Sokan azért nem mennek el szavazni, mert úgy érzik: silány választékból kell válogatniuk. Számukra a mostani politikai piacon szavazni olyan, mint egy bulin felszedni valakit azok közül, akik reggel 5-kor még mindig nem keltek el. Válogathatunk, hazavihetjük, de minek: a legjobb se sokkal jobb a legrosszabbnál. Blogsorozatunk 3. részében kiderül, miért téved, aki így gondolkodik a szavazásról. Ha úgy érzed, bármilyen szavazat súlyos kompromisszumra kényszerít, ez a rész – és a hamarosan megjelenő következő is – Neked szól.
Blogsorozatunk előző két részében azt feltételeztem, hogy van olyan párt vagy jelölt, akire szívesen szavaznál, és az alapján vettem számba a szavazás mellett szóló érveket, hogy a favoritod nyerésre vagy vesztésre áll. Ebben és a következő részben viszont elhagyom azt a feltevést, hogy van egyáltalán olyan párt vagy jelölt, amelyikre igazán szívesen szavaznál. Azaz kiderül, miért érdemes kompromisszumok árán is szavaznod – még akkor is, ha minden lehetőség az elvárásaid alatt marad!
Te kompromisszumok nélkül tudsz választani a kínálatból? Blogsorozatunk előző részeiben megtalálod, Neked miért érdemes elmenni szavazni – akár a várható vesztesre, akár a várható nyertesre!
1. Te másképp csinálnád, de legalább nem Neked kell csinálnod
A randizás és a képviseleti demokrácia közti amúgy számtalan különbség közül hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az utóbbi munkamegosztáson alapul – a munkamegosztás pedig szinte mindig kompromisszumokkal jár. Vannak köztünk választók és jelöltek, majd választók és képviselők. És a választók nem mindig elégedettek a képviselők teljesítményével. Ez azonban nem valamiféle anomália, hanem a modern államok demokratikus kormányzásának szükséges velejárója. Az, hogy a képviselői feladatokat nem mindannyian gyakoroljuk, hanem egy erre szakosodott politikus réteg, az egyszeri választó számára elsősorban nem béklyó, hanem szabadságunk záloga. A modern államok működtetését végző politika ugyanis egész életünket felemésztené, ha nekünk magunknak kellene gondoskodni érdekeink, nézeteink politikai képviseletéről. A politikai küzdelmek, érdekellentétek lejátszása, a szakértők meghallgatása, egy-egy közpolitikai javaslat megvalósításának kieszközölése, az ellenérdekelt felek közti véget nem érő alkufolyamatok bőven teljes munkaidős elfoglaltságot jelentenek. Az ilyesfajta politizálás nem a demokrácia lezüllésének jele. Épp ellenkezőleg. A meggyőzés és alkudozás és a versengő közpolitikai javaslatok közötti csatározás a demokrácia lényegéhez tartozik: csupán azt jelzi, hogy sok és sokféle ember közös életterének irányítása összetett feladat. De van, hogy úgy érezzük: senki sem csinálja ezt igazán jól, senki nem képviseli igazán igényeinknek megfelelően az érdekeinket a politikai csatározásban.
Olyan ez, mintha valaki azt gondolná: Magyarországon egyszerűen nem lehet elég jó sajtot kapni. Tegyük fel, azért, mert csak pasztőrözött termékek kaphatók, és azoknak sosem olyan az íze, mint egy igazi, pasztőrözetlen francia sajtnak – azaz a hiba az egész sajttermelés közös hiányossága, nem csupán egy-egy kistermelőé. De mit tehetünk ilyenkor? Döntenünk kell: vagy megelégszünk egy nem igazán jó termékkel, vagy belefogunk a sajttermelésbe. Valljuk be, kevesen vagyunk sajtrajongók, akiket az elkötelezettség egészen a második opcióig vinne.
El kell tehát fogadnunk: a szavazás épp így kompromisszumkötéssel jár. Ezt az árat fizetjük azért, hogy nem nekünk kell csinálni. De miért mondanánk le a szavazásról, ha egyszer fontos nekünk, hogy érdekeinket, nézeteinket képviseljék a politikában, csak azért, mert ezt a jelenlegi kínálatból senki sem tökéletesen tenné?
