A Magyar Nemzet online felületén december 17-én „Szabadságjogok rabságában” címmel megjelent egy írás, melyre szeretnénk röviden reagálni, mert úgy tűnik, a szerző igencsak félreértelmezte a művi meddővé tétellel kapcsolatos üzenetünket és elérni kívánt célunkat. A kései választ az indokolja, hogy az mno.hu-n létezik egy ún. Civil rovat, amiben a regisztrált olvasóknak lehetősége van az általuk készített cikket elküldeni a szerkesztőknek., akik - amennyiben az felkelti érdeklődésüket - foglalkoznak a témával. A művi meddővé tétel témája vélhetően érdekli őket, hiszen írtak róla, ám úgy tűnik, a mi válaszunkat nem kívánják közölni. Hónapokig vártunk, de válasz a mai napig nem érkezett. Így most, hogy ma, 2014. március 15-én hatályba lép a művi meddővé tétel szigorítása, úgy gondoljuk, különösen fontos, hogy beszéljünk a kérdésről.
A TASZ egyes emberi jogok érvényesüléséért küzd. Ezen jogok megtalálhatók nemzetközi jogi dokumentumokban is és függetlenül attól, hogy az adott ország törvényei miként rendelkeznek, minden embert megilletnek. Csak ezek biztosítása esetén beszélhetünk demokratikus jogállamról. Az emberi méltóság egy ún. anyajog, ebből származtatható az önrendelkezéshez való jog és a magánélethez való jog is. A hosszas alkotmányjogi fejtegetéstől most mindenkit megkímélünk, de annyit fontos tudni, hogy ezek a jogok biztosítják, hogy az egyén maga dönthessen élete fontos kérdéseiről, és azokba az állam ne avatkozhasson be. Éppen ezért gondoljuk, hogy a családtervezés kérdéseiben való döntés korlátozása e jogok sérelméhez vezet. Korábbi közleményünkben egyértelműen kiemeltük,hogy a művi meddővé tétel szabályainak szigorítása ellen tiltakozunk, így nem értjük, mi alapján gondolhatná bárki, hogy az egyéb eszközök, pl. fogamzásgátló tabletták betiltása került volna szóba.
A szigorítás bevallott célja születések számának növekedése, hiszen pontosan ez szerepelt a módosításhoz fűzött indokolásban (244.o.) is: „Indokolt, hogy a művi meddővé tétel családtervezési célú alkalmazása a beavatkozással előidézett meddőség alapvetően visszafordíthatatlan jellegére, valamint népesedéspolitikai okokra tekintettel életkori, szociális feltételekhez kötődjön”. Többször hangsúlyoztuk, hogy az elgondolás – amellett, hogy jogsértő – teljességgel alkalmatlan a születésszámok növelésére, hiszen rendkívül alacsony a beavatkozást kérők száma. Az alapjog-sérelemre mutatott rá 2005-ben az Alkotmánybíróság is:sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy a törvény a vér szerinti gyermekek számától teszi függővé az önrendelkezési jog gyakorlását. Egy kis pontosítás a törvény indokolásához még kívánkozik: annak ellenére, hogy a szigorítás indokaként a beavatkozás –nők esetében - irreverzibilis voltát jelölik meg, egy további beavatkozással a férfiak nemzőképessége például visszaállítható. A munkánkat kevésbé ismerők számára fontos továbbá megjegyezni, hogy egyik célkitűzésünk, hogy a nők az általuk választott körülmények között szülhessenek. Határozott álláspontunk, hogy a magánélet fontos döntéseit meg kell hagyni az állampolgároknak, a népességnövekedést pedig megfelelő körülmények megteremtésével lehet ösztönözni, pl. bababarát kórház, választható szülésznői ellátás, vagy éppen üdvözlendő eszköz a GYED kedvezményeinek sokszínűsítése is.
További hiánypótló információ, hogy a korábbi szabályozás – tehát a szigorítást megelőző, 2006 és 2012 között hatályos – szerint sem lehetett hirtelen felindulásból elvégeztetni a beavatkozást, hiszen a korábbi jogszabály is tartalmazott garanciát – kötelező „gondolkodási időt”. 26 éven aluliak számára 6 hónap, azt az életkort betöltöttek számára pedig 3 hónap után meg kellett erősíteni a szándékot az orvos előtt, ráadásul formai követelményeknek (teljes bizonyító erejű magánokirat) is eleget kellett tenni. Ezt követően további várakozási idő után – 6 illetve 3 hónap – kerülhetett sor magára a beavatkozásra. Láthatjuk tehát, hogy a fiatalabb generációt még jobban igyekeztek „megvédeni” az esetlegesen érzelmi felindulásban meghozott döntéstől. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a cikk által „érzelmi lényeknek” titulált nőket is megilleti az emberi méltósághoz való jog, amelyet az írás – álláspontunk szerint – igencsak sért. Joguk van eldönteni, mikor, hogyan és hányszor szeretnének gyermeket hozni a világra, ahogyan azt is, hogy a gyerekvállaláson kívül milyen egyéb motivációik vannak az életben.
Ugyanakkor fontos különbséget tenni a kérelemre végzett, illetve a kényszersterilizáció között. Ez utóbbi volt az, amit a hitleri Németországban is végeztek. Szintén kimaradt a cikkből valami oknál fogva, hogy a kényszersterilizáció ellen tiltakozunk nemcsak mi, hanem az ENSZ nőjogi bizottsága is. A bizottság kifejezett ajánlása ellenére arra nem született megoldás, hogyan előzhető meg, hogy a gondnokság alatt álló fogyatékossággal élő nőket akaratuk ellenére megfosszák a gyermekszülés lehetőségétől.
A kérdés politikai vonatkozásairól pedig csak annyit, hogy az Alkotmánybíróság által 2005-ben hatályon kívül helyezett korábbi szabályozást (mely a 35. életévet vagy három vér szerinti gyermek meglétét szabta feltételül), az egészségügyi törvény megalkotásakor – vagyis 1997-ben – dolgozták ki. A jogvédők politikai semlegességét sokszor megkérdőjelezik, pedig nem nehéz belátni, hogy az egyének jogait igyekszünk megvédeni az aktuális hatalom jogsértő intézkedéseitől. Esetleg van valakinek ötlete arra, 2006-ban kinek a képviseletét látta el a TASZ? Nemtől függetlenül segíthet a tájékozódásban az alábbi link.
Bence Rita
TASZ Betegjogi és Önrendelkezési Programvezető