nem vállal felelősséget az Alaptörvényért

Egyszerű választójogi kérdést tettünk fel a KIM-nek, az első válasz szerint egy egyéni képviselői indítványról nem őket kéne faggatnunk.A zavarba ejtő kérdés a gondnokság alá helyezett személyek választójogára vonatkozott. Az Alaptörvény ugyanis lehetővé teszi választójoguk korlátozását akkor, ha erről bírósági döntés áll rendelkezésre. Adatkérő levelünkben (pdf) részletesen ismertettük a magyar szabályozással ellentétes nemzetközi jogi helyzetet, majd feltettük a kérdést, a kormány hogyan kívánja orvosolni az Alaptörvény által megalapozott jogsértést. Végül kértük a minisztériumtól, hogy juttassa el számunkra a releváns hatástanulmányokat. Meglepő választ kaptunk.

2012. február 13.

Újabb sallerra várva

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának Hivatala 2011. december 21-én közzétett tanulmányában egy régóta  húzódó vita végére tett pontot. Ha eddig nem tudtunk egyértelmű választ adni a kérdésre, hogy vajon a nemzetközi emberi jog elfogadhatónak tekinti-e a gondnokság alá helyezett személyek választójogának korlátozását, akkor most már egyértelmű a válasz: nem elfogadható számára a gondnokoltak választójogának automatikus és általános korlátozása, de elutasítja azt is, ha a gondnokság alá helyezett személyek választójogáról egyenkét döntenek a bíróságok, és csak indokolt esetben korlátozzák a választójogot.

2010. november 15.

Egyezményt sért a magyar választójog

Legkésőbb május óta tudjuk, hogy a magyar Alkotmány megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, hogy a gondnokság alá helyezett személyeket automatikusan megfosztja választójoguktól – és hazánk megsért vele más, ugyancsak önszántából ratifikált nemzetközi dokumentumot, jelesül az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét is, amelyet a világon másodikként hirdetett ki a magyar Országgyűlés. Ha meggondoljuk, hogy a választásokon való részvétel joga a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb tartópillére és az állampolgárok egyik legfontosabb joga, beláthatjuk, hogy nem jelentéktelen kérdésről van szó.