Melyek egy választási rendszer alkotmányosságának legfőbb követelményei? Milyen legyen a választójogunk? Részletesebben olvashat minderről itt elérhető tájékoztatónkban!
2. Ha nagy a tét, a nagyobb kompromisszum is értelmes választás
Persze, egy majdnem tökéletes camembert és egy ízetlen gumidarab között nagy a különbség. A kérdés sokak számára nem az, hogy érdemes lehet-e egyáltalán egy kicsit is kompromisszumos szavazatot leadnunk (naná! ld. fent), hanem az: mekkora kompromisszumot érdemes bevállalnunk. Ez attól függ, hogyan értékeljük a politikai helyzetet. Ha a választásoknak nagy a tétje, a szavazásnak is több értelme van. (Vö.: mennyire kínoz bennünket a sajt iránti vágy?) Az a Te dolgod, hogy kiértékeld: mekkora a tét. Ehhez legalább két dolgot érdemes figyelembe venned.
Egyfelől: van-e olyan érdeked, nézeted, amelynek a szemedben igencsak tökéletlen képviselete is jobb, mintha az adott érdeked, nézeted képviselet nélkül maradna? Ha igen, ez jó ok a részvételre. A szavazatod nélkül az adott érdeket, nézetet vagy nem képviselné senki, vagy pedig gyengébb országgyűlési képviseletet nyerne, és így kisebb befolyása lehet a törvényhozásra.
Másfelől: van-e olyan érdek vagy nézetcsoport, amely épphogy nagyon távol áll Tőled, vagy alapvetően elhibázottnak tartod, ám távolmaradásod közvetetten ennek az érdek- vagy nézetcsoportnak a képviseletét segítené? Ha igen, van értelme lényegében bármelyik, a kifogásolt érdekek, nézetek képviseletének gyengítéséhez hozzájáruló politikai erőre szavaznod. Ilyenkor a ló helyett érdemes lehet elfogadni a szamarat -- még akkor is, ha a szemedben ez óriási kompromisszumot jelent. Az ilyesfajta „ellenszavazás” nem gyerekes, hanem racionális magatartás, amelyet a helyzet és saját érdekeink, nézeteink higgadt kiértékelése alapoz meg. Szomorkodni lehet felette. A gyógyszerek ízét sem mindig szeretjük, sőt a mellékhatások néha bizonyos tekintetben jelentősen rontanak az életminőségünkön – de ha fontos nekünk az, amit szedésükkel elkerülhetünk, nem kérdés, a gyógyszert vagy a kezelés elmulasztásának következményeit érdemes-e választanunk. Ha pedig nem vagyunk hajlandóak dönteni, inkább a mellékhatásokat vagy az elkerülendő végzetet válasszuk-e, majd az élet dönt helyettünk.
Előfordulhat persze az is, hogy a mellékhatások annyira elviselhetetlenek, hogy inkább semmilyen gyógyszerrel nem élünk, bármi is legyen a következmény. A politikában is elképzelhetőek hasonló egyéni döntések. De ha így döntünk, akárcsak a gyógykezelés megtagadása esetén: számolnunk kell a következményekkel.
Ha tehát úgy érzed, csak kompromisszumos választást tudsz hozni: ettől még érdemes szavaznod. Kompromisszumok nélkül nincs demokrácia, és még ha nagy megalkuvással jár is a szavazatod: lehet rá jó okod, hogy bevállald.
Blogsorozatunk következő, záró részében azzal foglalkozunk, a kompromisszumos szavazás hogyan járulhat hozzá, hogy hosszabb távon egyre kisebb kompromisszumot kelljen kötnünk a választások során.
Hová kell menni szavazni és mikor? Hogyan tud a lakóhelyétől távol szavazni? Egyáltalán, mire szavazhat az országgyűlési választásokon? Ezekről és még sok hasonló kérdésről további felvilágosítást talál az Országgyűlési választások 1x1-ünkben.
Mráz Attila
Politikai Szabadságjogok Program
foto: compfight.com